Kecskerágóformák

növényalcsalád

A kecskerágóformák (Celastroideae) a valódi kétszikűek Eurosids I kládjába sorolt kecskerágó-virágúak (Celastrales) rendjében a névadó kecskerágófélék (Celastraceae)család névadó alcsaládja. Magyar nevét a kecskerágókról (Euonymus spp.) kapta, mivel mindkét hazai faja — (közönséges és bibircses kecskerágó — ebbe a nemzetségbe tartozik. Tudományos nevének adója viszont a trópusokon–szubtrópusokon elterjedt fafojtó (Celastrus) nemzetség.

Kecskerágófélék
Csavaros fafojtó (Celastrus orbiculatus) termése
Csavaros fafojtó (Celastrus orbiculatus) termése
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Kecskerágó-virágúak (Celastrales)
Család: Kecskerágófélék (Celastraceae)
Alcsalád: Celastroideae
Burnett
Nemzetségek

szövegben

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kecskerágófélék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kecskerágófélék témájú kategóriát.

Brexia madagascariensis
Cassine peragua
Denhamia oleaster
Elaeodendron melanocarpum
Gymnosporia montana
Mortonia utahensis
Paxistima myrsinites
Putterlickia pyracantha

Származásuk, elterjedésük szerkesztés

A fajok elsöprő többsége a trópusokon él; jellemzően:

Egyéb növényföldrajzi egységekbe (így hazánkba is) csak néhány faj jutott át.

Megjelenésük, felépítésük szerkesztés

Fás szárú bokrok, fák vagy kúszónövények; jobbára élőhelyüknek megfelelően örökzöldek vagy lombhullatók.

A magyarországi fajok termését húsos magköpeny (arillus) borítja.

Nemzetségeik szerkesztés

Az alcsaládba az egyes szerzők rendkívül változatos számú nemzetséget sorolnak; ezek száma az alcsalád nagyon tág értelmezéseiben eléri a 66-ot:

Felhasználásuk szerkesztés

Egyes fajok faanyagot szolgáltatnak, másokat kertekben, parkokban dísznövénynek ültetnek. Némely fajokat bonszainak nevelnek.[6]

Jegyzetek szerkesztés

  1. David John Mabberley: Mabberley’s Plant-Book. A portable dictionary of plants, their classification and uses. 3. ed. Cambridge University Press 2008. ISBN 978-0-521-82071-4
  2. a b Melissa B. Islam, Mark P. Simmons & Robert H. Archer: Phylogeny of the Elaeodendron Group (Celastraceae) Inferred from Morphological Characters and Nuclear and Plastid Genes. In: Systematic Botany, Volume 31, Issue 3, 2006, S. 512–524. doi:10.1043/05-68.1
  3. a b c d e f Jin-shuang Ma, Zhixiang Zhang, Liu Quanru, Hua Peng, Michele Funston: Celastraceae, S. 439 - textgleich online wie gedrucktes Werk, In: Wu Zheng-yi, Peter H. Raven, Deyuan Hong (Hrsg.): Flora of China. Volume 11: Oxalidaceae through Aceraceae. Science Press und Missouri Botanical Garden Press, Beijing und St. Louis, 2008, ISBN 978-1-930723-73-3.
  4. a b c A Catalogue of the Vascular Plants of Madagascar.
  5. Eintrag in der Western Australian Flora.. [2011. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 31.)
  6. Bonsainevelésre alkalmas fajok

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Spindelbaumgewächse című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés