Wellington (Új-Zéland)

Új-Zéland fővárosa

Wellington (maori nevén Te Whanganui-a-Tara, Poneke vagy Upoko-o-te-Ika-a-Māui) Új-Zéland fővárosa és Auckland után a második legnagyobb városa. A hozzá tartozó agglomerációval együtt lakossága mintegy 410 ezer fő. Az Északi-sziget déli csücskében található, a Cook-szoros partján, a Wellingtoni-öbölben. A déli szélesség 41°-án fekszik, és ezzel a Föld legdélebben található fővárosa.

Wellington
Wellington látképe a Cable Carral
Wellington látképe a Cable Carral
Becenév: Welly, Windy Wellington
Mottó: Absolutely, Positively Wellington
Közigazgatás
Ország Új-Zéland
Régió Wellington
Alapítás éve1840
Polgármester Kerry Prendergast
Irányítószám
  • 5010
  • 5011
  • 5012
  • 5013
  • 5014
  • 5016
  • 5018
  • 5019
  • 5022
  • 5024
  • 5026
  • 5028
  • 6011
  • 6012
  • 6021
  • 6022
  • 6023
  • 6035
  • 6037
Körzethívószám 04
Népesség
Teljes népesség216 200 fő (2023. jún. 30.)[1]
– elővárosokkal448959 fő
Földrajzi adatok
Tszf. magasság0 m
Terület444 km²
– szárazföld290 km²
IdőzónaNZST (UTC+12)
NZDT (UTC+13)
Elhelyezkedése
Térkép
d. sz. 41° 17′ 20″, k. h. 174° 46′ 38″Koordináták: d. sz. 41° 17′ 20″, k. h. 174° 46′ 38″
Wellington weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Wellington témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Wellington az ország kormányzati, kulturális és pénzügyi központja. Időjárása a Cook-szoros közelsége miatt igen nedves és szeles, ezért gyakran Windy Wellingtonnak (szeles Wellington) nevezik. Az Economist Intelligence Unit 2021-es életminőség-rangsorának 4. helyén végzett.[2][3]

Földrajz szerkesztés

 
Műholdkép Wellingtonról és elővárosairól: 1. Wellington, 2. Lower Hutt, 3. Upper Hutt, 4. Porirua

Wellington az Északi-sziget legdélebbi csücskében fekvő természetes öböl, a Wellingtoni-öböl partján fekszik. Az öböl kijárata a Déli-Csendes-óceánt és az Ausztrália és Új-Zéland között elterülő Tasman-tengert összekötő Cook-szorosra nyílik. A szoros túlsó partján a Marlborough Sounds fjordvidéke terül el. A várostól északra húzódó meredek dombok mögött a homokos tengerpartjáról ismert Kapiti-partvidék található, kelet felől a Rimutaka-hegység választja el a mezőgazdasági szempontból jelentős Wairarapa síkságától. Wellingtontól északkeletre húzódik a Hutt-folyó völgye, ahol a wellingtoni agglomerációhoz tartozó egybefüggő település-hálózat épült ki (Petone, Lower Hutt, Upper Hutt, Wainuiomata stb.). Jelentősebb elővárosnak számít még az északi irányban található Porirua.

Wellington viszonylag kis területű belvárosa 4 kerületből (Lambton, Cuba, Courtenay és Willis) áll, és a várost övező meredek dombok és a tenger között húzódik. A külső városrészek (Kelburn, Thorndon, Karori, Haitaitai, Miramar, Wadestown stb.) többsége a környező dombokon található.

Wellington Budapesttől 17 958 km-re van légvonalban, így majdnem a Föld átellenes pontján található.

Szeizmikus aktivitás szerkesztés

A terület még új-zélandi mércével mérve is fokozottan aktív szeizmikus szempontból: számos kisebb-nagyobb törésvonal találkozik itt. Évente általában többször is előfordul érezhető mértékű földmozgás. Az 1848-as és 1855-ös földrengések különösen nagy erejűek voltak, és súlyos károkat okoztak a városban. Az utóbbi rengés a Richter-skála szerint 8,2-es erősségű volt, ami az Új-Zélandon valaha mért legnagyobb érték. Hatására egy jelentős mocsaras terület emelkedett ki a kikötő vizéből, amit a később lecsapoltak, és ma a belváros részét képezi. A város utcáin sok helyen emléktáblák jelzik az 1855 előtti partszakasz helyét.

Az 1855-ös földrengést követően a további károk csökkentése érdekében szinte csak faépületek épültek a városban. A 20. században az acélszerkezetek elterjedésével lehetővé vált más építőanyagok használata is, de a lakóépületek, családi házak túlnyomó része még ma is fából készül. Az építési szabványok egyre szigorúbbá váltak. A földrengésveszély még ma is állandóan fennáll; a belvárosban található 20-30 emeletes felhőkarcolók dolgozói csak a modern építési technológiákban bízhatnak egy jelentősebb rengés esetén.

Éghajlat szerkesztés

 
Viharos szél a Wellingtoni-öbölben, háttérben a Matiu/Somes-sziget

Wellington éghajlata mérsékelt óceáni, enyhe telekkel és mérsékelten meleg nyarakkal. Mivel az üvöltő negyvenesek szélességén fekszik, így időjárása gyakran szeles és esős, amit a Cook-szoros közelsége is felerősít. A legmelegebb hónapban, februárban az átlagos középhőmérséklet 17 °C, míg a leghidegebb hónapban, júliusban mindössze 8,7 °C. A napos órák száma évente 2060 óra, és az éves csapadékmennyiség átlagosan 1250 mm.

Wellington éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)30,330,128,327,322,018,317,619,321,925,126,929,130,3
Átlagos max. hőmérséklet (°C)20,320,619,016,714,212,011,412,013,515,016,618,515,8
Átlaghőmérséklet (°C)16,716,915,713,711,49,38,69,210,511,913,415,312,7
Átlagos min. hőmérséklet (°C)13,413,612,610,98,86,96,36,57,79,010,312,29,8
Rekord min. hőmérséklet (°C)4,15,24,62,61,0−0,10,0−0,10,21,21,73,4−0,1
Átl. csapadékmennyiség (mm)72629210011714713612310011599861249
Átl. páratartalom (%)79828283848686848180798082
Havi napsütéses órák száma2392061941541271021131371631912102232059
Forrás: NIWA

Wellington a világ egyik legszelesebb városa. Az éves átlagos szélerősség 22 km/h, és évente átlagosan 173 olyan nap van, amikor 63 km/h (40 csomó) feletti széllökéseket mérnek. A leggyakoribb szélirány az északi, de gyakran sújtja a várost az Antarktisz felől fújó, déli, hideg és viharos erejű szél is.[4]

Mint a déli féltekén általában, az UV-sugárzás Wellingtonban is jóval erősebb, mint az Európában megszokott.

Városi környezet szerkesztés

A tenger közelsége, a hosszú tengerpart és a meredek, zöld domboldalak festői környezetet biztosítanak a városnak. A wellingtoniak túlnyomó része kevesebb, mint 3 kilométerre lakik a tengertől.[5]

A kis alapterületű, a dombok és a tengerpart közötti lapos területen húzódó belváros (CBD – Central Business District) magas irodaépületeivel és szűk utcáival az üzleti és kulturális élet központja. A belváros kávézókkal tarkított, sportolási lehetőségeket kínáló vízparti sétánya (Waterfront) kedvelt találkozóhely. A domboldalakon elterülő külső városrészek zöldövezeti jellegűek, kertes családi házakkal, meredek utcákkal.

Wellingtonban összesen 109 park és játszótér található, köztük számos nagy kiterjedésű, sétautakkal ellátott zöldterület.[5] A legjelentősebbek a Botanikus kert, a Mount Victoria és a Karori madárrezervátum. Az öbölben található Matiu/Somes-Sziget, amely hajóval érhető el a belvárosból, kedvelt kirándulóhely. A városon kívül is számos sportolásra, kirándulásra alkalmas tengerpart, természetvédelmi terület van elérhető közelségben.

A név eredete szerkesztés

A város Wellington első hercegéről, Arthur Wellesleyről kapta a nevét, aki a waterlooi csatában győzelmet aratott Napóleon császár seregei felett. A herceg neve az angliai Somerset megyében található Wellington város nevéből ered.

Az új-zélandi őslakos maorik Wellingtont három különböző néven nevezik: Te Whanganui-a-Tara, Poneke vagy Upoko-o-te-Ika-a-Māui. Az első név jelentése „Tara nagy kikötője”. A második név, Poneke, a település korábbi angol nevének (Port Nicholson, röviden Port Nick) maori transzliterációja. A harmadik, leginkább hagyományos elnevezés jelentése „Maui halának feje”.

