Főmenü megnyitása

Dr. Keve (Kleiner) András (Budapest, 1909. november 10. – Budapest, 1984. március 30.) ornitológus, tudománytörténész, muzeológus, egyetemi magántanár, műfordító; a szervezett hazai madárvédelem egyik elindítója, a Magyar Madártani Intézet munkatársa. Nevét viseli a budapesti Jókai-kertben található Keve András Madártani és Természetvédelmi Szakkönyvtár, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület alapította Keve András-díj.

Keve András
Született 1909. november 10.
Budapest
Elhunyt 1984. március 30. (74 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása ornitológus
A Wikimédia Commons tartalmaz Keve András témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

1909. november 10-én született Budapesten, és 1984. március 30-án halt meg ugyanott. Atyja Kleiner Gyula a Pesti Hazai Első Takarékpénztár tisztviselője, anyja Wagner Mária, Wagner János építőművész gyermeke. Középiskolai tanulmányait a budapesti piarista gimnáziumban végezte, ahol 1927-ben érettségizett, majd szülei kívánságára a budapesti egyetemen jogra iratkozott be, ahol 1932-ben doktorrá avatták. Családi nevét 1942-ben Kleiner-ről Kevé-re változtatta. A háború megszakította szakmai munkáját kétszeri katonai behívással (1941 és 1944) és hadifogsággal (1945). 1949. évi sikertelen házassága után 1954-ben elvette Rátz Erzsébetet, aki haláláig hű segítőtársa maradt, és akitől két gyermeke született.

MunkásságaSzerkesztés

 
Emléktáblája Budapesten a Veres Pálné u. 9. falán

Érdeklődése fiatal korában a természettudományok és elsősorban a madártan felé irányult. 18 éves korától rendszeresen bejárt a Madártani Intézetbe, ahol Schenk Jakab – akkori igazgató - rövidesen rábízta a könyvtár kezelését. A madártan területén végzett szakmai tevékenységének elismeréseképpen 1930-ban az intézet „rendes megfigyelő” oklevelét nyerte el. 1933-ban beiratkozott a budapesti egyetemre, és 1935-ben másodízben doktorált, aminek során geológia-őslénytan-állattan tárgykörökből vizsgázott, témája pedig a hazai sárga billegetők rendszertani helyzetének a vizsgálata volt. A Madártani Intézetnél kezdi hivatalos pályafutását 1934-ben, ahol egészen nyugdíjazásáig teljesít szolgálatot. Bár doktori értekezését Dudich Endre és Greschik Jenő irányításával készítette, igazi tanítómesterének a szakterületen Vasvári Miklóst tekintette. Az intézetben az első években ideiglenes kisegítő napidíjas, majd 1939-től asszisztens, 1940-ben adjunktus és-1942-ben főadjunktus. Eközben 1941-ben egy évig dr. Entz Géza meghívására a tihanyi Biológiai Intézetben dolgozik, ahol a Balaton madáréletének ritmusosságát vizsgálja, 1942-ben pedig állami ösztöndíjasként a bécsi Naturhistorisches Museumban feldolgozza Almásykét tien-sani gyűjtésének anyagát.

Az intézetben egyebek mellett foglalkozott a hazai madárfauna finomrendszertani vizsgálatával, a Balaton, a Duna és a Bakony madárvilágának kutatásával, a madarak csiga- és kagylótáplálkozásának vizsgálatával, madár- és természetvédelmi jogszabályok előkészítésével és az intézeti könyvtár kezelésével. A hadifogságból hazatérve a Természettudományi Múzeum felkérésére a háborús károkat szenvedett madárgyűjtemény helyrehozatalát vállalta. A Madártani Intézet a II. világháború alatt teljesen megsemmisült, és így annak alapjait kellett újból megteremteni. A Mezőgazdasági Múzeum keretein belül alakuló új intézet újjáépítésében és elsősorban nemzetközi kapcsolatainak helyreállításában vett részt. A Madártani Intézetben dolgozott 1974. évi nyugdíjazásáig, majd utána haláláig a Természettudományi Múzeumban.

Dudich Endre ajánlására 1946-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem keretein belül egyetemi magántanárrá habilitálták, majd e cím megszüntetésével az Eötvös Loránd Tudományegyetemen összesen négy éven át Madártan címen speciális kollégiumot tartott. A Mezőgazdasági Múzeum vezetését 1948-1949-ben ideiglenes megbízottként vette át. 1946-tól kezdve munkájának súlypontja a Balaton-kutatásra tevődött át. Emellett a szegedi Fehér-tónál végzett vizsgálatokat, Beretzk Péterrel együtt. Mikroszisztematikai vizsgálatait csak jóval később folytathatta, amelyek élete főművét jelentették. Addigi tudományos munkássága elismeréseképpen 1953-ban megvédés nélkül elnyerte a biológiai tudományok kandidátusa címet.

Külföldi szakmai kapcsolatai kiterjedtek voltak. Már az 1930-as és 1940-es években részt vett külföldi madártani és madárvédelmi konferenciákon és kongresszusokon, és ilyenekre továbbra is meghívásban részesítették egészen nyugdíjazásáig, 1974-ig. Tudományos és madárvédelmi munkásságának elismeréseképpen az angol, az osztrák és a bajor madártani egyesületek levelező, az Indiai Agrai Akadémia választmányi tagjává választották. Ezenkívül a londoni Faunavédelmi Egyesület és a Dél-Finn Természetvédő Egyesület konzultatív külföldi tagja. A hazai madárvédelemben is kimagasló szerepet játszott. Ennek első lépését azok az összejövetelek jelentették, amelyeket az 1940-es években a "Madártani Intézet Munkatársai" részére szervezett. Az 1974-ben alakult Magyar Madártani Egyesület alapító, majd örökös tagja lett, és elsőnek nyerte el közvetlenül halála előtt az egyesület Petényi Salamon János-emlékérmét. Madárvédelmi tevékenységének elismeréseképpen nyerte el 1977-ben a Pro Natura emlékplakettet. Rendkívül szerteágazó tudományos és madárvédelmi tevékenységének minden részletét közreadta, kereken 530 tudományos és ismeretterjesztő publikációban.

ForrásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Keve András témájú médiaállományokat.