Főmenü megnyitása

A kajagum (hangul: 가야금handzsa: 伽倻琴, latin betűkkelgayageum?) a citerához hasonló koreai pengetős hangszer. Tizenkét selyemhúrral rendelkezik, melyeket ugyanennyi mozgatható húrláb támaszt alá.[2] Hagyományosan két fajtája van, az egyik az udvari zenében, a másik a népzenében használatos, a modern korban azonban egy harmadik, modern darabok játszásához alkalmas fajtája is kialakult. Korea nemzeti hangszereként tartják számon.[3]

kajagum
Kayagumplayer2.jpg

Más nyelveken
koreai: 가야금
Besorolás
húros hangszer
pengetős hangszer
Rokon hangszerek citera, komungo, ku-cseng, koto
Hangszerjátékos kajagumszu[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz kajagum témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

A kajagum nevének jelentése „Kaja húros hangszere”. Kaja egy államszövetség volt 42–562 között a mai Koreai-félsziget déli részén, mely később a Silla királyság részévé vált. A Szamguk szagi szerint a kajagum Kasil király találmánya, aki megbízta az udvari zeneszerzőjét, Urukot azzal, hogy írjon a hangszerre tizenkét művet. Amikor Silla bekebelezte az államot, Uruk az udvarnál keresett menedéket, és a sillai király három növendéket adott mellé, akik később öt sillai művet komponáltak kajagumra. Régészeti leletekből azonban bizonyos, hogy a hangszer már jóval korábban létezett a Koreai-félszigeten. Egy kvangdzsui ásatáson talált leletet tanúsága szerint akár már időszámításunk előtt az 1. században is jelen lehetett.[4][5]

JellemzőiSzerkesztés

 
Kajagum közelről – a bal kéz technikája

A hangszertest az ajakosvirágúak rendjén belül a Paulownia nemzetségbe tartozó fa, a császárfa anyagából készül. Körülbelül 160 centiméter hosszú és 30 centiméter széles. A hangszerjátékos a földön ül törökülésben, a kajagumot a jobb térdére támasztja, míg a hangszer vége a földön fekszik. Jobb kézzel pengetik, a hüvelyk-, mutató- és középső ujjal, a húrlábaktól jobbra eső részen, míg a bal kézzel a zenész lenyomja vagy meghúzza a húrokat. Más hasonló húros hangszerekkel, például a kínai ku-csenggel vagy a japán kotóval ellentétben a kajagumon puszta kézzel, pengető nélkül játszanak, ezzel pedig széles vibratotartományt érnek el.[2][3]

TípusaiSzerkesztés

A két fő változata a phungnju (풍류) kajagum vagy más néven popkum (법금), melyet az udvari zenében használtak, valamint a szandzso (산조) kajagum, mely többek között a „népies” szandzso zene kísérője. Létezik egy harmadik fajtájta is, az úgynevezett „javított kajagum” (개량 가야금, kerjang kajagum), mely akár 13, 17, 18, 21, 22 vagy 25 húros is lehet, és a húrok fémből, műanyagból is készülhetnek.[2][3][4]

ForrásokSzerkesztés

  1. 가야금수 (koreai nyelven). Naver Dictionary. (Hozzáférés: 2015. április 29.)
  2. a b c Kayagŭm. Wesleyan University. (Hozzáférés: 2015. április 29.)
  3. a b c Kayagŭm. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2015. április 29.)
  4. a b Yi Ji-young: Contemporary gayageum notation (pdf). Seoul National University. (Hozzáférés: 2015. április 29.)
  5. Keith Pratt. Everlasting Flower: A History of Korea. Reaktion Books, 52. o. (2007). ISBN 9781861893352 

További információkSzerkesztés