Arthur Wellesley

Arthur Wellesley, Wellington hercege (Dublin, Írország, 1769. május 1. – Walmer kastély, Kent grófság, 1852. szeptember 14.), ír származású tábornok és államférfi. Az egyik legjelentősebb brit katonai vezető a napóleoni háborúkban, később az Egyesült Királyság külügyminisztere és miniszterelnöke lett. A waterlooi csatában Wellesley vezette a Napóleont legyőző szövetséges csapatokat. Életében, de halála után is sokan csak Wellington hercegeként említik, de ez egy cím, így mások is viselték. Politikusként a reformokkal szembeni fellépése miatt azonban az angolok a Vasherceg melléknévvel, valamint hadvezérként Európa Felszabadítója és a Nemzetek Megváltója névvel is illették.

Arthur Wellesley
Wellington első hercege Indiában, vezérőrnagyi egyenruhájában. Robert Home festménye.
Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága miniszterelnöke
Hivatali idő 1828. január 22. – 1830. november 16.
Uralkodó	IV. György IV. Vilmos
Előd	Frederick John Robinson, Ripon első bárója
Utód	Charles Grey, Grey második bárója
Hivatali idő 1834. november 14. – 1834. december 10.
Előd	William Lamb, Melbourne második vikomtja
Utód	Robert Peel
Katonai pályafutása
Csatái	Francia forradalmi háborúk Napóleoni háborúk Félszigeti háború
Születési név	Arthur Colley Wellesley
Született	1769. május 1. Dublin, Írország
Elhunyt	1852. november 14. (83 évesen) Walmer, Kent grófság, Nagy-Britannia
Sírhely	Szent Pál-székesegyház
Párt	Tory
Szülei	Anne Wellesley, Countess of Mornington Garret Wesley
Házastársa	Catherine Wellesley, Duchess of Wellington (1806. április 10. – )
Gyermekei	Arthur Wellesley, 2nd Duke of Wellington Lord Charles Wellesley
Foglalkozás	politikus diplomata tiszt
Iskolái	Eton College
Halál oka	agyi érkatasztrófa
Díjak	Szentlélek-rend lovagja (1815. november 27.) Szent Mihály-rend lovagja Aranygyapjas rend lovagja (1812. augusztus 7.) Royal Society tagja a katonai Mária Terézia-rend nagykeresztje Fekete Sas-rend Bath-rend lovagja nagykereszttel Knight Grand Cross of the Military Order of William (1815. július 8.) Order of St. Alexander Nevsky Szent András-rend Térdszalagrend Order of St Patrick Royal Guelphic Order Laureate Cross of Saint Ferdinand Grand Cross of the Royal and Military Order of Saint Hermenegild (1817. február 1.) Grand Cross of the Order of the Tower and Sword (1811. október 18.) Vörös Sas-rend 1. osztálya katonai Miksa József-rend House Order of Fidelity Order of the Zähringer Lion Order of the Rue Crown Royal Order of the Sword Knight of the Order of the Elephant (1815. július) Order of Saint Januarius Knight Grand Cross of the Order of Saint Ferdinand and of Merit (1817. július 16.) Order of the Most Holy Annunciation Knight Grand Cross of the Order of Saints Maurice and Lazarus Order of St. George, 1st class knight of the Order of Saints Maurice and Lazarus Bath-rend Army Gold Medal Aranygyapjas rend (1812. augusztus 7.) Royal and Military Order of Saint Hermenegild Military Order of the Tower and Sword Szentlélek-rend Military Order of William katonai Mária Terézia-rend Vörös Sas-rend Order of Saint Ferdinand and of Merit Order of Saints Maurice and Lazarus Szent György-rend (1814. március 4.) Order of Saint Anna, 1st class Waterloo Medal
Arthur Wellesley aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Arthur Wellesley témájú médiaállományokat.

