Entz Géza (biológus, 1875–1943)

(1875–1943) magyar biológus, zoológus, egyetemi tanár, az MTA tagja

Ifjabb mezőkomáromi Entz Géza (Kolozsvár, 1875. május 30.Budapest, 1943. február 21.) zoológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Neki és munkatársainak köszönhető a Balaton életének korszerű hidrobiológiai vizsgálata. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Entz”.

ifj. Entz Géza
Életrajzi adatok
Született1875. május 30.
Kolozsvár
Elhunyt1943. február 21. (67 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
Ismeretes mintBalaton korszerű hidrobiológiai vizsgálata
Nemzetiségmagyar
SzüleiEntz Géza
Iskolái
Pályafutása
Szakterületzoológia, hibrobiológia
Tudományos fokozategyetemi tanár
Akadémiai tagságMagyar Tudományos Akadémia
A Wikimédia Commons tartalmaz ifj. Entz Géza témájú médiaállományokat.

Családja szerkesztés

Családja a magyar tudománynak több kiemelkedő személyt is adott. Dédapja még egyszerű gyakorló orvos volt, és a 19. század elején egy járvány elleni küzdelemben halt meg fiatalon. Nagyapja Entz Ferenc uradalmi orvosként vált a gyümölcs- és szőlőtermelés, valamint a gazdatisztképzés egyik reformerévé. Apja Entz Géza neves biológus, zoológus, egyetemi tanár, ezért őt ifjabbként míg édesapját idősebbként emlegetik.[1] 1915 április 11.-én, édesapja Entz Géza nemesség és előnév adományozásban részesült I. Ferenc József magyar királytól.[2]

Életpályája szerkesztés

Tanulmányait Kolozsvárt és Budapesten végezte. 1902-ben bölcsészdoktori címet szerzett, majd 1907-ben magántanár lett protisztológiából (egysejtűekkel foglalkozott). Kutatásait főként Daday Jenő hidrobiológus támogatta. 1898-tól a budapesti műegyetem növénytani, majd 1905-től az állattani tanszéken dolgozott; tanársegéd, asszisztens, végül adjunktus lett. 1913-tól 1920-ig középiskolai biológiatanár volt. 1916-ban a budapesti műegyetemen a "Hydrobiológia és haltenyésztés" magántanára lett. 1920-tól az utrechti egyetemen tanársegéd, konzervátor, végül egyetemi tanár volt. Hazatérése után előbb 1929-től a tihanyi Biológiai Kutatóintézet igazgatója, majd 1932-től a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának igazgatója, 1934-ben a budapesti egyetemen a zoológia nyugállományú rendes tanára lett. Számos cikke jelent meg hazai és külföldi szaklapokban. Több szakmai kitüntetés birtokosa, hiszen Lukács-jutalomban és két ízben Margó-díjban is részesítették.[3][4][5]

Kutatási területe szerkesztés

Az általános biológia és az általános állattan számos kérdésével foglalkozott, elsősorban a véglényekkel. A biológiában elfoglalt antidarwinista és antihaeckelista álláspontja ellenére nem csatlakozott az úgynevezett neovitalistákhoz.

Akadémiai tagsága szerkesztés

  • A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1910);
  • A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja (1932).

Főbb művei szerkesztés

  • Adatok a peridineák ismeretéhez (1902);
  • A tintinnidák szervezete (Bp., 1908);
  • Beiträge zur Kenntniss der Peridineen (I–II. 1926–27);
  • Élet a tengerben (Soós Lajossal, Bp., 1931);
  • Az ostor és a protoplasma növekedéséről (Bp., 1934);
  • A Balaton élete (Sebestyén Olgával, Bp., 1942, Természettudományi Könyvkiadó Vállalat).

Irodalom szerkesztés

  • Wolsky Sándor: G. Entz und das Ungarische Biologische Forschungsinstitut (Magy. Biológiai Kutató Munk. 1946);
  • Rapaics Rajmund: A magyar biológia története (Bp., 1953).

Források szerkesztés

  1. Entz Géza Id.. kfki.hu. (Hozzáférés: 2011. május 14.)
  2. K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 73. kötet - 152. oldal
  3. Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 428. o.  
  4. Magyar nagylexikon VII. (Ed–Fe). Főszerk. Rostás Sándor, Szlávik Tamás. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 339–340. o. ISBN 963-85773-5-5  
  5. ENTZ GÉZA, Ifj.. kfki.hu. (Hozzáférés: 2011. május 14.)

További információk szerkesztés

  • Lukács Dezső. Ifj. Entz Géza (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó (1984)