Kéktorkú ara
A kéktorkú ara (Ara glaucogularis) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó faj.[1][2] Alcsaládi besorolása vitatott.
Kéktorkú ara | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() | ||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Ara glaucogularis Dabbene, 1921 | ||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||
![]() | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Kéktorkú ara témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kéktorkú ara témájú médiaállományokat és Kéktorkú ara témájú kategóriát. |
RendszerezéseSzerkesztés
A fajt Roberto Dabbene olasz-argentin ornitológus írta le 1921-ben.[3]
ElőfordulásaSzerkesztés
Bolívia területén honos. Az ország északi részén, egy viszonylag kis területen fordul elő. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és szavannák, valamint vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
MegjelenéseSzerkesztés
Testhossza 85 centiméter, szárnyfesztávolsága 90-100 centiméter, testtömege 600-800 gramm,[5] csőre 5,5 centiméter hosszú. Homloka, feje teteje és háti felülete zöldeskék, hasi felülete sötétebb, inkább narancssárga árnyalatú. Pofafoltja valamivel kisebb, dísztollacskái jóval vastagabbak, mélyzöld színűek. Toroksávja szélesebb, kék színű és karéjalakban a fültájékig terjed.
ÉletmódjaSzerkesztés
Többnyire párban, vagy kis csapatokban fordul elő, lehetőleg vízközelben. Tápláléka a pálmafák ragacsos, édes termése, és egyéb gyümölcsök, magvak, bogyók, virágok, rovarok és azok lárvái.
SzaporodásaSzerkesztés
Az őszi hónapokban, élő, vagy kihalt pálmafák üregeiben kotlik, fészekalja 2-3 tojás. Kotlási idő 28 nap.
Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés
A legnagyobb veszélyt az élőhelyének pusztulása jelenti, mint oly sok más trópusi faj esetében. A kisebb rendelkezésre álló területen felerősödik a hasonló fészkelési helyre igényt tartó fajok versenye, amely továbbra sem kedvez a kisebb méretű papagájoknak. A tollakért való vadászat, valamint az illegális állatkereskedelem szintén nagyban felelőssé tehető azért, hogy a kéktorkú arát jelenleg súlyosan veszélyeztetett állatnak sorolja be a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN). A vadon élő állományt mindössze 208-303 egyedre becsüli a szervezet.
A fajmegmentési programnak köszönhetően állatkertekben tudják szaporítani a ritka fajt, jelenleg Európában nagyjából 160 egyed él az állatkertek nemzetközi nyilvántartása szerint. Magyarországon a Szegedi Vadasparkban látható először a kéktorkú ara állatkertben, 2014 tavasza óta.[6]Ebben az intézményben sikerült Magyarországon először szaporítani is ezt a ritka papagájfajt, mivel 2022 tavaszán, amikor kettő fiókát sikerült felnevelni az állatkertben. [7]
KépekSzerkesztés
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. december 23.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. december 22.)
- ↑ Igazi zoológiai csodák a Vadasparkban: tamanduák, skarlát íbiszek és kéktorkú arák (magyar nyelven). Szegedi Vadaspark, 2014. május 28. [2014. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 31.)
- ↑ Súlyosan veszélyeztetett fiókák (magyar nyelven). Szegedi Vadaspark, 2022. április 7. (Hozzáférés: 2022. április 7.)
ForrásokSzerkesztés
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
- EUR-Lex - magyar neve
- Papagajonline - magyar neve