Trafalgari csata

tengeri ütközet, 1805. okt. 21.

A trafalgari csata (1805. október 21.) a napóleoni háborúk és a világtörténelem egyik legfontosabb tengeri ütközete, mely vitathatatlanná tette Nagy-Britannia tengerek fölötti uralmát.

Trafalgari csata
A trafalgari csata William Turner festményén.
A trafalgari csata William Turner festményén.

Konfliktus Napóleoni háborúk
Időpont 1805. október 21.
Helyszín a dél-spanyolországi Trafalgar-foktól nyugatra
Eredmény brit tengeri győzelem
Szemben álló felek
Flag of France.svg Franciaország
Estandarte real de 1761-1833.svg Spanyolország
Union flag 1606 (Kings Colors).svg Egyesült Királyság
Parancsnokok
Flag of France.svg Pierre de Villeneuve altengernagyUnion flag 1606 (Kings Colors).svg Horatio Nelson altengernagy †
Szemben álló erők
franciák: 18 sorhajó, 8 egyéb hajó
spanyolok: 15 sorhajó
27 sorhajó, 6 egyéb hajó
Veszteségek
18 hajó
3959 halott,
1036 sebesült,
7000 eltűnt vagy fogságba esett
449 halott,
1214 sebesült
Térkép
Trafalgar-fok (Andalúzia)
Trafalgar-fok
Trafalgar-fok
Pozíció Andalúzia térképén
é. sz. 36° 17′ 35″, ny. h. 6° 15′ 19″Koordináták: é. sz. 36° 17′ 35″, ny. h. 6° 15′ 19″
A Wikimédia Commons tartalmaz Trafalgari csata témájú médiaállományokat.

A csata a dél-spanyolországi Trafalgar-foktól nyugatra zajlott le, Cádiz és a Gibraltári-szoros között. Pierre de Villeneuve francia altengernagy vezette 33 (18 francia és 15 spanyol) sorhajóból álló francia–spanyol flotta harcolt a 27 sorhajóból álló brit flotta ellen, melynek Horatio Nelson altengernagy volt a parancsnoka. Habár Nelson elesett a csatában, de flottája döntő győzelmet aratott és elhárította Nagy-Britannia lehetséges francia invázióját.

A csata előzményeiSzerkesztés

Villeneuve 1805. szeptember végén parancsot kapott, hogy fusson ki flottájával Cádizból, és tegyen partra csapatokat Nápolynál a dél-itáliai francia hadjárat támogatására. A hajóraj október 1920-án indult el Cádizból, abban a reményben, hogy átjut a Földközi-tengerre anélkül, hogy csatára kényszerülne. Azonban Nelson október 21-én szembetalálkozott a francia–spanyol flottával a Trafalgar-foknál.

A francia és a spanyol sorhajók nagyobb harcértéket képviseltek brit ellenfeleiknél, jobban megtervezett egységek voltak, különösen a francia Jacques-Noël Sané (1740-1831), a "tengerészeti Vauban" forradalmasította a hadihajóépítést, szintén jelentős a spanyol José Romero y Fernández de Landa (1735-1807) hajóépítő mérnöki teljesítménye. Azonban a brit tisztikar és legénység, különösen a tüzérek és a tengerészgyalogosok képzettsége klasszisokkal felülmúlta ellenfeleikét.

A francia-spanyol flotta bár számszerűleg nagyobb volt, ám a francia tengerészek a britekkel ellentétben nem igazán voltak mesterei a tengeri hadviselésnek. A spanyol flotta hajói és legénysége volt a tapasztaltabb, tengerhez szokott hajóhad, a spanyol tengerészek többsége már eleve tengerész családból került ki, de a britek színvonalát ők sem érték el. A spanyolok hősiesebben küzdöttek a csatában a franciáknál, egyes spanyol tisztek, mint Cosme Damián de Churruca y Elorza kapitány halált megvető bátorsága a britek őszinte csodálatát is kivívta.

A csataSzerkesztés

 
A flották helyzete 12 órakor

Villeneuve parancsot adott, hogy egyetlen, északi irányú vonalba sorakozzon fel a flotta. Nelson viszont két rajt alakított ki a saját hajóiból, és megparancsolta, hogy Villeneuve vonalát merőlegesen, nyugat felől támadják meg. Délre a nagyobbik raj – amelyet HMS Royal Sovereign fedélzetéről Cuthbert Collingwood tengernagy vezetett – a francia-spanyol vonal hátsó (déli) 16 hajójával keveredett harcba. Ezzel egyidőben a HMS Victory fedélzetén tartózkodó Nelson 12 hajóból álló rajával megtámadta Villeneuve vonalának elővédjét és közepét. Ez utóbbiban volt Villeneuve Bucentaure-ja is. A zűrzavaros küzdelemben Nelson rajának a zöme áttörte és szétszórta Villeneuve vonalát. A vonal elejét képező Pierre Dumanoir tengernagy vezénylete alatt álló 6 francia és spanyol hajóról nem vettek tudomást az első támadáskor, így ezek délután fél négykor meg tudtak fordulni, hogy a mögöttük lévők segítségére siessenek. Dumanoir gyenge támadását azonban a britek el tudták hárítani. Collingwood befejezte az utóvéd szétverését, és a csata kb. 5 órakor ért véget.