Élete

Ifjú évei

Wellesley az írországi Dublinban született Mornington gróf kilenc gyermeke közül a hatodikként. Az Etonban folytatott tanulmányait az apja halála miatti anyagi nehézségek miatt nem fejezte be, édesanyjával 1785-ben Brüsszelbe költözött. Egy évvel később Franciaországba, az angers-i katonai iskolába küldték tanulni. 18 évesen édesanyja segítségével bekerült a brit hadseregbe és néhány hónappal később már tiszti rendfokozatot viselhetett. 1790–97-ben az ír törvényhozás alsóházában volt képviselő. Wellesley gyorsan haladt felfelé a katonai ranglétrán is, hiszen 1793-ban ezredes lett a 33. gyalogosezred élén.

Hadvezérként

Három év elteltével, 1796-ban, az indiai Kalkuttába vezényelték. India főkormányzója ebben az időben bátyja, Richard volt. Az 1798-ban ismét kitört a háború Brit India és a Maiszúri Királyság között. Wellesley és gyalogosezrede is részt vett a harcokban, a győztes háború után Maiszúr kormányzójává nevezték ki. 1802-ben vezérőrnaggyá léptették elő és még ebben az évben kitört marathák elleni háborúban a brit erők főparancsnoka lett. A britek győzelmei után Wellesley maga is részt vett a béketárgyalásokon. 1805-ben tért vissza az Egyesült Királyságba. 1806-ban feleségül vette Kitty Pakenhamet, aki 1793-ban egyszer már elutasította Wellesley házassági ajánlatát. 1808-ban, amikor a portugálok fellázadtak I. Napóleon francia császár uralma ellen, az újonnan kinevezett Wellesley altábornagyot az Ibériai-félszigetre vezényelték a megsegítésükre.

1809-től mint a szövetségesek főparancsnoka küzdött a franciák ellen a félszigeti háborúban. 1812. július 22-én a salamancai csatában vereséget mért Napóleon seregére. Bár a háború nem fejeződött be, a csata mindazonáltal fordulópontot jelentett. Az 1813. június 21-i vitoriai csatában aratott diadala után kapta meg a Wellington hercege címet. Az 1815-ös waterlooi csatában az angol és a szövetséges hadsereg parancsnokaként, a porosz hadsereg támogatásával legyőzte Napóleont és bekerült a történelem nagy hadvezérei közé. Wellesley 1818-ban tért vissza Angliába.

Politikusként

Wellington hercege, Francisco Goya festménye, 1815.

1818-tól politikai pályát kezdett és 1828-ban miniszterelnök lett. Megszavazta a katolikusok egyenjogúságát biztosító törvényt. Konzervatív politikus volt, nehezen nyitott a demokrácia irányába, harcolt Írország függetlenedése ellen. Kormánya 1830-ban megbukott, amikor fellépett a választójog kiterjesztése ellen. Később azonban 1834–1835-ben külügyminiszter, majd 1841–1846 között tárca nélküli miniszter volt Sir Robert Peel kormányában. 1842-től haláláig a brit haderő főparancsnoka volt.

Győzelmei

• 1803. szeptember 23. Assaye,
• 1803. november 29. Argaum,
• 1807. augusztus 26. Köge,
• 1808. augusztus 17. Roliça,
• 1808. augusztus 21. Vimerió,
• 1809. május 12. Oportó,
• 1809. július 27–28. Talavera,
• 1810. szeptember 27. Busacó,
• 1811. május 3–5. Fuentes de Onoro,
• 1812. július 22. Salamanca,
• 1813. június 21. Vitoria,
• 1813. november 10. Nivelle,
• 1813. december 9–13. Nive,
• 1814. február 27. Orthez,
• 1814. március 20. Tarbes,
• 1814. április 10. Toulouse,
• 1815. június 16–18. Waterloo.

Források

• Arthur Wellesley Wellington (magyar nyelven). mult-kor.hu, 2007. augusztus 10. (Hozzáférés: 2011. augusztus 23.)
• Duke of Wellington (angol nyelven). number10.gov.uk. (Hozzáférés: 2011. augusztus 23.)

További információk

• Arthur Wellesley, first Duke of Wellington (1769-1852) (angol nyelven). historyhome.co.uk. (Hozzáférés: 2011. augusztus 23.)
• Duke of Wellington (1769 - 1852) (angol nyelven). bbc.co.uk. (Hozzáférés: 2011. augusztus 23.)

Elődje: William Lamb

Az Egyesült Királyság miniszterelnöke 1828–1830

Utódja: Robert Peel