Káldor György (Budapest, 1900. március 10. – Budapest, 1958. január 16.) magyar újságíró, kiadói lektor, pártmunkás.[1]

ÉleteSzerkesztés

Fiatal egyetemistaként részt vett a baloldali diákmozgalomban, a Magyarországi Tanácsköztársaság bukását követően így emigrálni kényszerült. Tagja volt a Vasárnapi Körnek. Bécsben, majd Heidelbergben élt, ahol befejezte egyetemi tanulmányait. 1925-ben ismét Bécsbe telepedett, ahol egy időben a Rote Fahne című lap munkatársa volt, a következő évben pedig hazatért, és a Pester Lloydnál kezdett dolgozni, mint külpolitikai szerkesztő, egyben vezércikkíró. Ez idő tájt főként a nemzetközi gazdaság és politika összefüggéseivel foglalkozott, és cikkei jelentek meg a Századokban.[2] 1942-ben büntetőszázadba sorozták, és az orosz frontra került, ahol hadifogságba esett. A második világháborút követően a Magyar Rádió külügyi osztályát vezette, majd a Magyar Távirati Iroda szerkesztője volt. 1947-ben összeházasodott Csillag Vera grafikussal. 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták, majd elítélték. 1955-ben szabadult, és kiadói lektorként működött, egészen 1958-as haláláig.

Fő műveSzerkesztés

  • A mai Lengyelország (Bp., 1948).

JegyzetekSzerkesztés

  1. Káldor György. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. augusztus 27.
  2. Uj Lexikon. IV. köt. Budapest, 1936. 1989. p.

ForrásokSzerkesztés

  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, 1967, Akadémiai. 840. p.

További információkSzerkesztés

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1939-2002, Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete.