Kelle Artúr

(1882-1945) erdőmérnök, egyetemi tanár

Kelle Artúr (Perjámos, 1882. július 18.Sopron, 1945. január 8.) erdőmérnök, egyetemi tanár.

Kelle Artúr
Született1882. július 18.[1]
Perjámos
Elhunyt1945. január 8. (62 évesen)[1]
Sopron
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaerdőgazdálkodási mérnök
Tisztségeegyetemi tanár (1934–1945)
IskoláiSelmeci Akadémia (–1908)
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Szegeden érettségizett. 1908-ban diplomázott a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia hallgatójaként. 1908–1912 között a liptóújvári erdőőri szakiskola erdőgyakornoka volt. 1912-től a Bányászati és Erdészeti Főiskola Erdőművelés Tanszék tanársegéde, 1915-től erdőmérnöke és adjunktusa. 1919-ben a Sopronba áttelepült főiskola főerdőmérnöke, 1921-ben erdőtanácsosa lett. 1922–1945 között az erdővédelemtani tanszék vezetője volt. 1923-ban az önállósuló Erdővédelmi Tanszék első főiskolai, majd 1934–1945 között egyetemi tanára. 1939–1940 között a kar dékánja volt.

Megszervezte a tanszék madár- és rovartani, erdővédelemtani gyűjteményét és laboratóriumát. Fontos felfedezése a szilfavész, a szilfák tömeges kipusztulása okainak felderítése.

Sírja Sopronban, az Ágfalvai Köztemetőben található.[2]

Művei szerkesztés

  • A szilfabetegség elsődleges okai (Sopron, 1940)

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés