Kóta József (bányamérnök)

(1906–1979) magyar bányamérnök
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. június 7.

Kóta József (Pozsony, 1906. július 26.Tatabánya, 1979. február 23.) Kossuth-díjas bányamérnök.

Kóta József
Született1906. július 26.[1]
Pozsony
Elhunyt1979. február 23. (72 évesen)[1]
Tatabánya
Állampolgárságamagyar
Gyermekeihárom gyermek
Foglalkozásabányamérnök
IskoláiMagyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (–1941)
KitüntetéseiKossuth-díj (1951)
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Oklevelét a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Soproni Bányamérnöki Karán szerezte 1942-ben. Mérnöki működését a tatabányai robbantástechnikai laboratóriumban kezdte. Szinte teljes életműve, egész munkássága Tatabányához, az itteni bányászathoz kötötte. 1951-ben megbízták az újonnan létrehozott helyi Bányabiztonsági Kutató Intézet munkájának megszervezésével, vezetésével. Az intézet 1955-ben Bányabiztonsági és Robbantástechnikai Kutató Intézetté fejlődött, amelynek 15 évig volt az igazgatója. 1951-ben kapott Kossuth-díjat a robbanástechnika új alapokra helyezéséért. Nagy érdemeket szerzett a magyar bányászat biztonsági feltételeinek javításában. E területen számos újítása, találmánya volt, de kiváló képességeit jelzi, hogy más munkafolyamatok tökéletesítésével is igyekezett könnyebbé és biztonságosabbá tenni a bányászatot. Továbbfejlesztette a Davy-féle biztonsági lámpát, megalkotta a robbantással jövesztett kőzet felrakására szolgáló Kóta-féle kisrakodó gépet, melyről számos cikk jelent meg a sajtóban.

Díjai, elismerései

szerkesztés
  • Kossuth-díj (1951)[2]
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1955)
  • A műszaki tudományok kandidátusa (1952)
  • Egyetemi doktor (1960)

1941. október 12-én kötött házasságot a soproni Mohácsy Margit tanítónővel. Három gyermekük ezt követően nem sokkal egymás után, még a háború alatt született meg (Zsuzsanna 1942-ben, Gábor 1943-ban és József 1944-ben).[3]

Emlékezete

szerkesztés

Tatabányán utca viseli a nevét.[4]