Főmenü megnyitása

Meteon

ókori illír település a mai Montenegróban

Meteon vagy Medeon (ógörög írásmódja nem ismert; latin Medione[1]) az ókori Illíria egyik illírek lakta erődített települése volt a mai Montenegró területén. Erődítése az i. e. 168. évi harmadik római–illír háborúban fontos szerepet játszott.

Meteon
Medun, Montenegró Montenegró
A harmadik római–illír háború térképi ábrázolása, Meteon jelölésével
A harmadik római–illír háború térképi ábrázolása, Meteon jelölésével

Alapítási. e. 4. század (?)
Megszűnési. e. 2. század közepe
Lakói illírek
Elhelyezkedése
Meteon (Montenegró)
Meteon
Meteon
Pozíció Montenegró térképén
é. sz. 42° 28′ 15″, k. h. 19° 21′ 38″Koordináták: é. sz. 42° 28′ 15″, k. h. 19° 21′ 38″

Fekvése és történeteSzerkesztés

Az egykori Meteon Illíria déli részén, a labeátok szállásterületének északi peremvidékén, a Szkodrát Rhizónnal összekötő út mentén terült el. Romjai a mai Montenegróban, Medun település határában, a magasabban fekvő Gornji Medunnál emelkedő Ilija-hegyen (Ilija vrh) találhatóak.[2]

Bár a történeti források csupán a harmadik római–illír háború (i. e. 168) kapcsán említik Meteon nevét, a ciklopfalazású hellenisztikus illír városfal analógiája alapján a történészek úgy vélik, az erődítés az i. e. 4. századtól élte virágkorát. Eredetileg a labeátok fallal védett települése lehetett, amely az i. e. 2. századra Lisszosz és Szkodra mellett az Illír Királyság(wd) ardiata uralkodóinak egyik jelentős erődítése lett. A régészek a közelben, Donji Medunnál korabeli halomsírokat is feltártak.[3] Jelentőségére utal, hogy a Római Köztársaság ellen háborúzó Perszeusz makedón király követe Meteonban kereste fel az illírek uralkodóját, Genthioszt, hogy a rómaiak elleni makedón–illír szövetséget megpecsételjék.[4] A háború későbbi szakaszában Genthiosz féltestvére, Karavantiosz Meteonból szervezte a rómaiak elleni harcot, és végül itt is került a háborút megnyerő rómaiak kezére Genthiosz feleségével és gyermekeivel együtt.[5] Az i. e. 2. század közepétől a források nem említik többé Meteon nevét.[6]

Rendszeres régészeti ásatásokra mindmáig nem került sor a romváros területén, de az egykori városfal alapjai még láthatóak. Az akropolisz területén a középkorban templom épült.[7]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Treidler 1928 :415.
  2. Cabanes 1988 :66., 321.; Novaković 2017 :145.
  3. Wilkes 1992 :168.; Novaković 2017 :145.
  4. Cabanes 1988 :321.; Wilkes 1992 :173.; Ceka 2013 :220.
  5. Cabanes 1988 :322.; Wilkes 1992 :174.; Ceka 2013 :223.; Šašel Kos 2013 :180–181.
  6. Novaković 2017 :145.
  7. Wilkes 1992 :133.; Novaković 2017 :145.

ForrásokSzerkesztés

  • Cabanes 1988: Pierre Cabanes: Les illyriens de Bardulis à Genthios (IVe–IIe siècles avant J.-C.). Paris: SEDES. 1988. = Regard sur l’histoire, 65. ISBN 2718138416  
  • Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • Novaković 2017: Stefan Novaković: Ilirsko–helenistička naselja na crnogorskom primorju i njegovom zaleđu: Prilog helenizaciji i urbanizaciji. Axios, II. évf. (2017) 138–151. o.
  • Šašel Kos 2013: Marjeta Šašel Kos: The Roman conquest of Illyricum (Dalmatia and Pannonia) and the problem of the northeastern border of Italy. Studia Europaea Gnesnensia, VII. évf. (2013) 169–200. o.
  • Treidler 1928: Hans Treidler: Literaturbericht über die historische Geographie und Topographie der illyrischen Länder. Zeitschrift für Slavische Philologie, V. évf. 3–4. sz. (1928) 411–418. o.
  • Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717