Királygráf

gráfelméleti fogalom

A matematika, azon belül a gráfelmélet területén egy királygráf (king's graph) olyan gráf, ami a sakkjátékban szereplő király nevű figura lehetséges lépéseit jeleníti meg egy sakktáblán: a csúcsok a sakktábla egy-egy mezőjét jelképezik, az élek pedig a legális lépéseket köztük. Specifikusabban, egy -es királygráf az -es sakktábla királygráfja.[1] A királygráf a sakktábla mezőiből képezett térképgráf, ahol minden mező egy csúcsnak felel meg, és két csúcsot akkor köt össze él, ha a mezőik éle vagy sarka közös. Előállítható két útgráf erős szorzatával.[2]

Királygráf
8×8-as királygráf
8×8-as királygráf

Csúcsok számanm
Élek száma
Egyébösszefüggő
2-összefüggő (ha )

Jellemzése szerkesztés

Minden királygráf 2-összefüggő és rendelkezik Hamilton-körrel az elfajult n=1 vagy m=1 eset kivételével. A négyzetes királygráfok Hamilton-köreinek számát az (A140521 sorozat az OEIS-ben) sorozat, Hamilton-utainak számát az (A158651 sorozat az OEIS-ben) adja meg.

Az  -es királygráf csúcsainak száma  , éleinek száma  . Négyzetes  -es királygráf esetében a csúcsok száma  , az élek száma  ,[3] a kromatikus szám 1, ha n=1, 4 ha n≥2; az élkromatikus szám n=2-re 3, n≥3 esetben 8. Az  -es királygráf pontosan akkor perfekt, ha  

Az  -es királygráf k hosszúságú köreinek száma az   esetben a következő képletekkel fejezhető ki:

 
 
 
 

Királyprobléma szerkesztés

 
 
               
               
               
               
               
               
               
               
 
 
A királyprobléma egy megoldása.

A királyprobléma azt a kérdést vizsgálja, hogy hány királyt lehet elhelyezni a sakktáblán anélkül, hogy bármelyikük ütésben lenne. A megoldás:[4]

 

Az, hogy az  -es sakktábla minden mezőjének királlyal való támadásához hány királyra van szükség, az  -es királygráf dominálási számával egyenlő:[4]

 
 
 
               
               
               
               
               
               
               
               
 
 
A királygráfban a fokszámok a centrális helyzetű csúcsok 8 értékétől a szélek 5 értékén át a periferikus sarokcsúcsok 3 értékéig terjednek.


A királygráf csúcsainak szomszédsága a sejtautomatáknál használt Moore-szomszédságnak felel meg.[5]

Általánosítása szerkesztés

A királygráf egy általánosítása (kinggraph) négyszöggráfból állítható elő (ez olyan síkgráf, melyben minden korlátos tartomány négyszög alakú, és minden belső csúcsnak legalább négy szomszédja van) úgy, hogy a négyszöggráf minden négyszögű tartományához két átlót adunk.[6]

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Chang, Gerard J. (1998), "Algorithmic aspects of domination in graphs", in Du, Ding-Zhu & Pardalos, Panos M., Handbook of combinatorial optimization, Vol. 3, Boston, MA: Kluwer Acad. Publ., pp. 339–405. Chang itt definiálja a királygráfokat: p. 341.
  2. Berend, Daniel; Korach, Ephraim & Zucker, Shira (2005), "Two-anticoloring of planar and related graphs", 2005 International Conference on Analysis of Algorithms, Discrete Mathematics & Theoretical Computer Science Proceedings, Nancy: Association for Discrete Mathematics & Theoretical Computer Science, pp. 335–341.
  3. "Sloane's A002943 ", The On-Line Encyclopedia of Integer Sequences. OEIS Foundation.
  4. a b King’s problem
  5. Smith, Alvy Ray (1971), "Two-dimensional formal languages and pattern recognition by cellular automata", 12th Annual Symposium on Switching and Automata Theory, pp. 144–152, DOI 10.1109/SWAT.1971.29.
  6. Chepoi, Victor; Dragan, Feodor & Vaxès, Yann (2002), "Center and diameter problems in plane triangulations and quadrangulations", Proceedings of the Thirteenth Annual ACM-SIAM Symposium on Discrete Algorithms (SODA '02), pp. 346–355.

További információk szerkesztés