Történelem szerkesztés

 
Arthur Wellesley, Wellington hercege

A maori legenda szerint a területet Kupe fedezte fel és járta be először az i. sz. 10. században. Az európai bevándorlók letelepedése a 19. század közepétől kezdődik. 1839. szeptember 20-án egy előőrs érkezett az Új-Zéland Társaság Tory nevű hajóján, majd 1840. január 22-én az Aurora fedélzetéről 150 telepes szállt partra. Az első település a jelenlegi várostól északkeletre, a Hutt folyó mocsaras torkolatánál épült fel. (Ez a terület a mai Petone városrész.) A rendszeres áradások miatt azonban a lakók hamarosan a város mai területén levő meredek domboldalakra húzódtak.

 
Az Új-Zéland Társaság wellingtoni bevándorlókat toborzó hirdetménye

1848-ban és 1855-ben két nagy erejű, súlyos károkkal és néhány halálos áldozattal is járó földrengés sújtotta a települést.

Az új-zélandi parlament 1862-ben ülésezett először Wellingtonban, ám a város csak 1865-től vette át hivatalosan a főváros szerepét Aucklandtől. A parlament elé terjesztett és elfogadott változtatás mögött Wellington központi elhelyezkedése, a Déli-szigethez való közelsége, valamint jó adottságokkal rendelkező kikötője szóltak. Ekkorra a lakosok száma már 4900-ra nőtt.

1875-től megindult a személyszállító hajóforgalom Wellington és a Déli-szigeti Picton között, rendszeres összeköttetést teremtve ezzel az ország két része között.

1876-ban megépült az akkori kormányhivatalok székhelyéül szolgáló Old Government Buildings. Az olasz reneszánsz stílusát követő épület a földrengésveszély miatt fából készült, és a világ második legnagyobb faépülete.

1902-től üzemel a belvárost Kelburn városrésszel összekötő sikló (Wellington Cable Car), amely azóta is a város egyik fő nevezetességének számít. 1908-ra készült el a vasúti összeköttetés Wellington és Auckland között.

Bár új-zélandi katonák mindkét világháborúban harcoltak, az ország területét a 20. században elkerülték a fegyveres harcok. Wellington mind az első világháborúban, mind a másodikban kiképző központként szolgált a hadszínterekre induló új-zélandi katonák, illetve a Csendes-óceáni hadszíntéren harcoló szövetséges erők számára. 1939-től megerősítették a város fegyveres védelmét, és az öböl bejáratához és a környező dombokra ágyúkat és légvédelmi ütegeket telepítettek, ezek azonban nem kerültek bevetésre. A Wellingtoni-öböl közepén levő Matiu/Somes-sziget a második világháború alatt hadifogoly-táborként szolgált.

1968. április 10-én a Wahine nevű komphajó viharban zátonyra futott és felborult a Wellingtoni-öböl bejáratánál. Az utasok közül 51 ember életét vesztette. Az áldozatok emlékét park őrzi.

1981-ben Sir Basil Spence skót építész tervei alapján megépült a parlament új székhelyéül szolgáló, kör alaprajzú épület, a Beehive (méhkas). 1998-ban megnyílik Új-Zéland nemzeti múzeuma, a Te Papa Tongarewa.

2000-től kezdődően Wellingtonra egyre inkább a filmipar miatt figyelt a világ: Peter Jackson rendező itt készítette el A Gyűrűk Ura filmváltozatát.

Népesség szerkesztés

Az új-zélandi népesség 4,45%-a Wellingtonban, 11,1%-a a wellingtoni régióban él. A népesség etnikailag vegyes: a 2006-os népszámlálási adatok alapján a város lakóinak 70,1%-a vallotta magát európai eredetűnek, 13,2% ázsiainak, 7,7% maorinak, és 5,2% csendes-óceániai származásúnak.[5] Az új-zélandi települések között Wellingtonban kiemelkedően magas a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, a munkaképes korú lakosság aránya, az aktív népesség aránya, és az egy főre jutó átlagos éves jövedelem.[6]

Önkormányzat és közigazgatás szerkesztés

Mint az ország fővárosa, Wellington ad otthont az Új-Zéland központi kormányzatához tartozó intézmények túlnyomó részének. Itt található a parlament, a minisztériumok, a központi bank, a legfelsőbb bíróság is. A regionális GDP 10 százalékát a kormányzati szféra adja, és az állami hivatalok foglalkoztatják a régió munkavállalóinak kb. tizedét.[7][8]

