Ketevan Geladze

Ketevan Geladze (grúz betűkkel: ქეთევან გელაძე; 1858. – 1937. május 13.) Sztálin édesanyja.

Ketevan Geladze
Jekatyerina Geladze – Iszak Brodszkij rajza
Született	1858. február 5. Gori
Elhunyt	1937. június 4. (79 évesen) Tbiliszi
Állampolgársága	orosz szovjet
Házastársa	Beszarion Dzsugasvili
Gyermekei	Mikhail Jughashvili Giorgi Jughashvili Joszif Visszarionovics Sztálin Joseph Davrichachvili
Szülei	Melania Homesurashvili Glakha Geladze
Foglalkozása	családanya/családapa emlékíró napszámos modiste
Sírhelye	Mtacminda Pantheon
A Wikimédia Commons tartalmaz Ketevan Geladze témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életrajza

Grúz ortodox parasztcsaládba született, apja, Glah Geladze, fiatalon meghalt és a család szegény maradt, valahogy az anyja képes volt megtaníttatni írni-olvasni. Keke (კეკე) néven is ismert. Oroszos névváltozata Jekatyerina (Georgijevna) Geladze.

Geladze 16 évesen ismerte meg Beszarion Dzsugasvilit, akivel összeházasodott. Első két gyermeke a születés után nem sokkal meghalt – Miheil 1876-ban, Giorgi a következő évben. Csak harmadik (és utolsó) fia, Joszif érte meg a felnőttkort, ő 1878. december 6-án született. A „Szoszónak” becézett Joszif erőszakos otthonban nőtt fel: apja, „Beszo”, folyton részeg volt, anyját és őt gyakran bántalmazta. Mielőtt Joszif 10 éves lett, Beszarion elhagyta a családi otthont (egyes források szerint a felesége kidobta). Önmaga és a fia fenntartásáért Geladze bármely alantas munkát kénytelen volt elvállalni, jobbára házimunkát, varrást és mosást.

Geladze gyakran dolgozott Gori gazdag zsidó kereskedőinek házaiban, és néha a fiát is magával vitte. Rá okos gyermekként emlékeznek, és néha el is szórakoztatta néhány alkalmazóját. Köztük volt David Piszmamedov is, aki tanulásra bátorította a fiatal Sztálint, pénzzel és olvasnivalóval látta el.

Anyja célja az volt, hogy fia pap legyen és valahogy – talán Piszmamedov segítségével – elég pénzt gyűjtött a taníttatására. 1888-ban be tudta iskolázni Joszifot a Gori egyházi iskolába és később, anyja támogatásával, felvették a Tbiliszi Teológiai Szemináriumba, a Grúz Ortodox papképző intézményébe, amit 16 éves korától látogatott.

Későbbi élete folyamán, ahogy Sztálin egyre feljebb jutott a kommunista uralkodó elitben, anyját egy kaukázusi palotában helyezte el, ami korábban egy cári helytartóé volt. Ott csak egy apró szobát foglalt el, ahonnan gyakran írt leveleket a fiának és menyének. Csak grúzul beszélt, oroszul soha nem tanult meg. Leveleire nem kapott választ, és Sztálin sem látogatta meg őt egészen 1935-ig, amikor már nagyon beteg volt.

N. Kipsidze, egy orvos, aki öregkorában kezelte Geladzét, visszaemlékezett rá, hogy Sztálin megkérdezte a találkozásukkor:

– Miért bántottál olyan keményen?

– Attól sikerültél ilyen jóra – válaszolta Keke, aztán visszakérdezett:

– Joszif, pontosan most mi is vagy te?

– Emlékszel a cárra? Nos, olyasmi vagyok, mint a cár – válaszolta Sztálin.

– Jobb lett volna, ha pap lesz belőled! – torkolta le az anyja.

Két évre rá, 79 évesen halt meg.

Források

• Edvard Radzinszkij. Sztálin. Európa Kiadó (1998). ISBN 963-07-6299-4