Kommunikáció a csata közbenSzerkesztés

A parancsokat a zászlóshajó, a Victory árbócára felhúzott jelzőzászlókkal közölték. Ezeket a jelzéseket egy titkos kódkönyv segítségével lehetett értelmezni. A zászlójeleket a hajók megismételték, így továbbították a távolabbi egységek felé.

A csata kezdete előtt Nelson szükségét érezte egy külön buzdító üzenetnek is. Ekkor született meg az England expects that every man will do his duty („Anglia elvárja, hogy mindenki megtegye kötelességét”) zászlójel, amely a csata után hamarosan legendává vált, és ma is gyakran idézik.

KövetkezménySzerkesztés

 
Nelsont halálos lövés éri (Denis Dighton festménye, 1825 körül).

A korábbi, súlyos francia és francia szövetséges spanyol és holland vereségeket (a dicsőséges június elsejei csata, St. Vincent-i csata, Camperdown-i csata, nílusi csata) betetőző trafalgari katasztrófa megteremtette a brit haditengerészetet a legyőzhetetlenségének nimbuszát. Napóleon császár uralkodása során a francia haditengerészeti főerők többé már nem mertek csatát vállalni a britekkel szemben. A trafalgari csata szertefoszlatta I. Napóleon császár tervét Nagy-Britannia inváziójára (boulogne-i expedíció). A győzelem egészen a II. világháborúig megalapozta a brit tengeri fölényt, a brit Royal Navy vitathatatlan elsőségét a haditengerészetek között.

Magát Villeneuve-öt a britek elfogták és Angliába vitték, ahol szabadon engedték, de fél évvel a csata után a franciaországi Rennes városában öngyilkosságot követett el.[1] Flottája 18 hajót és 12 ezer embert vesztett el, ezek nagy többsége hadifogságba esett. Nelson halálos sebet kapott egy francia mesterlövésztől, de amikor fél ötkor meghalt, biztos volt a teljes győzelemben. Az angolok vesztesége 1600 halott és sebesült volt, de egyetlen brit hajó sem veszett el.

FlottákSzerkesztés

A csatában résztvevő flották állományából a három legnagyobb méretű és legerősebb fegyverzetű hadihajónak három elsőosztályú spanyol sorhajó, a Nuestra Señora de la Santísima Trinidad (136 ágyús), a Príncipe de Asturias, Santa Ana (mindkettő 112 ágyús) számított. A spanyoloknak volt még egy 100 ágyús elsőosztályú sorhajója, a Rayo. A brit flottában három elsőosztályú sorhajó szolgált, az HMS Victory (104 ágyús), Nelson zászlóshajója, valamint az HMS Britannia, és az HMS Royal Sovereign (mindkettő 100 ágyús). A brit flotta rendelkezett még négy másodosztályú sorhajóval (mindegyik 98 ágyús), húsz harmadosztályú sorhajóval (egy 80 ágyús, 16 db 74 ágyús, 3 db 64 ágyús), négy fregattal (ezek 36, vagy 38 ágyúsak), egy schoonerrel (12 ágyús), és egy cutterrel (10 ágyús). A francia hajórajba tartozott még 18 harmadosztályú sorhajó (4 db 80 ágyús, 14 db 74 ágyús), öt fregatt (mindegyik 40 ágyús), és két brigg (mindkettő 18 ágyús). A spanyol hajóraj derékhadát 11 harmadosztályú sorhajó (2 db 80 ágyús, 8 db 74 ágyús, 1 db 64 ágyús) alkotta.

A csatában ténylegesen csak a nagy méretű, nehéz fegyverzetű sorhajók vettek részt, a közepes méretű és fegyverzetű fregattok, és a könnyű egységek (brigg, schooner, cutter) nem, mert ezek a sorhajók ellen eleve teljesen esélytelenek lettek volna.