Gazdaság szerkesztés

Wellington a szigetország pénzügyi központja is; a legtöbb bank, biztosítótársaság székhelye itt található, és Wellingtonban van az új-zélandi tőzsde is. Fontos iparágak továbbá a turizmus, a biotechnológia, az informatika és kommunikáció, a ruha- és divatcikkek és az oktatás. A Gyűrűk ura-trilógia készítése folyamán a város a filmgyártás egyik központjává vált, és az akkor kialakított infrastruktúra (stúdiók, digitális technika stb.) alapjaira épülve a moziipar gyorsan fejlődik.[9]

Közlekedés szerkesztés

Kultúra szerkesztés

Wellingtonban található Új-Zéland hatalmas, modern nemzeti múzeuma, a Museum of New Zealand Te Papa Tongarewa.

Sport szerkesztés

Turizmus szerkesztés

Magyar vonatkozások szerkesztés

 
Ganz-MÁVAG szerelvény Wellington környékén
 
A Magyar Millenium Park

2016-ban döntés született arról, hogy Magyarország nagykövetséget nyit Új-Zéland fővárosában. Nagykövet: Szabó László Zsolt Konzul: Simon Tünde. Wellington és Auckland emellett magyar tiszteletbeli konzulátusok székhelye is, a tiszteletbeli konzul Fejős István illetve Szabó Miklós.[10]

Wellingtonban kis létszámú magyar közösség él. Egy részük az 1956-os forradalmat követő években érkezett Új-Zélandra, de 2000 után is számos magyar telepedett le az új-zélandi fővárosban. A helyi magyarok szervezete a Wellingtoni Magyar Közösség, amely Napsugár néven hírlevelet is kiad. Wellingtonban szerkesztik az új-zélandi magyarok háromhavonta megjelenő lapját, a Magyar Szót is.

Thorndon városrészben található a Magyar Millennium Park, amelynek létrehozását 1998-ban Szentirmay Pál akkori tiszteletbeli konzul vezetésével a helyi magyarok kezdeményezték. 2003. augusztus 20-án avatta fel Hon. Dame Silvia Cartwright, Új-Zéland kormányzója. A parkban a magyar állam által adományként küldött faragott székelykapu és kopjafa található.[11]

A wellingtoni elővárosi vasútvonalakon közlekedő járművek túlnyomó részét 2016. május 27-ig a magyar Ganz-MÁVAG által 1982-83-ban gyártott 44 elektromos motorvonat adta.[12][13]

Személyek szerkesztés

Testvérvárosok szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Subnational population component changes and median age (RC, TA), at 30 June 2018-2023 (angol nyelven). Statistics New Zealand. (Hozzáférés: 2023. december 29.)
  2. Coronavirus: Auckland ranked most liveable city as pandemic shifts list (angol nyelven). BBC News, 2021. június 9. (Hozzáférés: 2021. augusztus 25.)
  3. The Global Liveability Index 2021 – How the Covid-19 pandemic affected liveability worldwide (angol nyelven). Economist Intelligence Unit, 2021. (Hozzáférés: 2021. augusztus 25.)
  4. A Wellington Windsurfing Association honlapja (letöltve: 2007. március 30.). [1] Archiválva 2007. február 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
  5. a b c A Wellington City Council honlapja (letöltve: 2007. március 30.). [2011. augusztus 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 31.)
  6. WellingtonNZ.com (letöltve: 2007. március 30.). [2007. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 1.)
  7. Statistics New Zealand. [2007. június 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 25.)
  8. Department of Labour. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 25.)
  9. Positively Wellington Business. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 25.)
  10. http://www.kormany.hu/hu/kulgazdasagi-es-kulugyminiszterium/kulkepviseletek
  11. A wellingtoni magyar konzulátus honlapja (letöltve: 2007. április 2.). [2003. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 2.)
  12. NZR EM class, szócikk az angol Wikipédiában.
  13. Ganz-MÁVAG motorvonatok Wellington körül. densha.blog . (Hozzáférés: 2021. június 24.)

Források szerkesztés

  1. Subnational population estimates (urban rural), by age and sex, at 30 June 1996-2020 (2020 boundaries) (angol nyelven). Stats NZ(wd), 2020. június 30. (Hozzáférés: 2021. augusztus 17.)