Főmenü megnyitása

A Köves-Tunguszka (oroszul: Подкаменная Тунгуска) folyó Közép-Szibériában, Oroszország Irkutszki területén és Krasznojarszki határterületén. A Jenyiszej harmadik legnagyobb, jobb oldali mellékfolyója.

Köves-Tunguszka
Osharovo settlement on the Podkamennaya Tunguska River.jpg
Közigazgatás
Országok Oroszország
Földrajzi adatok
Hossz1865 km
Vízhozam1750 m³/s
Vízgyűjtő terület240 000 km²
Forrás Angara-hegyvonulat
Torkolat Jenyiszej
é. sz. 61° 35′ 40″, k. h. 90° 07′ 60″Koordináták: é. sz. 61° 35′ 40″, k. h. 90° 07′ 60″
Elhelyezkedése
A Köves-Tunguszka a Jenyiszej folyórendszereben
A Köves-Tunguszka a Jenyiszej folyórendszereben
A Wikimédia Commons tartalmaz Köves-Tunguszka témájú médiaállományokat.

NeveSzerkesztés

Nevének magyar fordítása nem pontos, szó szerinti fordítása ugyanis: 'Kő alatti-Tunguszka'. Az eredetmagyarázat szerint a folyó a „kő”, vagyis az Oszinovszkij Porog (Oszinovói Küszöb) nevű sziklaképződmény (zúgó) alatt ömlik a Jenyiszejbe.[1]

Nevének második tagja a тунгус, tunguz népnévből származik.[2]

FöldrajzSzerkesztés

Hossza: 1865 km, vízgyűjtő területe: 240 000 km², évi közepes vízhozama: 1750 m³/s. Csaknem egész hosszában a Krasznojarszki határterület részét képező Evenkiföldön folyik. Völgyét a nagy kiterjedésű Közép-tunguz-felföld választja el a Jenyiszejbe jóval északabbra ömlő Alsó-Tunguszkától.

A Köves-Tunguszka hosszabbik forrásága, a Katanga az Angara-hegyvonulat északnyugati oldalán ered és széles, mély völgyben folyik. Másik forrásága, a Tetere torkolatától keskeny völgyben halad tovább, sziklás medrében sok a zúgó és a zátony. Északnyugati irányban átszeli a Közép-tunguz-felföldet, itt is nagyrészt hegyi jellegű folyó, gyakran szűk völgyben, magas partok között halad. Poligusz településtől nyugat felé folyik tovább, 250 km-re a torkolattól völgye kb. 20 km-esre szélesedik, és egy nagyívű kanyar után a folyó a róla elnevezett Podkamennaja Tunguszka falunál ömlik a Jenyiszejbe.

Főként olvadékvizek táplálják, a nyári csapadéknak ebből a szempontból jóval kisebb szerepe van. Évi közepes vízhozama a torkolatnál 1750 m³/s, a legnagyobb kb. 35 000 m³/s. Magasvize május közepétől egy hónapig, alsó folyásán ennél tovább tart. Nyáron vízszintje alacsony, de alkalmanként ilyenkor is megárad. A jégképződés október közepén kezdődik, október végétől május közepéig a folyó befagy; alsó szakaszán a jég vastagsága március végén kb. 80 cm. A tavaszi jégzajlás 5-10 napig tart és erős jégtorlaszképződéssel jár.

Magasvíz idején a nagyobb hajók a torkolattól 570 km-re fekvő Bajkit faluig jutnak fel, följebb a hajózást zúgók, zuhatagok teszik veszélyessé. A nyári alacsony vízállás még az alsó szakaszon is csupán 2-4 m.

MellékfolyóiSzerkesztés

  • jobbról a Tetere (486 km) és a Csunya (727 km),
  • balról a Kamo (339 km) és a Belmo vagy Velmo, (torkolatától kb. 10 km-re találhatók a Köves-Tunguszka híres zuhatagai).

Települések, ásványi kincsekSzerkesztés

A folyón nagyobb városok nincsenek. A kisebb települések közül megemlíthető a felső szakaszon Vanavara, a középsőn Bajkit (4000 fő) és a torkolatnál Podkamennaja Tunguszka. Vanavara nevét a körzetében 1908-ban állítólag becsapódott meteoritdarab tette híressé.

Közép-Szibériának ezen a vidékén, részben a két Tunguszka-folyó vízgyűjtőjén található a Föld egyik legnagyobb kiterjedésű szénmedencéje. A Köves-Tunguszka medencéjében gazdag vasérctelepeket tártak fel, és számottevő foszforitkészletek is vannak.

TermészetvédelemSzerkesztés

A folyó mentén két helyen létesült természetvédelmi terület.

  • A Közép-szibériai Természetvédelmi Területet a Középső-Jenyiszej völgyében, a folyó mindkét partján alakították ki 1985-ben, a következő évben bioszféra rezervátummá nyilvánították. Délkeleti határán a Köves-Tunguszka völgyének 12 km-nyi szakasza (a "tunguszkai kőoszlopok" néven ismert rész) is a védett területhez tartozik.
  • A Tunguszkai Természetvédelmi Területet főként az 1908-as meteorit-becsapódás hatásának tanulmányozására és természeti környezetének megóvása céljából alapították 1995-ben. A Köves-Tunguszka felső szakasza és a Csunya-folyó közötti védett terület nagysága közel 300 000 hektár, legmagasabb pontja 522 m.

JegyzetekSzerkesztés

  1. M. N. Melhejev. Geograficseszkije nazvanyija Vosztocsnoj Szibiri (orosz nyelven) (1969) 
  2. Kiss Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Akadémiai Kiadó (1978). ISBN 963-05-1490-7 

ForrásokSzerkesztés