Kaha Kaladze

grúz labdarúgó, politikus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. szeptember 6.

Kahaber (Kaha) Kaladze, (grúzul: კახაბერ (კახა) კალაძე; Szamtredia, 1978. február 27.) grúz labdarúgó, hazája válogatottjának korábbi kapitánya. Labdarúgó karrierje után politikus lett.

Kaha Kaladze
Kaha Kaladze
Kaha Kaladze
Személyes adatok
Teljes névKahaber Kaladze
Születési dátum1978február 27. (46 éves)
Születési helySamtredia, Szovjetunió
Állampolgársággrúz
Magasság186 cm
Testtömeg76 kg
Posztközéphátvéd
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1993–1998Grúzia Dinamo Tbilisi82(1)
1998–2001Ukrajna Dinamo Kijiv63(6)
2001–2010Olaszország Milan194(12)
2010–2012Olaszország Genoa53(1)
Válogatottság2
1996–2011Grúzia Grúzia83(1)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. Utolsó elszámolt mérkőzés dátuma:
2012. május 13.
2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma:
2011. október 11.

Kaha Kaladze aláírása
Kaha Kaladze aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Kaha Kaladze témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Futballista pályafutása

szerkesztés

Karrierjének kezdete

szerkesztés

A kis Kaha a Lokomitiv Szrametidjában kezdett el focizni. Itt látta meg egyszer játék közben a grúz focilegenda, Kipiani, aki a fővárosi Dinamo Tbiliszibe vitte az általános iskolát éppen elvégző srácot.

Dinamo Tbiliszi

szerkesztés

Innentől vált valóra egy álom. 16 évesen mutatkozott be az élvonalban, és még egy perce sem volt a pályán, amikor gólt szerzett. Nem csoda, hogy már 17 évesen válogatottnak mondhatta magát. Öt év alatt ötször lett grúz bajnok, de nem volt sok esélye a jó nemzetközi szereplésre ebből a ligából, ezért 1998-ban váltott, és a Dinamo Kijev csapatához igazolt.

Dinamo Kijev

szerkesztés

Ezzel a csapattal már az első évben a UEFA-bajnokok ligája elődöntőjéig jutott. Egészen 2000 teléig itt is játszott, de mivel szerződése 2001-ben lejárt volna, így a klubja eladta Kaladze-t. Végül az AC Milan volt a legkitartóbb, és a Kijev elnöke, Surkis, Grúziában rekordösszegnek számító 16 millió euróért eladta.

Januárban a Milanhoz érkező Kaladze hamar megtapasztalhatta az élet sötétebb oldalát is. Négy hónap múlva Grúziában elrabolták orvostanhallgató öccsét, és váltságdíjat követeltek érte. A csere végül nem történt meg, pedig édesapja ott volt a pénzzel, de az emberrablók nem vitték magukkal Levant. Egyébként a Milan mindenható elnöke, Silvio Berlusconi minden követ megmozgatott a fiú kiszabadításáért, de ő sem járt sikerrel. Azóta bekövetkezett, amitől a család leginkább tartott. 2001-ben ezért mondta le egy időre a válogatottságot is, de később meggondolta magát. A nemzeti tizeneggyel nem sikerült kiugró eredményt elérni, de klubcsapatában igen. Szépen lassan Kaladze kiharcolta a kezdőcsapatba kerülést, méghozzá nem a saját posztján. Az eleinte emberfogóként és védekező középpályásként játszó grúz a balhátvéd posztját örökölte meg a középre húzódó Maldinitől. 2003-ban végig csúcsformában játszott, és így lett Bajnokok Ligája győztes, de az év végén súlyosan megsérült. Teljesítményére méltán büszkék szülőhazájában, és ennek elismeréseként a Grúz Posta bélyeget adott ki. A következő szezonban már csak epizódszerep jutott neki, és ezt még a bajnoki cím sem feledtette el vele. A 2004/2005-ös idény sem hozott nagy változást. Kaladze ugyan többet játszott, de messze volt attól, hogy állandó kezdőembernek mondhassa magát. Éppen ezért a nyáron igencsak kacérkodott a távozás gondolatával. Kérőből nem is volt hiány. A legkitartóbb és leghíresebb kétségtelenül a Chelsea FC csapata volt. Nagyon sokáig úgy nézett ki, hogy sikeres lesz az üzlet, de végül maradt a Milanban. Kaladze később sem lehetett biztos abban, hogy stabil kezdő lesz, hiszen a posztjára leigazolták Marek Jankulovskit. Ennek ellenére a grúz játékos hasznos embere lett az elkövetkezendőkben is a csapatnak. Bármikor képes volt a cserepadról beszállni, és beíveléseivel zavarba hozni az ellenfeleket.

2010. augusztus 31-én a Genoa csapathoz érkezett.

Politikusi pályafutása

szerkesztés

A 2012-es grúz választások után miniszterelnök-helyettes lett valamint regionális fejlesztési és infrastruktúra miniszter.[1]

2017 októberében a grúz főváros polgármesterévé választották. [2]