Keleti székicsér

Keleti székicsér
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Lilealakúak (Charadriiformes);
Család:	Székicsérfélék (Glareolidae);
Alcsalád:	Székicsérformák (Glareolinae);
Nem:	Glareola;
Faj:	G. maldivarum;
Tudományos név
	Glareola maldivarum; (Forster, 1795)
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Keleti székicsér témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti székicsér témájú médiaállományokat és Keleti székicsér témájú kategóriát.

A keleti székicsér (Glareola maldivarum) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a székicsérfélék (Glareolidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Johann Reinhold Forster német ornitológus írta le 1795-ben, Glareola (Pratincola) Maldivarum néven.^[3]

Előfordulása szerkesztés

Ázsia keleti részén honos, telelő vagy kóborló példányai eljutnak Indonéziába és Ausztráliába is.

Természetes élőhelyei a mérsékelt övi, szubtrópusi és trópusi füves puszták, tengerpartok, sós és édesvizű tavak. Vonuló faj.^[4]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 25 centiméter, szárnyfesztávolsága 58-64 centiméter, testtömege 59-95 gramm.^[5] Nagyon hasonlít legközelebbi és ismertebb rokonára, az Európában is élő székicsérre. Nagy szeme, hegyes szárnya és villás farka mind a levegőben való vadászatot szolgálja. Torka világos színű, fekete kerettel.

Életmódja szerkesztés

Levegőben és a földön is keresgéli rovarokból álló táplálékát.

Szaporodása szerkesztés

A földre, sekély mélyedésbe rakja fészkét. Fészekalja 2-3 tojásból áll.

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]