Kéktorkú ara

Kéktorkú ara
	Természetvédelmi státusz
	Súlyosan veszélyeztetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Papagájalakúak (Psittaciformes);
Öregcsalád:	Papagájszerűek (Psittacoidea);
Család:	Papagájfélék (Psittacidae);
Alcsalád:	Araformák (Arinae);
Nemzetség:	Ararokonúak (Arini);
Nem:	Ara;
Faj:	A. glaucogularis;
Tudományos név
	Ara glaucogularis; Dabbene, 1921
Szinonimák
	Ara caninde
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kéktorkú ara témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kéktorkú ara témájú médiaállományokat és Kéktorkú ara témájú kategóriát.

A kéktorkú ara (Ara glaucogularis) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]^[3]

Rendszerezése

A fajt Roberto Dabbene olasz-argentin ornitológus írta le 1921-ben.^[4]

Előfordulása

Bolívia területén honos. Az ország északi részén, egy viszonylag kis területen fordul elő. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és szavannák, valamint vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.^[5]

Megjelenése

Testhossza 85 centiméter, szárnyfesztávolsága 90-100 centiméter, testtömege 600-800 gramm,^[6] csőre 5,5 centiméter hosszú. Homloka, feje teteje és háti felülete zöldeskék, hasi felülete sötétebb, inkább narancssárga árnyalatú. Pofafoltja valamivel kisebb, dísztollacskái jóval vastagabbak, mélyzöld színűek. Toroksávja szélesebb, kék színű és karéjalakban a fültájékig terjed.

Életmódja

Többnyire párban, vagy kis csapatokban fordul elő, lehetőleg vízközelben. Tápláléka a pálmafák ragacsos, édes termése, és egyéb gyümölcsök, magvak, bogyók, virágok, rovarok és azok lárvái.

Szaporodása

Az őszi hónapokban, élő, vagy kihalt pálmafák üregeiben kotlik, fészekalja 2-3 tojás. Kotlási idő 28 nap.

Természetvédelmi helyzete

A legnagyobb veszélyt az élőhelyének pusztulása jelenti, mint oly sok más trópusi faj esetében. A kisebb rendelkezésre álló területen felerősödik a hasonló fészkelési helyre igényt tartó fajok versenye, amely továbbra sem kedvez a kisebb méretű papagájoknak. A tollakért való vadászat, valamint az illegális állatkereskedelem szintén nagyban felelőssé tehető azért, hogy a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján súlyosan veszélyeztetett fajként szerepel.^[7] A vadon élő állományt mindössze 208-303 egyedre becsüli a szervezet.

Összehangolt tenyésztéssel próbálják meg megmenteni a fajt a teljes kipusztulástól. Európában az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége felügyelete alá tartozó Európai Veszélyeztetett Fajok Programja (EEP) keretében tenyésztik a faj egyedeit. A fajmegmentési programnak köszönhetően állatkertekben tudják szaporítani a ritka fajt, jelenleg Európában nagyjából 160 egyed él az állatkertek nemzetközi nyilvántartása szerint. Magyarországon a Szegedi Vadasparkban látható először a kéktorkú ara állatkertben, 2014 tavasza óta.^[8] Ebben az intézményben sikerült Magyarországon először szaporítani is ezt a ritka papagájfajt, mivel 2022 tavaszán, amikor kettő fiókát sikerült felnevelni az állatkertben.^[9]

Képek

Jegyzetek

↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
↑ Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.
↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. december 23.)
↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. december 22.)
↑ A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
↑ Igazi zoológiai csodák a Vadasparkban: tamanduák, skarlát íbiszek és kéktorkú arák (magyar nyelven). Szegedi Vadaspark, 2014. május 28. [2014. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 31.)
↑ Súlyosan veszélyeztetett fiókák (magyar nyelven). Szegedi Vadaspark, 2022. április 7. (Hozzáférés: 2022. április 7.)

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. december 24.)

[B-2] A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. december 24.)

[Olah2022-3] Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.

[C-4] Avibase. (Hozzáférés: 2021. december 24.)

[D-5] A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. december 23.)

[E-6] Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. december 22.)

[IUCN-7] A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. december 24.)

[8] Igazi zoológiai csodák a Vadasparkban: tamanduák, skarlát íbiszek és kéktorkú arák (magyar nyelven). Szegedi Vadaspark, 2014. május 28. [2014. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 31.)

[9] Súlyosan veszélyeztetett fiókák (magyar nyelven). Szegedi Vadaspark, 2022. április 7. (Hozzáférés: 2022. április 7.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]