Főmenü megnyitása

Kőrösi Albin

piarista pap, író, műfordító, 1860-1936

Kőrösi Albin, eredetileg Kulhánek Albin (Selmecbánya, 1860. január 16.Budapest, 1936. április 8.) piarista gimnáziumi tanár, műfordító; a Petőfi Társaság tagja.

Kőrösi Albin
Kőrösi Albin, mellén a XII. Alfonz rend (Goszleth István felvétele, Budapest, 1910 körül)
Kőrösi Albin, mellén a XII. Alfonz rend (Goszleth István felvétele, Budapest, 1910 körül)
Született 1860. január 16.
Selmecbánya
Elhunyt 1936. április 8. (76 évesen)
Budapest
Állampolgársága
Nemzetisége magyar
Foglalkozása pedagógus,
műfordító
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Kőrösi Albin témájú médiaállományokat.

PályájaSzerkesztés

Kulhánek György szabómester és Majszuch Mária fia. 1870-től szülővárosa piarista gimnáziumában tanult, taníttatását a selmeci prépost segítette. 1876-ban a kegyes tanítórendbe lépett. A magyar és a német nyelv és irodalom tanulása mellett a latinban és a görögben is jártasságot szerzett. Egy évet a váci újoncnevelőben töltött, itt olaszul kezdett tanulni; ezután Kecskemétre helyezték, ahol gimnáziumi tanulmányait 1879-ben fejezte be. 1879–1881 között Nyitrán teológiát végzett, közben megtanult franciául és angolul is. Ekkor főként Leopardival foglalkozott, akiről terjedelmes tanulmányt nyújtott be a rend kormányához. 1881 júniusában fogadalmat tett, ezután Budapestre helyezték, hogy az egyetemet látogassa.

Egyetemista korában spanyolul tanult és egy német–spanyol nyelvtant olaszra fordított. 1882-ben családi nevét Kőrösire változtatta. 1883-ban letette az alapvizsgát és áldozópappá szentelték föl. Ez év szeptemberétől öt évig Veszprémben tanított, 1885-ben pedagógiából is vizsgát tett és tanári oklevelet szerzett. 1888-ban Temesvárra, 1891-ben Budapestre helyezték. 1912-től a budapesti egyetem bölcsészeti karán, 1922-től a közgazdasági karon a spanyol nyelv előadója volt.

Külföldi utazásáról sok cikkét közölte a Veszprémi Közlöny (1886–1888); ugyanitt versfordításai jelentek meg (1887–1892) többek között Longfellow, Victor Hugo, Tennyson, Robert Burns, Béranger, Edgar Poe, Thomas Moore, Manzoni és más költőktől, továbbá versfordítások a Magyar Szemlében, a Fővárosi Lapokban (1892–1894) és néhány más lapban.

Elsősorban mégis a spanyol irodalommal foglalkozott, versben és prózában számos spanyol szerző művét fordította magyarra. Behatóan foglalkozott a spanyolországi és dél-amerikai szellemi mozgalmakkal, a magyar–spanyol irodalmi kapcsolatokkal. Hiszpanológiai munkásságáért spanyol irodalmi és tudományos társaságok több kitüntetésben részesítették. Az első spanyol nyelvű Petőfi-antológiához ő írta az előszót.

KitüntetéseiSzerkesztés

Egész sor spanyol tudományos és művészeti társaság választotta tagjává:

  • Real Academia Espanola, Madrid (1896)
  • Academia, Sevilla (1899)
  • Asociacion des Escritores y Artistas Espanolas (1902)
  • Spanyol Földrajzi Társaság
  • Mexikói Földrajzi és Statisztikai Társaság
  • Mexikói Tudományos és Művészeti Ateneo Társaság

MunkáiSzerkesztés

 
A spanyol irodalom története (1930)
  • A XIX. század spanyol költői Budapest, 1893. (Különnyomat a budapesti piarista főgimnázium értesítőjéből.)
  • A spanyol költészet gyöngyei Fordította és bevezetéssel ellátta. Budapest, 1895
  • Földrajz a gimnáziumok I.-II. osztályai számára Budapest, 1895-1896. Két kötet
  • Isten a legjobb tanu Don José Zorillától. Spanyolból fordította. Budapest, 1896; (Verses legenda.)
  • Az apja fia Regény. Irta Don José M. de Pereda, Spanyolból fordította. Budapest, 1897
  • Idill Írta Gaspar Numez de Arce. Spanyolból fordította. Budapest, 1899. (Elbeszélő költemény.)
  • Természetrajz a gimnáziumok I.-II. osztályai számára
  • Spanyol téli esték Budapest, 1901
  • G. A. Becquer dalai Budapest, 1902
  • A spanyol irodalom története Budapest, 1930.

ForrásokSzerkesztés