Hajótípus: Brit Francia Spanyol
Elsőosztályú sorhajó 3 db (HMS Victory: 104 ágyús, HMS Britannia, HMS Royal Sovereign: 100 ágyús) - 4 db (Santísima Trinidad: 136 ágyús, Príncipe de Asturias, Santa Ana: 112 ágyús, Rayo: 100 ágyús)
Másodosztályú sorhajó 4 db (HMS Temeraire, HMS Neptune, HMS Dreadnought, HMS Prince: 98 ágyús) - -
Harmadosztályú sorhajó 20 db (HMS Tonnant: 80 ágyús, 16 db 74 ágyús, 3 db 64 ágyús) 18 db (4 db 80 ágyús, 14 db 74 ágyús) 11 db (2 db 80 ágyús, 8 db 74 ágyús, 1 db 64 ágyús)
Fregatt 4 db (36, vagy 38 ágyús) 5 db (mindegyik 40 ágyús) -
Brig - 2 db (mindegyik 18 ágyús) -
Schooner 1 db (8 ágyús) - -
Cutter 1 db (10 ágyús) - -

A csatában résztvevő hajókSzerkesztés

A trafalgari csatában résztvevő brit hadihajók közül az HMS Tonnant, az HMS Spartiate, az HMS Belleisle sorhajók, és az HMS Entreprenante cutter eredetileg francia hadihajók voltak, melyeket a britek hadizsákmányul ejtettek, és eredeti francia nevüket megtartva, azt a brit haditengerészeti Her Majesty’s Ship (HMS) megkülönböztető jelzéssel kiegészítve szolgálatba állították őket.

A trafalgari csatában harcoló francia hadihajók közül a Swiftsure és a Berwick sorhajók eredetileg brit egységek voltak, melyeket a franciák hadizsákmányul ejtettek, és eredeti nevük megtartása mellett, azt a brit HMS jelzéstől megfosztva besoroltak saját haditengerészetük állományába. A Berwick 1795-ben, a Swiftsure 1801-ben került francia kézre, mindkettő a brit Elizabeth-osztályú sorhajók közé tartozott. A britek egyik 1804-ben szolgálatba állt új sorhajója ismét az HMS Swiftsure nevet kapta, ez az egység Nelson flottájának részeként harcolt Trafalgarnál.

Zavaró, hogy mind a brit, mind a francia flottában szolgált három-három azonos nevű sorhajó, a brit HMS Achille és a francia Achille, a brit HMS Swiftsure és a francia Swiftsure, a brit HMS Neptune és a francia Neptune, illetve a spanyoloknak is volt egy Neptuno nevű sorhajója. Továbbá a franciáknak volt egy Argonaute, a spanyoloknak pedig egy Argonauta nevű sorhajója Trafalgarnál.

Brit Királyi Haditengerészet (Royal Navy):Szerkesztés

(zárójelben ágyúik száma látható)

Elsőosztályú sorhajó: HMS Victory (104) - zászlóshajó, HMS Britannia (100), HMS Royal Sovereign (100)

Másodosztályú sorhajó: HMS Temeraire (98), HMS Neptune (98), HMS Dreadnought (98), HMS Prince (98)

Harmadosztályú sorhajó: HMS Tonnant (80), HMS Leviathan (74), HMS Conqueror (74), HMS Ajax (74), HMS Minotaur (74), HMS Orion (74), HMS Spartiate (74), HMS Belleisle (74), HMS Mars (74), HMS Bellerophon (74), HMS Colossus (74), HMS Achille (74), HMS Revenge (74), HMS Swiftsure (74), HMS Defiance (74), HMS Thunderer (74), HMS Defence (74), HMS Africa (64), HMS Agamemnon (64), HMS Polyphemus (64)

Fregatt: HMS Euryalus (36), HMS Naiad (38), HMS Phoebe (36), HMS Sirius (36)

Schooner: HMS Pickle (8)

Cutter: HMS Entreprenante (10)

Francia Haditengerészet (Marine nationale):Szerkesztés

Harmadosztályú sorhajó: Bucentaure (80) - zászlóshajó, Formidable (80), Neptune (80), Indomptable (80), Scipion (74), Duguay Trouin (74), Mont Blanc (74), Héros (74), Redoutable (74), Fougueux (74), Intrépide (74), Pluton (74), Aigle (74), Algésiras (74), Swiftsure (74), Argonaute (74), Achille (74), Berwick (74)

Fregatt: Cornélie (40), Hermione (40), Hortense (40), Rhin (40), Thémis (40)

Brig: Furet (18), Argus (18)

Spanyol Haditengerészet (Armada Española):Szerkesztés

Elsőosztályú sorhajó: Nuestra Señora de la Santísima Trinidad (136), Príncipe de Asturias (112) - zászlóshajó, Santa Ana (112), Rayo (100)

Harmadosztályú sorhajó: Neptuno (80), Argonauta (80), San Francisco de Asis (74), San Augustin (74), San Justo (74), Monarca (74), Bahama (74), Montañés (74), San Ildefonso (74), San Juan Nepomuceno (74), San Leandro (64)

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Trafalgari csata témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés