Főmenü megnyitása

Julius von Haast

német geológus, 1822-87

Johann Franz Julius von Haast (Bonn, 1822. május 1.Wellington, 1887. augusztus 16.) német geológus, angol nyelvterületen John Francis Julius von Haast néven ismert.

Julius von Haast
Julius von Haast.jpg
Született 1822. május 1.
Bonn[1]
Elhunyt 1887. augusztus 16. (65 évesen)
Christchurch
Állampolgársága
Foglalkozása
Iskolái Bonni Egyetem
Kitüntetései
  • Royal Society tagja
  • Patron’s Medal (1884)[2]
Sírhely Holy Trinity Avonside
A Wikimédia Commons tartalmaz Julius von Haast témájú médiaállományokat.

ÉletrajzaSzerkesztés

Kereskedőnek szánták és 1858-ban egy angol kereskedőház Új-Zélandba küldte. Itt különben már előbb is foglalkozván ásványtani és földtani tanulmányokkal, Hochstetterrel együtt tanulmányozta Új-Zéland geológiai viszonyait és emennek elutazása után az angol kormány megbízásából maga vezette a geológiai kutatást, melynek folyamán felfedezte a Dinornis (moafélék) és Palapteryx nevű kihalt óriás madárfajok maradványait. Ő fedezte fel Új-Zéland legnagyobb ragadozómadarának a maradványait, mely a legnagyobb valaha élt sasfaj volt, a Harpagornis moorei-t. Az ő tiszteletére a faj köznapi elnevezése Haast-féle sas lett. Ő alapította Christchurchben a Philosophical Institute of Canterbury és Canterbury Museum nevű intézetet és ez utóbbiban a geológia és paleontológia tanára volt. Érdemeiért lovaggá emelték.

Ő nevezte el az új-zélandi Ferenc József-gleccsert 1865-ben az akkori osztrák császárról.

Több új-zélandi földrajzi helyet is elneveztek róla, így a Haast-hágót, Haast települést, a Haast folyót, valamint a csillámpala egy helyi változatát, a Haast-palát.

MűveiSzerkesztés

  • Geology of the provinces of Canterbury and Westland, New-Zealand (London, 1879).

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés