Julia Kristeva

(1941) bolgár-francia filozófus, irodalomkritikus, író
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. június 4.

Julia Kristeva (Szliven, 1941. június 24. –) bolgár-francia filozófus, irodalomkritikus, szemiológus, pszichoanalitikus és újabban író.

Julia Kristeva
Született1941június 24. (83 éves)
Szliven, Bulgária
Állampolgársága
HázastársaPhilippe Sollers[1]
Foglalkozása
  • pszichoanalitikus
  • egyetemi oktató
  • szociológus
  • filozófus
  • irodalomkritikus
  • regényíró
  • nyelvész
Iskolái
Kitüntetései
  • a Haifai Egyetem díszdoktora
  • a Harvard Egyetem díszdoktora
  • honorary doctor of the Université libre de Bruxelles
  • a Torontói Egyetem díszdoktora
  • a Szófiai Ohridi Szent Kelemen Egyetem díszdoktora
  • a Buenos Aires-i Egyetem díszdoktora
  • a Jeruzsálemi Héber Egyetem díszdoktora
  • Doctor honoris causa at University of Bayreuth
  • Művészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja (1987)
  • Holberg International Memorial Prize (2004)
  • Hannah Arendt-díj (2006)[2]
  • The VIZE 97 Prize (2008)
  • A Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének parancsnoka (2011. május 13.)[3]
  • Saint-Simon Award (2017)
  • a francia Becsületrend főtisztje (2019. december 31.)
Filozófusi pályafutása
Iskola/IrányzatStrukturalizmus, Feminizmus
Akik hatottak rá
Fontosabb műveiPowers of Horror

A Wikimédia Commons tartalmaz Julia Kristeva témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Bulgáriában született, az 1960-as évek óta Franciaországban él. A Paris Diderot Egyetem professzor emeritája. Több mint 30 könyv szerzője. Ezek közül a legfontosabbak: A borzalom ereje (Pouvoirs de l'horreur. Essai sur l'abjection), Mesék a szerelemről (Histoires d'amour) Fekete nap: Depresszió és melankólia (Soleil noir. Dépression et mélancolie), Proust és az idő érzékelése (Le Temps sensible. Proust et l'expérience littéraire), illetve A női géniusz (Le Génie féminin) című trilógia.

Munkássága

szerkesztés

Kristeva első könyve, a Semeiotikè (1969) megjelenése után vált a nemzetközi irodalomkritika, kultúratudományok és a feminizmus fontos alakjává. Hatalmas életművében az intertextualitás, a szemiológia és az abjekt fogalmát tárgyaló könyvek és esszék mellett nyelvészeti, irodalomelméleti, pszichoanalitikai, életrajzi és önéletrajzi, valamint politika- és kultúrkritikai írások éppúgy szerepelnek, mint művészeti és művészettörténeti művek. A strukturalizmus és posztstrukturalizmus kiemelkedő gondolkodója.

2008-ban megalapította a Simone de Beauvoir-díjat.[4]

Díjai, elismerései

szerkesztés
  • Adalék a gondolkodás tétjéhez; ford. Romhányi Török Gábor; Napkút, Bp., 2008
  • Önmaga tükrében idegenként; ford. Kun János Róbert; Napkút, Bp., 2010 (Kútfő bibliotéka)
  • Kezdetben volt a szerelem. Pszichoanalízis és hit; ford. Tóth Réka, Kun János Róbert; Napkút, Bp., 2012
  • Gyilkosság Bizáncban; ford. Romhányi Török Gábor; Napkút, Bp., 2014

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Julia Kristeva című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés
  • Miglena Nikolcsina: Jelentés és anyagyilkosság. Virginia Woolf Julia Kristeva olvasatában; ford. Csíkhelyi Lenke; Balassi, Bp., 2004 (Feminizmus és történelem)