A közönséges medvemaki (Arctocebus calabarensis) lajhármakifélék családjába tartozó, Nyugat-Afrikában honos főemlősfaj.

Infobox info icon.svg
Közönséges medvemaki
ArctocebusCalabarensisWolf.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Rend: Főemlősök (Primates)
Család: Lajhármakifélék (Loridae)
Nem: Arctocebus
Tudományos név
Arctocebus calabarensis
(Smith, 1860)
Elterjedés
Calabar Angwantibo area.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Közönséges medvemaki témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges medvemaki témájú kategóriát.

MegjelenéseSzerkesztés

 
A medvemaki kéz- és lábfeje

A közönséges medvemaki kis termetű félmajom, testhossza 23–30 cm között változik, ehhez járul még rövidke, 4–10 cm-es farka. Testsúlya 266-465 gramm között lehet. Mutatóujja jóval rövidebb a többi ujjánál. Hátsó lábainak második ujja speciálisan módosult és az állat szőrzete ápolására, fésülésére használja. Fülei szőrtelenek és kezei és lábfejei is csak ritkásan szőrösek.

Bundája a hátán barna, narancsbarna vagy sárgásbarna; hasán fehéres vagy sárgás. Szemei között és orrán végighúzódva jellegzetes fehér sáv látható.

ElőfordulásaSzerkesztés

Nyugat-Afrikában honos, Nigéria és Kamerun határán. Latin nevét Calabar nigériai városról kapta.

A sűrű trópusi őserdők és másodlagos erdők lakója. A lombkoronaszint alján és az aljnövényzet szintjében mozog, idejének többségében a talajtól legfeljebb 5 méternyi távolságra. Kimerészkedhet a mezőgazdasági ültetvényekre is.

ÉletmódjaSzerkesztés

 
A közönséges medvemaki koponyája

A medvemakik magányos életmódot folytatnak, egyedül alszanak és járnak élelem után. A hímek területe 2-3 nőstényével is átfed. Az ágak között mind a négy végtagjával kapaszkodva mozog. Ujjai úgy módosultak, hogy erős hüvelykujját és többi ujját szembefordítva szilárdan meg tudja fogni az ágakat. Éjjel aktívak, nappalra a sűrű lombok között bújnak meg.

Elsősorban rovarokkal táplálkoznak. Főleg hernyókat, kisebb mértékben bogarakat, hangyákat, tücsköket, lepkéket esznek. Mielőtt a szájába venné, a medvemaki gondosan megsodorja a hernyót a tenyerében, hogy letördelje róla a szőröket. Ezenkívül megeszik a gyümölcsöket és a famézgát is. Általában lassan mozognak, de megfigyelték, hogy hirtelen hátsó lábaira ágaskodva elkapja a lepkéket.

A medvemakikra kisragadozó emlősök, ragadozó madarak vadásznak. Utóbbiak miatt igyekszik a fák alsó szintjein maradni. Ha veszélyben érzi magát összegömbölyödik és orrát a hóna alá dugja. Ha megtámadják, igyekszik a támadó orrába harapni, amit aztán el sem enged.

SzaporodásaSzerkesztés

A párzási időszak a száraz évszak közepén kezdődik és az esős évszak beköszöntéig tart. A hímek a szomszédos territóriumok nőstényeivel párzanak; eközben mindketten lefelé lógnak egy ágról. A vemhesség 131-136 napig tart. A nőstények évente kétszer is vemhesek lehetnek. A nőstények egy utódot hoznak a világra. A kölyök nyitott szemmel születik és négyhónapos koráig anyja hasára kapaszkodva él. Három-négy hónapos korukig szopnak, majd ezután átköltöznek anyjuk hátára. Fél évesen válnak önállóvá és kb. másfél évesen lesznek ivarérettek.

A medvemakik a vadonban 12-15 évig, fogságban 18-20 évig élnek.

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

A közönséges medvemaki előfordulása szigetszerű, helyenként akár gyakori is lehet, de élőhelyként sűrű erdőt kíván, ezért az erdőirtás miatt populációi fragmentáltak. Visszahúzódó, éjjeli életmódja miatt létszámát nehéz megbecsülni. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem veszélyeztetett státusszal szerepel, valamint megtalálható a washingtoni egyezmény (CITES) II. mellékletében, vagyis kereskedelme korlátozott.

ForrásokSzerkesztés