Kötter Tamás (Csorna, 1970. január 8. –) magyar író, ügyvéd.

Kötter Tamás
Született 1970január 8. (50 éves)
Csorna
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író, ügyvéd

ÉletpályájaSzerkesztés

A Győr-Moson-Sopron megyei Kónyban nőtt fel, majd a győri Révai Miklós Gimnáziumban tett érettségit követően Budapestre került, ahol 1989 és 1994 között elvégezte az ELTE Jogi Karát. Ügyvédi irodákban és nagyvállalatok jogi osztályain töltött évei saját bevallása szerint a későbbiekben jelentős élményanyagot szolgáltattak a műveiben ábrázolt karakterekhez, élethelyzetekhez. Jelenleg egy budapesti ügyvédi iroda alapító társtulajdonosa. A kortárs magyar irodalmi életben 2012 június óta jegyzik a nevét, ekkor publikálta a Kiszavaztak, baby c. novelláját a Forrás Szépirodalmi, Szociográfiai, Művészeti folyóirat. Ez a műve - akárcsak többi írása – autentikus és kristálytiszta látleletet mutat be az utóbbi évtizedekben újonnan kialakult multinacionálismultikulturális társadalom magatartásformáiról, az új kapitalista működési formák felső vezetőiről. Rablóhalak c. novelláskötete 2013 novemberében, Dögkeselyűk c. könyve 2014 októberében, A harcból nincs elbocsátás c. kötete pedig 2015-ben jelent meg a Kalligram Kiadónál.

MűveiSzerkesztés

RecenziókSzerkesztés

"A szellemi rokonságot nem kell hosszasan keresgélni: Bret Easton Ellis, Michel Houellebecq, Raymond Carver. Csakhogy épp az a fontos, amiben a Rablóhalak különbözik. A Kötter Tamás novelláiban kereszteződő, már-már regénnyé fajuló történetek kegyetlenek és kétségbeejtőek. A kiszolgáltatott, méltóságukat vesztett, egyszerre átverő és átvert figurák a mieink. Ugyanazon osztozunk (ld. share). S bár jó lenne hinnünk, ez itt nem egy távoli világ hanyatlása. Kitinpáncélosok rohangálnak egy napolaj illatú plasztik strandlabdán. Néha megtorpannak, egy pillanatra felvillan bennük, hogy a dolgok mélyére kellene ásniuk. Nem teszik. A Rablóhalak nem a Nagy Bummről szól, hanem a halk nyüszítésről."

(Réz András)

"Eljött Kötter Tamás, akire régen vártunk. A mesterségesen előállított , lilára színezett nyomorúság helyett itt van egy büdös kis pocsolya, ami minden cseppjében valóságos. Ez Budapest, a nagyvárosnak mutatkozó kisváros, ebben a posványban úsznak a rablóhalak, és noha nem történnek velük sorstragédiák, ócska kis életük minden mozzanatára ráismerünk. És ez talán még fájdalmasabb."

(Szécsi Noémi, író)

"Kötter Tamás olyan világba kalauzol minket írásaiban, amelyről a magyar irodalom eddig nemigen tudósított. Hogy erről a szféráról eddig nem nagyon születtek opuszok, annak oka egyszerű: a magyar író általában nem ismeri ezt a bolygót. Kötter viszont nagyon is, így aztán a yuppie-k hiteles krónikása. A pesti Édes Életről ír, a "felső tízezerről": pénzes ügyvédekről, menő menedzserekről, vastag cégvezetőkről, multis lányokról. Meg cabriókról, pénzről, drága szórakozóhelyekről, álomnyaralásokról, de luxe szerelmekről. És a csillogás mögött a hihetetlen ürességről. Voltak mesterei: Hemingway is, Carver is, de leginkább Bret Easton Ellis. Tanult tőlük, majd kikeverte a saját hangját, egy hamisítatlanul pesti, cinikusan tárgyilagos és fájdalmasan vicces prózát."

(Cserna-Szabó András, író)

"Lám, ilyen egy 21. századi magyar yuppie élete – sugallja Kötter a szövegeiben, és az olvasó hajlamos is elhinni ezt neki. Nem azért, mert – ha igaz a szóbeszéd – "civilben" üzletemberként tevékenykedő szerző saját tapasztalatait formálja történetekké, és nem (na jó: nem csak) azért, mert az olvasók nagy részének valószínűleg halvány fogalma sincs arról, hogy mi zajlik egy nagyvállalat jogi osztályán, vagy a novellaszereplők által oldalanként lajstromozott vendéglátóipari egységek bármelyikében. Azt hiszem, elsősorban azért hatnak hitelesnek Kötter szövegei, mert első ránézésre idegennek tűnő szereplői nagyon is ismerős problémákra keresik a maguk hétköznapi válaszait."

