Etuta illír királyné

dardán hercegnő, illír királyné

Etuta (ógörög Ετούτα, modern albán átiratban gyakran Etleva; Dardánia, ? – Iguvium (?), i. e. 167 után) dardán származású illír királyné. Monuniosz dardán király(wd) lánya, az Illír Királyság(wd) utolsó uralkodója, az i. e. 188/181 és i. e. 168 között hatalmon lévő Genthiosz felesége.

Etuta
Elhunyt i. e. 167 után
Iguvium, Római Köztársaság (?)
Házastársa Genthiosz
Gyermekei Szkerdilaidasz, Platór
SzüleiMonuniosz

ÉletútjaSzerkesztés

Az ókori epigráfiai leletek alapján az Etutát illír női névként tartják számon a kutatók.[1] Monuniosz dardán király lánya volt, akit III. Pleuratosz illír király kisebbik fiával, Platórral jegyeztek el. Platór bátyja, Genthiosz azonban megölette öccsét – és annak barátait, Etritoszt és Epikadoszt –, majd ő vette feleségül Etutát.[2] Az eseményt Polübiosz és Titus Livius az i. e. 169-es év kapcsán említi, de a történészek feltételezései szerint arra jóval korábban, Genthiosz trónra léptekor, de legkésőbb i. e. 180 körül került sor.[3] Így magyarázható, hogy i. e. 168-ban Genthiosznak és Etutának már két nagyobb fiúgyermeke volt: Szkerdilaidasz és Platór. Egyes nézetek szerint a szerelemféltés mellett a testvérgyilkosság fő indoka az illír uralkodói házon belüli Róma-barát (Genthiosz) és makedónbarát (Platór) frakciók érdekkonfliktusa volt.[4]

Etuta életének részletei nem ismertek, csak annyit tudni, hogy az Illír Királyság megsemmisülésével záruló harmadik római–illír háborúban, i. e. 168 februárjában fiaival együtt Meteon erődítésében húzta meg magát, míg férje, Genthiosz Szkodrát igyekezett tartani a római támadás ellenében. Etuta Meteonban került a rómaiak kezére, majd a királyi család többi tagjával együtt, a rómaiak foglyaként Rómába.[5] Egy év elteltével, i. e. 167 februárjában Rómában sor került az illírek felett aratott győzelem diadalmenetére, amelyben a megszégyenült királyi család is felvonult.[6] Ezt követően Genthioszt és Etutát a királyi család többi tagjával együtt előbb Spoletiumba, majd a helyiek tiltakozása miatt az umbriai Iguviumba deportálták.[7] Vélhetően itt fejezte be életét.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Wilkes 1992 :85.
  2. Papazoglou 1965 :164.; Pollo & Puto 1981 :18.; Cabanes 1988 :152., 313.; Wilkes 1992 :85., 172.; Schütz 2002 :72.; Ceka 2013 :214., 284–285.
  3. Hammond 1966 :246.; Wilkes 1992 :172.
  4. Ceka 2013 :214.
  5. Cabanes 1988 :322.; Wilkes 1992 :174.; Ceka 2013 :223.; Šašel Kos 2013 :180–181.
  6. Wilkes 1992 :175.; Schütz 2002 :73.; Ceka 2013 :225., 349.
  7. Cabanes 1988 :324.; Wilkes 1992 :175.; Ceka 2013 :225., 349.

ForrásokSzerkesztés

  • Cabanes 1988: Pierre Cabanes: Les illyriens de Bardulis à Genthios (IVe–IIe siècles avant J.-C.). Paris: SEDES. 1988. = Regard sur l’histoire, 65. ISBN 2718138416  
  • Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • Hammond 1966: N. G. L. Hammond: The kingdoms of Illyria circa 400–167 B.C. The Annual of the British School at Athens, LXI. évf. (1966) 239–253. o.
  • Papazoglou 1965: Fanoula Papazoglou: Les origines et la destinée de l’État illyrien: Illyrii proprie dicti. Historia – Zeitschrift für Alte Geschichte, XIV. évf. 2. sz. (1965. ápr.) 143–179. o.
  • Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
  • Šašel Kos 2013: Marjeta Šašel Kos: The Roman conquest of Illyricum (Dalmatia and Pannonia) and the problem of the northeastern border of Italy. Studia Europaea Gnesnensia, VII. évf. (2013) 169–200. o.
  • Schütz 2002: Schütz István: Fehér foltok a Balkánon: Bevezetés az albanológiába és a balkanisztikába. Budapest: Balassi. 2002. ISBN 9635064721  
  • Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717