Platór
Platór (ógörög Πλατωρ, latin Plator; Illíria, i. e. 210-es évek ? – Illír Királyság, i. e. 180 körül?) az ókori Illír Királyság ardiata uralkodóházának tagja, az utolsó illír király, Genthiosz öccse. Testvérgyilkosság áldozata lett.
| Platór | |
| Született | i. e. 210-es évek ? |
| Elhunyt | i. e. 180 körül Illír Királyság |
| Szülei | Eurüdiké III. Pleuratosz |
| Halál oka | gyilkosság |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja szerkesztés
Apja III. Pleuratosz volt, aki apja, Szkerdilaidasz közbenjárására i. e. 220-ban Amünandrosz athaman király Eurüdiké nevű leányát vette feleségül.[1] Eurüdikének már volt egy fia, Karavantiosz, aki később Platór féltestvéreként az Illír Királyság egyik hadvezére lett. III. Pleuratosz és Eurüdiké frigyéből két fiúgyermek született: Genthiosz és Platór.[2] Platór feltehetően az i. e. 210-es években született.[3]
Apjuk halála után, az i. e. 189 és 181 közötti évek valamelyikében Genthiosz lett az illír király.[4] Platór a szomszédos Monuniosz dardán király leányát, Etutát jegyezte el, és készült feleségül venni. Bátyja azonban megölette őt és barátait, Etritoszt és Epikadoszt, majd nőül vette halott öccse menyasszonyát.[5] Noha Polübiosz – és az ő nyomán Titus Livius – az i. e. 169-es év eseményei kapcsán említik az incidenst, arra minden bizonnyal jóval korábban, valószínűleg i. e. 180 körül került sor,[6] Genthiosznak és Etutának ugyanis i. e. 168-ban már két nagyobbacska fiúgyermeke volt. Egyes értelmezések szerint a szerelemféltés mellett a testvérgyilkosság fő indoka az illír uralkodói házon belüli Róma-barát és makedónbarát frakciók érdekkonfliktusa volt.[7] Genthiosz kisebbik fiának meggyilkoltatott öccse után a Platór nevet adta.[8]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Hammond 1966 :249.; Ceka 2013 :182.
- ↑ Papazoglou 1965 :172.; Hammond 1966 :243.; Ceka 2013 :182., 214.
- ↑ Ceka 2013 :182.
- ↑ Cabanes 1988 :310–311.; Wilkes 1992 :171.; Ceka 2013 :214.
- ↑ Papazoglou 1965 :164., 170.; Hammond 1966 :243.; Pollo & Puto 1981 :18.; Cabanes 1988 :152., 313.; Wilkes 1992 :85., 172.; Schütz 2002 :72.; Ceka 2013 :214., 284–285.
- ↑ Hammond 1966 :246.; Wilkes 1992 :172.
- ↑ Ceka 2013 :214.
- ↑ Papazoglou 1965 :170.; Hammond 1966 :243.
Források szerkesztés
- ↑ Cabanes 1988: Pierre Cabanes: Les illyriens de Bardulis à Genthios (IVe–IIe siècles avant J.-C.). Paris: SEDES. 1988. = Regard sur l’histoire, 65. ISBN 2718138416
- ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467
- ↑ Hammond 1966: N. G. L. Hammond: The kingdoms of Illyria circa 400–167 B.C. The Annual of the British School at Athens, LXI. évf. (1966) 239–253. o.
- ↑ Papazoglou 1965: Fanoula Papazoglou: Les origines et la destinée de l’État illyrien: Illyrii proprie dicti. Historia – Zeitschrift für Alte Geschichte, XIV. évf. 2. sz. (1965. április) 143–179. o.
- ↑ Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X
- ↑ Schütz 2002: Schütz István: Fehér foltok a Balkánon: Bevezetés az albanológiába és a balkanisztikába. Budapest: Balassi. 2002. ISBN 9635064721
- ↑ Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford; Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717
