Karl Gustav Adolf Knies

német közgazdász, statisztikus, politikus, az MTA külső tagja
(Karl Knies szócikkből átirányítva)

Karl Gustav Adolf Knies (Marburg, 1821. március 29.Heidelberg, 1898. augusztus 3.) német közgazdász, statisztikus, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. A 19. század közepi német történeti közgazdaságtani iskola egyik vezéregyénisége, az ún. marginalista forradalommal előtérbe kerülő határhaszon-iskola és a neoklasszikus közgazdaságtan előfutára volt.

Karl Gustav Adolf Knies
Született1821. március 29.[1][2][3][4][5]
Marburg[5][6][7]
Elhunyt1898. augusztus 3. (77 évesen)[8][1][2][3][5]
Heidelberg[5][6][7]
Állampolgársága
GyermekeiMax Knies
Foglalkozása
  • közgazdász
  • szerző
  • egyetemi oktató
  • political scientist
  • gimnáziumi tanár
  • közgazdászdoktor
Tisztsége
  • egyetemi magántanár (Philipps-Universität Marburg Fachbereich Gesellschaftswissenschaften und Philosophie, 1846–1849)
  • egyetemi magántanár (Kasseli Egyetem, 1849. október 1. – 1851. április)
  • egyetemi magántanár (Philipps-Universität Marburg Fachbereich Gesellschaftswissenschaften und Philosophie, 1851–1852)
  • gimnáziumi tanár (Kantonsschule Schaffhausen, 1852. augusztus – 1855)
  • professzor (Albert-Ludwigs-Universität Freiburg Philosophische Fakultät, 1855. március – 1865)
  • Member of the Second Chamber of the Diet of the Grand Duchy of Baden (1861–1866)
  • professzor (Ruprecht-Karls-Universität Heidelberg Philosophische Fakultät, 1865 – 1896. április 1.)
  • Members of the First Chamber of the Diet of the Grand Duchy of Baden (1877–1887)
  • alelnök (1883–1887)
IskoláiMarburgi Egyetem (1841–1845)
Kitüntetéseihonorary doctor of the University of Tübingen (1877)[5][7][9]
A Wikimédia Commons tartalmaz Karl Gustav Adolf Knies témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életútja szerkesztés

Történeti és politikatudományi tanulmányokat folytatott a Marburgi Egyetemen, majd liberális gondolkodású politikusként részt vett hazája közéleti harcaiban. Az 1848-as német forradalmak leverését követően Svájcban telepedett le, és egy schaffhauseni műszaki iskolában tanított, illetve közgazdasági, statisztikai kutatásaival foglalkozott. 1855-ben hazatért és újra bekapcsolódott a politikai életbe. 1861-től 1865-ig a badeni tartományi parlament képviselője, az egyebek mellett a katolikus egyházi iskolák államosítását elrendelő – végül megbukott – közoktatási reformtörvény szószólója volt. Ezt követően visszavonult a közéletből, és 1865-től 1896-ig a Heidelbergi Egyetem tanára, a politikai gazdaságtani tanszék vezetője volt.

Munkássága szerkesztés

Bruno Hildebrand és Wilhelm Roscher mellett a német történeti iskola egyik megalapítója, vezéregyénisége volt. Elméleti munkáiban, köztük legnagyobb hatású, 1853-as politikai közgazdaságtani művében a klasszikus angol közgazdasági felfogással – és részben Hildebranddal is – szembehelyezkedve vitatta, hogy a gazdasági folyamatok helytől és időtől függetlenül értelmezhetőek, merev axiómákkal, kauzális törvényszerűségekkel modellezhetőek lennének. Érvelésében az egyének, társadalmak és népek földrajzi és történeti különbségeire helyezte a hangsúlyt, s a gazdasági folyamatok történeti, politikai és kulturális meghatározottságából kiindulva a tapasztalaton nyugvó induktív módszert tartotta követendőnek. Felfogása sok szempontból rokonságot mutat Friedrich Listével, így például történeti szemléletét érvényesítve megállapította, hogy a védővámok csupán az iparosodás korai szakaszában járó nemzetek számára szükségesek. Elméleti munkásságával nagy hatást gyakorolt az őt követő közgazdász-generációkra, egyebek mellett honfitársa, Max Weber, az osztrák Carl Menger, Eugen von Böhm-Bawerk és Friedrich von Wieser, az amerikai John Bates Clark, Richard T. Ely és Edwin Robert Anderson Seligman munkásságára.

A szabadkereskedelemről alkotott téziseiben a határhaszon-elmélet előfutára volt, nagy jelentőséget tulajdonított a termékek és javak értéke, illetve a fogyasztói haszon és elégedettség, más szavakkal a használati érték és csereérték közötti összefüggéseknek. 1850-ben az elsők között vetette fel a matematikai megalapozottságú statisztikai módszerek hasznosságát, s noha kortársai hevesen támadták elképzelését, még megérhette az önállósodott matematikai statisztika térhódítását.

Társasági tagságai és elismerései szerkesztés

Tudományos érdemei elismeréseképpen 1895-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották.

Főbb művei szerkesztés

  • Die Statistik als selbständige Wissenschaft. Kassel: Luckhardt’schen Buchhandlung. 1850
  • Die politische Oekonomie vom Standpunkte der geschichtlichen Methode. Braunschweig: Schwetschke. 1853
  • Der Telegraph als Verkehrsmittel. Tübingen: Laupp. 1857
  • Das Geld. Berlin: Weidmannsche Buchhandlung. 1873
  • Weltgeld und Weltmünze. Berlin: Weidmannsche Buchhandlung. 1874
  • Der Credit. Berlin: Weidmannsche Buchhandlung. 1879

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b Marburger Professorenkatalog. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  5. a b c d e f g Biographisches Jahrbuch und Deutscher Nekrolog (német nyelven). nem ismert. (Hozzáférés: 2023. február 5.)
  6. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2023. február 5.)
  7. a b c d e Deutsche Biographie (német és angol nyelven). Bayerische Staatsbibliothek. (Hozzáférés: 2023. február 5.)
  8. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  9. Marburger Professorenkatalog. (Hozzáférés: 2023. február 5.)

Források szerkesztés