K. Csilléry Klára

K. Csilléry Klára (Király Péterné) (Budapest, 1923. augusztus 30. – Budapest, 2002. június 25.) magyar néprajzkutató, muzeológus. Férje Király Péter nyelvész. A történelem (néprajz) tudományok kandidátusa (1970), a néprajztudomány doktora (1993).

K. Csilléry Klára
Született 1923. augusztus 30.
Budapest
Elhunyt 2002. június 25. (78 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása néprajzkutató,
muzeológus,
pedagógus

ÉletpályájaSzerkesztés

A budapesti Képzőművészeti Főiskola rajztanári szakán tanult (1942–1947). Szőnyi István tanítványaként festőművésznek készült, de életét végül a néprajztudománynak szentelte. 1950-ben a budapesti ELTE bölcsészettudományi karán muzeológusi (1950) oklevelet. Részt vett a Teleki Intézet Táj- és Népkutató Osztálya által szervezett erdélyi kutatótáborban (1943). Baranyában önálló kutatást végzett (1946) a népi bútorok témakörben főiskolai diplomamunkájához (Szökrönyök Sumonyból és Csedriből, kézirat, 1947). Elvégezte az állami Nőipariskola kézimunka tanítónői tanfolyamát (1947), majd az ELTE BTK néprajz-művészettörténet szakán tanult; muzeológus oklevelet szerzett (1950). 1947-től a Néprajzi Múzeumban dolgozott, ő volt a Bútorgyűjtemény kezelője, majd osztályvezető-helyettes (1961–től 1970-ig). A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum megszervezésétől annak muzeológiai osztályvezetője volt (1970–1979; nyugdíjazásáig). Nevéhez fűződik a Szabadtéri Múzeum első épületeinek berendezése is.

Kutatási területeSzerkesztés

  • Az összehasonlító népi lakáskultúra-kutatással, a népi bútor történetével, a népi fatechnológia vizsgálatával és a népművészet történetével foglalkozott.
  • "Képzettsége alapján a bútorművesség, a lakáskultúra és a népművészet történeti szempontú kutatása állt tudományos munkásságának középpontjában. A népi bútorművesség tanulmányozását összekapcsolta a faipar vizsgálatával, élő gyakorlatban sikerült megtalálnia Szuhahután a legrégiesebb szerkesztésű bútordarab, az ácsolt láda készítését. A hagyományos bútorművesség területén a technológiával, a készítőközpontokkal és az árusítással kapcsolatban tárt fel új ismereteket. A lakáskultúrában a kulcsfontosságú bútordarabok és a lakásberendezés történeti alakulása foglalkoztatta (ácsolt láda, tálcaasztal, talpas bölcső, csuklós támlájú pad). A jelenségek kialakulásának megértésére, a történeti folyamatok rekonstruálására törekedett, amint azt kandidátusi értekezése is reprezentálja (A magyar népi lakáskultúra történeti kezdetei. Budapest, 1982). A népművészet történetének feltárása kezdettől foglalkoztatta. A tárgyi, történeti adatok, tények elsőbbségét hangoztatta a tetszetős következtetésekkel szemben. Munkásságát rendkívül nagy tárgyismeret és a történeti összefüggések éles szemű meglátása jellemezte.

Muzeológiai tevékenységével a Néprajzi Múzeum Bútorgyűjteményét több ezer tárggyal, azoknak mintaszerű dokumentációjával gyarapította."[1]

TanárkéntSzerkesztés

A Képzőművészeti Főiskola tanára (1979–1993), emeritusz professzora (1993-tól), a Miskolci Egyetemi Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszékének professzora volt (1993–2002).

Társadalmi tevékenységeSzerkesztés

Számos jelentős kiállítást rendezett, nagyszámú előadást tartott itthon és külföldön; páratlan méretű szaklektorálást végzett. A Magyar Néprajzi Társaság Anyagi Kultúra Szakosztályának elnöke (1985–1994), az Osztrák Néprajzi Társaság tagja (1990). Az Ethnographia szerkesztő Bizottsági tagja (1981–1993).[1]

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

Főbb műveiSzerkesztés

  • Magyar népművészet. Fél Edittel, Hofer Tamással (Budapest, 1958; 2. kiadás 1969 angol, német, francia nyelven is);
  • A magyar bölcső eredeti formája (Néprajzi értesítő, XLVIII., 1966, 5-47.);
  • A magyar nép bútorai (Budapest, 1972; 2, kiad. 1975; angol, német és francia nyelven is);
  • Egy németalföldi eredetű magyar népi bútor: a csuklós támlájú pad (Néprajzi értesítő, LVII., 1975, 5-68.);
  • A magyar népművészet története (Budapest, 1978; 2. kiad. 1979);
  • A magyar lakáskultúra kialakulásának kezdetei (Budapest, 1982);
  • A lakáskultúra társadalmi rétegek szerinti differenciálódása (Ethnographia, XCVI., 1985, 173-211.);
  • A hartai bútor (Cumania, 10, Kecskemét, 1987,375-418.);
  • Bútorművesség (in: Magyar néprajz III, Anyagi kultúra 2. Kézművesség. Szerk. Domonkos Ottó. Budapest, 1991, 482-523);
  • Bútorművesség - lakáskultúra - népművészet. Doktori értekezés is (Néprajzi értesítő, LXXV., 1973, 9-36.).
  • K. Csilléry Klára: Az ácsolt láda (Összegyűjtött tanulmányok. Szerkesztette: Kiss Margit), Series Historica Ethnographiae 13. Néprajzi Múzeum, Budapest, 2007. (Posztumusz kiadás)

Irodalom rólaSzerkesztés

  • Hofer Tamás: K. Csilléry Klára köszöntése (Néprajzi értesítő, LXXV, 1973, 5-8.);
  • Balázs György: Csilléry Klára (Magyar Múzeumok, 2002. 2., 59-60.); RúL IV.: 654.
  • Selmeczi Kovács Attila (Magyar Múzeumi arcképcsarnok / életrajzok a magyar múzeumügy történetéből, Pulszky Társaság - Tarsoly kiadó, Budapest 2002, 166-167. oldal)

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés