Főmenü megnyitása

Karavantiosz (ógörög Καραβάντιος, latin Caravantius; ?, i. e. 220 előtt – Iguvium ?, i. e. 167 után) athaman(wd) (görög) származású illír hadvezér. Az ókori Illír Királyság(wd) utolsó királyának, Genthiosznak a féltestvére, az ő révén az ardiata uralkodóház tagja.

Karavantiosz
Született i. e. 220 előtt
Elhunyt i. e. 167 után
Iguvium, Római Köztársaság ?
SzüleiEurüdiké
Foglalkozása
  • Condottieri
  • katona

ÉletútjaSzerkesztés

Anyja Eurüdiké, Amünandrosz athaman király(wd) leánya volt. Már születése után, i. e. 220-ban anyja feleségül ment az illír Pleuratoszhoz – a későbbi III. Pleuratosz királyhoz –, és az új házasságból Karavantiosznak két féltestvére született: Genthiosz és Platór.[1] Idősebbik féltestvére, Genthiosz i. e. 189/181 között az Illír Királyság uralkodója lett.[2]

A történeti forrásokban az i. e. 168. január–februári harmadik római–illír háború kapcsán bukkan fel Karavantiosz mint Genthiosz hadvezére és bizalmasa. A háború kirobbanásakor ezer gyalogos és ötven lovas élén a Drilón völgyében fellázadt Cavii törzsbeliek ellen vonult. Székhelyüket, Epikariát(wd) csakhamar elfoglalta, de egy közelebbről ismeretlen, Karavandisz nevű településnél ellenállásba ütközött: a város lakói falaik közül ki-kitörve támadták a környéket dúló Karavantiosz embereit.[3] Ezalatt Genthiosz a túlerőben lévő római sereggel szemben Szkodra erődítésébe szorult vissza. Egy háromnapos tűzszünet során felkereste Karavantioszt, akit azzal bízott meg, hogy a daorszok között felmentősereget toborozzon. Karavantiosz fel is fegyverezte a daorszokat, ám azok váratlanul átálltak a rómaiakhoz, ő pedig Meteonba szorult vissza.[4] A rómaiak csakhamar Szkodrában foglyul ejtették Genthioszt, a háború véget ért.[5] A Szkodrában addig fogva tartott Marcus Perperna egy csapat élén Meteonba ment, ahol a királyi család többi tagjával egyetemben foglyul ejtette Karavantioszt is.[6]

Genthioszt és családtagjait fogolyként Rómába küldték. Az i. e. 167 februárjában megrendezett diadalmenetben, a rabként vonuló illír királyi család tagjai között ott volt Karavantiosz is. Az illír királyi családot ezt követően előbb Spoletiumba, majd a helyiek tiltakozása miatt az umbriai Iguviumba deportálták.[7] Karavantiosz vélhetően ott fejezte be életét.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Papazoglou 1965 :172.; Hammond 1966 :243., 249.; Ceka 2013 :182., 214.
  2. Cabanes 1988 :310–311.; Wilkes 1992 :171.; Ceka 2013 :214.
  3. Cabanes 1988 :322.; Wilkes 1992 :173.; Ceka 2013 :222.
  4. Wilkes 1992 :174.; Ceka 2013 :223. Vö. Zavalani 2015 :22.
  5. Wilkes 1992 :174.; Ceka 2013 :223.; Gilkes 2013 :269.; Zavalani 2015 :22.
  6. Cabanes 1988 :322.; Wilkes 1992 :174.; Ceka 2013 :223.; Šašel Kos 2013 :180–181.
  7. Cabanes 1988 :322., 324.; Wilkes 1992 :174–175.; Jacques 2009 :123.; Ceka 2013 :223., 225., 349.

ForrásokSzerkesztés

  • Cabanes 1988: Pierre Cabanes: Les illyriens de Bardulis à Genthios (IVe–IIe siècles avant J.-C.). Paris: SEDES. 1988. = Regard sur l’histoire, 65. ISBN 2718138416  
  • Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • Hammond 1966: N. G. L. Hammond: The kingdoms of Illyria circa 400–167 B.C. The Annual of the British School at Athens, LXI. évf. (1966) 239–253. o.
  • Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • Papazoglou 1965: Fanoula Papazoglou: Les origines et la destinée de l’État illyrien: Illyrii proprie dicti. Historia – Zeitschrift für Alte Geschichte, XIV. évf. 2. sz. (1965. ápr.) 143–179. o.
  • Šašel Kos 2013: Marjeta Šašel Kos: The Roman conquest of Illyricum (Dalmatia and Pannonia) and the problem of the northeastern border of Italy. Studia Europaea Gnesnensia, VII. évf. (2013) 169–200. o.
  • Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717  
  • Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671