Köpecbánya egykori bányásztelepülés Romániában, Kovászna megyében, a Köpec-patak völgyében. 1968 óta Köpec része.

Köpecbánya látképe

Fekvése szerkesztés

Brassótól 45 kilométerre északra, Sepsiszentgyörgytől 25 kilométerre északnyugatra, a Köpec-patak völgyében helyezkedik el.

Története szerkesztés

1872-ben nyílt meg itt a környék első ipari méretű barnaszénbányája, a Teleki Sámuelről elnevezett Samu-főtárna. 1887-ben a bányatelepet és az ágostonfalvi vasúti rakodót keskeny nyomtávú iparvasúttal kötötték össze, melyet csak az 1960-as évek elején bontottak el. A statisztikák szerint 1900-ban 81-en, 1910-ben 128-an foglalkoztak bányászattal, de tényleges számuk nagyobb lehetett, mert aki a bányához elszegődött, még sokáig fenntartotta kapcsolódását a mezőgazdasághoz, gondozta állatállományát, s így földművelőnek vallotta magát. Ugyanakkor a bánya fellendítette az ipart is: 1900-ban 100, 1910-ben 110 különféle mesterember szerepelt az összeírásokban.[1] 1906-ban az agrárminisztérium lakótelepet épített itt.[2] A bánya sikerén felbuzdulva egyre több tárnát nyitottak a völgyben, melyek munkásai kezdték benépesíteni a területet. Számukra 1913-ban a bánya tulajdonosa (az Erdővidéki Bányaegylet Rt.) tíz munkáslakást építtetett a telepen, melyek még ma is állnak. Ugyanebben a időben megindult a korszerűsítés a bányákban is, ezért bevezették Köpecbányára (s ennek köszönhetően több erdővidéki településre) a villamos energiát. Ez idő tájt épült meg a bányavállalat első irodája is, melynek napjainkra nincs nyoma sem. A bányatelepet a környékbeliek sokáig „Erdővidék központjaként” emlegették, ugyanis a szénbányászatnak köszönhetően az egyik legmodernebb település volt a térségben.

Az I. világháború alatt a bánya hadiüzemként működött, majd a II. világháborúban a bánya munkásai védték a telepet a visszavonuló német seregek rongálásától. Ennek az időszaknak állít emléket Szemlér Ferenc A földalatti erdő című könyve.

Az államosítás után a bányát a „KÖPEC” Állami Szénipari Vállalat, vagyis az Întreprinderea Miniera Căpeni (I. M. Căpeni) üzemeltette. Ezalatt megépült a bányatelep második bányairodája is, melynek romjai ma is ott árválkodnak a telep főterén. A széntartalékok kimerülése, illetve költséges kitermelése végett 1967-re az utolsó bánya is beszüntette a termelést. Az utolsó itteni bányát 1970-ben hagyták fel, innentől a bányatelep állapota fokozatosan romlott, az ipartörténeti emlékek nagy része megsemmisült.

Románia 1968-as adminisztratív újjászervezésekor[3] (ekkor alakították ki a mai megyéket, így Kovászna megyét is) Köpecbánya települést beolvasztották Köpecbe, ami Baróthoz tartozik.[4]

 
Bányászjeles kapu Köpecbányán

Jelentősebb köpecbányai üzemek szerkesztés

 
Samu-főtárna (1897)
  • Samu-főtárna (1872-1907)
  • Zeyk-tárna (1891-1912)
  • József-akna (1912-1925)
  • Polensky (Dózsa György) bánya (1926-1949)
  • Tudor Vladimirescu („Vaszi”) bánya (1945-1959)
  • Géza (November 7) bánya (1947-1965)
  • Samu II. bánya (Béke-táró, Samu II. siklók) (1956-1967)

Látnivalók szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Kisgyörgy Zoltán – Vajda Lajos: Az erdővidéki szénbányászat 150 éve – Köpecbánya 1872–2022. Tortoma, Barót, 2022. 15. o.
  2. Székelyföld története. III. 1867–1990. Szerk. Bárdi Nándor, Pál Judit. MTA BTK–EME–HRM, Székelyudvarhely, 2016.
  3. http://www.legex.ro/Legea-2-1968-384.aspx
  4. Novák Csaba Zoltán – Tóth-Bartos András – Kelemen Kálmán Lóránt. Újjászületés, Háromszékből Kovászna – Kovászna megye megszervezése és intézményesülése 1968–1972. Csíkszereda: Háromszék Vármegye Kiadó – Pro-Print Könyvkiadó, 62. o. (2013. április 25.). ISBN 978-606-556-056-7. Hozzáférés ideje: 2023. július 8. 

Források szerkesztés

  • Kisgyörgy Zoltán – Vajda Lajos: Köpecbánya 1872–1972. Sepsiszentgyörgy, 1972
  • Kisgyörgy Zoltán – Vajda Lajos: Az erdővidéki szénbányászat 150 éve – Köpecbánya 1872–2022. Tortoma, Barót, 2022
  • Erdővidéki Bányászati Múzeum

További információk szerkesztés