(Reichert Gábor kritikus, Vörös, zöld és fekete Kötter Tamás novellájáról, Apokrif Irodalmi folyóirat, 2013 nyár.)

"Ha a prózájával itt most bemutatkozó Kötter Tamás így folytatja – ezt –, nekem a könyvei kelleni fognak. Alig van kétségem felőle, sőt."

(Tandori Dezső írása, Forrás folyóirat, 2014. március)

Kötter egy olyan triviális témát, mint a kortárs elit mindennapjai, úgy ruház fel irodalmi jelentőséggel, hogy nem stilizálja azt, nem redukálja kulturális sztereotípiává, hanem a személyes tapasztalatok érezhető felmutatásával, mintegy kézikönyvet készít, riportszerű részletességgel emeli be a jelenséget az irodalmi kánonba. A szerző kivételes jelentősége abban áll, hogy mindannyiunk által ismert és velünk élő társadalmi jelenségeket, a (vélt) felső tízezer mindennapjait teszi írásai tárgyává és ezzel a kortárs irodalom egy nyilvánvaló hiányát pótolja. Kötter vállaltan zárkózik el a társadalom egészének bemutatásától és az ebben immanensen megmutatkozó elitizmust érezhető büszkeséggel viszi végig az írásain.

A balzaci totális társadalmi tablófestés Kötter esetében megáll az elit romkocsmák és az átlagember számára megfizethetetlen éttermek falainál, vagy inkább kidobóembereinél: a szerzőt nem érdekli a kívülmaradottak élete, bár világossá teszi, hogy tud erről az élethelyzetről is, csak nem tartja azt érvényes írói tárgynak. Vállalt és kifejezett írói célja Kötternek, hogy részletesen bemutassa a nagyvilági életet, a "menők" világát, ám mindeközben kíméletlen pontossággal és gúnnyal világítja meg azt is, hogy az ún. „magyar elit” hogyan próbálja adaptálni a globális elit által megvalósított életformákat.

Hősei egyszerre küzdenek valójában kisszerű életük problémáival és az elit életforma elvárásai által támasztott igényekkel. E kettős harc közben az olvasó számára kiderül, hogy a valóság korlátai, illetve a nagystílű élethez való alkalmazkodás vágya feloldhatatlan ellentmondást jelent.

Életrajzi adat, hogy a szerző számára meghatározó élmény volt Fejes Endre munkássága, különösen a Jó estét nyár, jó estét szerelem c. kisregény, mely számára írói feladattá tette, hogy a műben megmutatkozó ellentmondást az eljátszott „menőség” és a valóság szívbemarkoló szánalmassága között világossá váljon.

Hőseinek egy része a magazinok és kereskedelmi tévék által közvetített "celeb" élet kliséit másolja, ám eközben végig érezhető, hogy valami nem működik ténylegesen: a szereplők anyagi lehetőségei többet és mást tesznek lehetővé, mint ami emberileg lehetséges. A szerzőről keveset lehet tudni. Az biztos, hogy magasan képzett, az üzleti életben dolgozó férfi, akinek önképe a modernizmus vállalása mellett is hagyományos értékválasztással párosul.

Egyes kritikusok szerint Kötter kíváncsi szerző, de nem mindenkire. Az az embertípus érdekli, amelyik vagyoni helyzetét nem tudja a társadalmi beágyazottsággal szinkronba hozni, s ettől frusztrált lesz. E frusztráció mibenléte műveinek elsődleges tárgya. Ha ellenpontot akarunk keresni Kötter tényleges hőseihez, a realista szerzők által választott tárgyakhoz jutunk. Kötter azonban nem kér belőlük. Szerinte, ha létezik is, nem szükséges megírni az elesettséget, a nyomort: az élet "nem ott van", vagy ha igen, az szociológiai kérdés, nem művészeti feladat.

A szerző szembehelyezkedik azzal a hagyományos irodalmi vélekedéssel, valamint állandósult kánonnal, mely szerint a periféria felmutatása önmagában írói értéket képvisel. Tud arról, hogy létezik ez a társadalmi helyzet, mint probléma, ám ezt nem tartja megírandó kérdésnek.

SajtómegjelenésekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés