KGP–9

A KGP–9 a FÉG által kifejlesztett, nagy tűzerejű, közelharcra szolgáló, 9 mm-es géppisztoly. 1993-ban mutatták be először, 2000-től gyártották kis sorozatban.

KGP–9
Típus	géppisztoly
Ország	Magyarország
Alkalmazás
Használó ország	Magyarország
Műszaki adatok
Űrméret	9 mm
Lőszer	9×19 mm Parabellum
Tárkapacitás	25
Működési elv	szabad hátrasiklású tömegzár
Tömeg	2,87 kg (üresen) 3,13 kg (tele tárral) kg
Fegyver hossza	642 mm (kihajtott válltámasszal) 381 mm (behajtott válltámasszal) mm
Csőhossz	195 mm
Elméleti tűzgyorsaság	1100 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség	390 m/s
Pontos lőtávolság	100 m
Max. lőtávolság	350 m
Irányzék típusa	hátul: nyílt nézőke; elöl: célgömb
A Wikimédia Commons tartalmaz KGP–9 témájú médiaállományokat.

Története

Magyarországon az 1980-as években a fegyveres erőknél és szerveknél nem volt rendszeresítve géppisztoly, így a FÉG-nél 1986-ban kiírt pályázat elsősorban rendészeti és önvédelmi feladatok ellátására alkalmas sorozatlövő fegyver kifejlesztését célozta meg. A fejlesztést az elterjedt és jó ballisztikai tulajdonságokkal rendelkező 9 × 19 mm-es Parabellum lőszerre alapozták. A fegyvert Horváth Zoltán gépészmérnök, a FÉG konstruktőre tervezte. Az első mintapéldányok 1988-ban készültek el, akkor még Komondor fantázianévvel. A Haditechnikai Intézetben elvégzett vizsgálatok alapján a fegyvert hadi használatra alkalmasnak minősítették, de az évtized végének politika változásai miatt rendszeresítésére a fegyveres erőknél nem került sor. A Belügyminisztérium érdeklődése nyomán 1993-ban a fegyverrel, amely ekkor már a KGP–9 típusjelzést viselte, további sikeres teszteket végeztek. A fegyverből készült kisebb sorozatok csapatpróbára kerültek. A fegyver hátrányos tulajdonságát látva a Rendőrség nem rendszeresítette, helyette inkább külföldi géppisztolyokat vásárolt. A gyártó FÉG, illetve annak jogutódja, a FÉGARMY gazdasági nehézségei miatt nagyobb sorozat a fegyverből nem készült. Legnagyobb számban a Büntetés-végrehajtási szervezet alkalmazza a KGP–9-t. A Magyar Honvédség 2004-ben rendszeresítette.

Szerkezeti kialakítása

A géppisztoly szabad tömegzáras rendszerű, egyes- és sorozatlövés leadására alkalmas. Géppisztolyoknál szokatlan jellemzője, hogy a cső cserélhető, és az alapcsövön kívül egy hosszabb fegyvercső is beszerelhető. A tokja és a tokfedél préselt acéllemezből készül, belső megerősítéssel. A mellső műanyag markolata leszerelhető, helyére lézeres célmegjelölőt vagy lámpát lehet illeszteni. Az AK gépkarabélyokra jellemző belső kakasos elsütőszerkezettel rendelkezik. A kombinált tűzváltó-biztosító a sátorvas alatt, az elsütőbillentyű előtt helyezkedik el. Középső állásban biztosított helyzetben tartja a zárat, a középhelyzettől jobbra tolva sorozatlövés, balra tolva pedig egyeslövés adható le a fegyverből. A zár felhúzó karja a bal oldalon található. Lemezből készített egyenes, kétsoros szekrénytárja 25 db lőszer befogadására alkalmas. A tár rögzítése az AK-nál megszokott szerkezettel történik. A kiürült tár lövés után hátsó helyzetében rögzíti a zárat, de az üres tár eltávolításakor a zár előreugrik. Irányzéka 50 és 150 m-es lőtávolságra állítható. Nagy tűzgyorsasága miatt, minimum 3–4-es sorozat lőhető a fegyverrel.

Források

• Földi Ferenc: KGP–9 – a FÉG 9×19 mm-es parabellum kaliberű géppisztolya, in: Kaliber Magazin, 1998/4. szám
• Simonyi Ottó: Kicsi, de rossz, in: Zsaru Magazin, 2007. szeptember 19.