Főmenü megnyitása
A Kungukkimucsho

A Kabo-reformok (hangul: 갑오 개혁Kabo kehjokhandzsa: 甲午改革, latin betűkkelGabo gaehyeok?) a koreai Csoszon államban 1894 és 1896 között végrehajtott reformok összefoglaló neve. A Kodzsong uralkodása alatti reformokat a japánok kényszerítették ki, megpróbálva minél nagyobb irányítás alá vonni Koreát.[1]

Tartalomjegyzék

Közvetlen előzményeiSzerkesztés

A Kabo-reformokat az első kínai–japán háború alatt vitték véghez, mely a Tonghak-lázadás nyomán tört ki. A lázongó parasztoktól tartva Kodzsong király kínai katonai segítséget kért, amire válaszul a japánok megjelentek saját katonáikkal, a két fél között pedig kitört a háború, Japán pedig megrohanta a Kjongbok palotát és gyakorlatilag foglyul ejtette a királyt.[2][3] Ótori Keiszuke Koreába delegált japán miniszter 1894. augusztus 20-án rávette a koreai kormányt, hogy fogadja el a japán reformjavaslatokat, japán konstrukcióban építsen új vasútvonalat és további kikötőket nyisson meg a birodalom előtt kereskedelem céljára. A japán katonai fölény ellenében tehetetlen koreai kormány kénytelen volt engedni a japán reformköveteléseknek, melyek célja Korea politikai irányítása volt.[4]

A reformok végrehajtásaSzerkesztés

1894. július 27-én a japánok által „tanácsolt” reformok kidolgozására és végrehajtására létrejött a Kungukkimucsho, Kim Hongdzsip vezetésével. A kormányt teljesen kicserélték, formális fejévé pedig a Kína-ellenes Hungszon nagyherceget, a király apját tették meg. Összesen 208 új törvényt hoztak. Új minisztériumokat hoztak létre és korlátozták a király rendelkezési hatásköreit is, melyek egy része a miniszterelnökre, illetve a miniszterekre szállt. Bírósági hierarchiát alkottak meg, megtiltották az elítéltek kínzását, családtagjaik megbüntetését. Új fővárosi és vidéki csendőrség alakult. Átalakították az adórendszert és megszüntették a kereskedelmi monopóliumokat.[5]

A reformok jelentős társadalmi változásokat irányoztak elő. 1886-ban felszámolták a rabszolgaságot és a kasztokat: a jangban réteg elvesztette kiváltságát. A reform kimondta az egyenlőséget a törvény szemében, azaz társadalmi státustól függetlenül lehetett hivatali pozícióra jelentkezni. A férfiak 20, anők 16 évesen köthettek házasságot, ezzel megszüntették a gyermekmenyasszonyság intézményét; az özvegyek újraházasodási tilalmát is feloldották. A kínai naptár helyett elfogadták a Gergely-naptárat és bevezették az alapfokú nyugati oktatási intézményt, az általános iskolát. Idegennyelv-oktatási törvény keretében japán nyelviskolák nyíltak. A kvago vizsgarendszert eltörölték.[6]

Novemberben Inoue Kaoru váltotta Ótorit és egy húsz elemből álló új reformlistát prezentált a királynak. Decemberben megszüntették a Kungukkimucshot és létrejött a Csungcshuvon. 1895-ben az Idzsongbu megszűnt, helyét a modern negak, a „kabinet” vette át. A nyolc tartomány helyett 23 prefektúrát (부, pu) és 336 járást (군, kun) alakítottak ki. Új pénzügyi rendszert vezettek be, elfogadták a nyugati mértékegységeket és az árucsere helyett a pénzzel való fizetés lett a kötelező. Nem volt azonban földreform, így a parasztságnak semmilyen haszna nem származott a változásokból.[7]

A reformok végeSzerkesztés

1895-ben olyasmi történt, ami miatt összeomlott a japánok frissen megszerzett hatalma Korea felett. A kínai–japán háborút lezáró simonoszeki béke nem tetszett az Orosz Birodalomnak, akik Franciaországhoz és Németországhoz fordultak. A három állam közösen követelte Japántól, hogy mondjon le a Liaotung-félszigetről. Japán kénytelen volt teljesíteni a követeléseket, amit Korea úgy vett, hogy a japánok meggyengültek. Újra fellángoltak a japán-ellenes érzelmek az országban, a kabinet tagjait oroszbarátokra cserélték, az udvarban gyorsan csökkent a japánbarátok száma. Miura Goró, aki Inouét váltotta szeptemberben, úgy vélte, radikális eszközökre van szükség, a japánellenes tábort el kell távolítani az udvarból. Miura megnyerte magának a Nagyherceget, aki ugyan nem volt japánbarát, de gyűlölte az oroszokhoz húzó Min királynét. A japánok 1895. október 8-án meggyilkolták a királynét és még néhány embert a palotából, miközben a királyt és a trónörököst fogva tartották. A japán kormány próbálta menteni a menthetőt, Miurát és segítőit visszahívták és bíróság elé állították, Komura Dzsutaró diplomatát küldték rendezni a helyzetet, azonban a királyné meggyilkolása miatt még inkább fellángoló japánellenes hangulatot már nem lehetett kordában tartani, és a Kabo-reformok véget értek.[8]

MegítéléseSzerkesztés

A történészek részéről a reformok megítélése vegyes. Michael J. Seth szerint „a Kabo-reformok lépést jelentettek a koreai társadalom átalakulása felé”,[9], míg Andrew Nahm úgy véli, „csak szerény sikereket ért el a koreai társadalom modernizálását illetően.”[10]

Arról sincs egyetértés, hogy mennyire voltak a japánok befolyással a reformokra. Kjong Mun-hvang professzor véleménye szerint „Japánnak kevés köze volt a Kabo-reformok lényegéhez, mely olyan mélyen gyökerező problémákra keresett választ, amelyeket csak koreaiak tudtak beazonosítani és megfelelően kezelni.”[11] Nahm szerint azonban „a japánok rákényszerítették Koreára a reformintézkedéseiket”,[12] Seth úgy gondolja, „bár ezeket az erőfeszítéseket Korea legtehetségesebb és legfelvilágosultabb vezetői vitték véghez, és nagyon fontosak voltak a modernizációhoz szükséges lépések megtételéhez, az a tény, hogy mindezt japán katonai nyomás alatt tették, valamint a japán beavatkozás súlya kétértelművé teszik a megítélését.”[13] Bruce Cumings szerint „a gyenge Nagyherceg és a Kim Hongdzsip-vezette új kormány megfelelő fedezéket biztosított Ótori Keiszukénak, a japán nagykövetnek, valamint a többi japán és koreai segítőnek ahhoz, hogy reformot reform után küldözgessenek Kodzsongnak aláírásra.”[14]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Cumings 120. o.; Nahm 179. o.; Seth 246. o.
  2. Cumings 115–119. o.
  3. Seth 243–246. o.
  4. Nahm 178. o.; 179. o
  5. Seth 246–247. o.; Cumings 120. o. Nahm 179. o.
  6. Seth 247. o.; Nahm 181. o.
  7. Nahm 180. o.
  8. Nahm 182–183. o.
  9. Seth 249. o.
  10. Nahm 183. o.
  11. Three major events happened in Korea in 1894. Korea Times, 2014. július 23. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  12. Nahm 179. o.
  13. Seth 246. o.
  14. Cumings 120. o.

ForrásokSzerkesztés