A Kino (cirill betűkkel: Кино, gyakran csupa nagybetűvel írva) az 1980-as évek egyik legjelentősebb orosz rockzenekara volt.

Kino / Кино
Kino1986leningrad.jpg
Információk
Eredet  Szovjetunió
Alapítva 1981
Megszűnt 1990
Aktív évek 1981–1990
Műfaj rock
Kiadó MOROZ
Hangminta
Hanganyag Кукушка (Kakukk)?*
A Kino / Кино weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kino témájú médiaállományokat.
Viktor Coj sírja Szentpétervárott

A Kino történeteSzerkesztés

Az együttest az orosz-koreai származású Viktor Coj, Alekszej Ribin és Oleg Valinszkij alakította 1981 nyarán Leningrádban (ma Szentpétervár), a Szovjetunióban. A zenekar eredeti neve Гарин и Гиперболоиды (Garin i giperboloidi, Garin és a hiperboloidok) volt, és kezdetben punkzenét játszott. A nevet Alekszej Tolsztoj Garin mérnök hiperboloidja című, 1927-ben megjelent tudományos-fantasztikus regénye ihlette.

Egy évvel később, miután Valinszkij elhagyta a zenekart, az együttes Kinóra (кино: ’mozi’ oroszul) változtatta a nevét. Mivel a Szovjetunióban a rockzene ebben az időben „szovjetellenesnek” számított, a Kino a többi rockzenekarhoz hasonlóan félhivatalos, underground klubokban és zenészek magánlakásán (úgynevezett kvartirnyikokban) lépett fel.

1982 nyarán látta meg a napvilágot a Kino első, 45 című nagylemeze. A címben szereplő szám eredetileg a lemez percekben mért hosszára utalt, bár az albumról első megjelenésekor egy dal lemaradt. A felvételnél az Akvarium együttes tagjai is segédkeztek. A dalokban határozott politikai üzenet volt felismerhető. Az Электричка (Elektricska, kb. HÉV) című felvételben egy férfi fenn ragad egy járaton, amely oda viszi, ahová nem szeretne menni. Az egyértelmű metafora miatt a dalt rövid időn belül betiltották. A lemez bolti terjesztéséről természetesen szó sem lehetett; nem hivatalos csatornákon, kézről kézre adták tovább.

1983 nyarán nézeteltérések miatt Ribin, az együttes gitárosa is távozott a zenekarból. Helyére az örmény származású Jurij Kaszparjan került. Coj és Kaszparjan Alekszej Visnyával közösen készítette el a 46 című demófelvételt.

1984-ben megalakult a Kino második változata. Tagjai: Viktor Coj (gitár, ének), Jurij Kaszparjan (gitár, ének), Georgij (Gusztav) Gurjanov (dob, ének) és Alekszander Tyitov (basszusgitár, ének). Tyitov korábban az Akvarium tagja volt, a Kinóban rövid idő után Igor Tyihomirov vette át a helyét.

Az igazi elismertséget az 1986-ban megjelent Ночь (Éj) című album hozta el a Kino számára. A lemezről hat dal szerepelt a Red Wave: 4 Underground Bands from the USSR című amerikai válogatáson.

A peresztrojka beköszöntével az együttes az undergroundból kiemelkedve bekerült a szovjet zenei élet első vonalába. Az 1988-as Группа крови (Vércsoport) című lemez és a Coj főszereplésével készült Игла (Tű) című film népszerűségük csúcspontjára röpítette a zenekart. Két további lemez és sikeres turnésorozat következett.

1990. augusztus 15-én Viktor Coj Riga közelében autóbalesetet szenvedett, melyben életét vesztette. Az autóban volt a tervezett új albumhoz felvett éneksávokat tartalmazó kazetta is, mely épségben maradt. A zenekar többi tagja az éneksávokat felhasználva befejezte a Kino utolsó nagylemezét, amely 1990-ben, cím nélkül jelent meg. Teljesen fekete borítója miatt a rajongók körében elfogadott cím Чёрный альбом (Fekete lemez).

Coj halála után az országban számtalan helyen jelentek meg „Цой жив!” (Coj él!) feliratok a falakon. Az Arbatszkaja állomást teljesen beborították a gyászoló rajongók üzenetei. A mondat még ma is fel-felbukkan a graffitik között.

DiszkográfiaSzerkesztés

StúdióalbumokSzerkesztés

  • 45 (1982)
  • Начальник Камчатки (Kamcsatka főnöke)[1] (1984)
  • Это не любовь… (Ez nem szerelem…) (1985)
  • Ночь (Éj) (1986)
  • Группа крови (Vércsoport) (1988)
  • Звезда по имени Солнце (A Nap nevű csillag) (1989)
  • Cím nélkül, általában Чёрный альбомnak (Fekete album) nevezik (1990)
  1. A Kamcsatka szó az orosz szlengben kazánházat is jelent (Coj egy kazánházban dolgozott).

Válogatások és demófelvételekSzerkesztés

  • Неизвестные песни Виктора Цоя (Viktor Coj ismeretlen dalai) (1982)
  • 46 (1983)
  • Последний герой (Az utolsó hős) (1989)
  • История этого мира (E világ története) (2000)

Élő felvételekSzerkesztés

  • Концерт в Рок-Клубе (Koncert a Rock Klubban) (1985)
  • Акустический концерт (Akusztikus koncert) (1987)

További információkSzerkesztés