A királykobra (Ophiophagus hannah) a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a mérgessiklófélék (Elapidae) családjába tartozó faj.

Királykobra
Figyelő példány
Figyelő példány
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Mérgessiklófélék (Elapidae)
Nem: Ophiophagus
Günther, 1864
Faj: O. hannah
Tudományos név
Ophiophagus hannah
Cantor, 1836
Szinonimák
  • Dendraspis bungarus (Schlegel, 1837)
  • Dendraspis hannah (Cantor, 1836)
  • Hamadryas elaps Günther, 1858
  • Hamadryas hannah Cantor, 1836
  • Hamadryas ophiophagus Cantor, 1838
  • Naja bungarus Schlegel, 1837
  • Naja hannah (Cantor, 1836)
  • Naja ingens Van Hasselt, 1882
  • Naja vittata Elliott, 1840
  • Ophiophagus elaps (Günther, 1858)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Királykobra témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Királykobra témájú médiaállományokat és Királykobra témájú kategóriát.

Nemének egyetlen faja.

Előfordulása szerkesztés

A királykobra India, Dél-Kína és Délkelet-Ázsia földjén mindenhol megtalálható. Habár az állomány elterjedési területének egyes részein élőhelycsökkenés következtében megcsappant, a királykobra nem veszélyeztetett faj.

Megjelenése, testfelépítése szerkesztés

A királykobra átlagos hossza 3–4 méter, legnagyobb hossza 5,6–5,7 méter, ezzel a leghosszabb mérgeskígyófaj.[1][2] Ha a királykobra fenyegetve érzi magát, képes hossza egyharmadára felegyenesedni. Egyes esetekben ez meghaladhatja egy átlagember magasságát. A különleges fejlődésű nyálmirigyek a szemek mögött találhatók és mérget választanak ki. Amikor a kígyó az áldozatába harap, a méregfogakon át méreg préselődik a sebbe. Fenyegetettség esetén nyakát a mozgatható bordák segítségével kalap formájúra terpeszti ki.

Életmódja szerkesztés

A királykobra sokkal ritkábban fordul elő, mint kisebb rokonai, Délkelet-Ázsia sűrű hegyvidéki erdeiben a leggyakoribb. Különösen sűrű állomány él viszonylag elszigetelten India nyugati szegélyének hegyvidéki erdeiben. Tengerszint felett már 2000 méterrel is figyeltek meg királykobrapéldányokat. Az állat éjjel is, nappal is egyaránt aktív, de ritkán látható, mert félénk, visszahúzódó természetű. Az emberre is csak legvégső esetben támad, így elterjedési területén viszonylag ritka a királykobramarás, még ritkább az általa okozott haláleset.

A királykobra szívesen választ magának víz közeli élőhelyet, mert a vízfelszínen úszva könnyen el tud menekülni. Ennek ellenére a szárazföldön is kiválóan mozog, jó mászó.

Étrendje csak és kizárólag más kígyókból áll. Egészben fogyasztja el a zsákmányát, majd több hétig nem eszik újra.[3][4]

Szaporodása szerkesztés

Az ivarérettséget 5–6 éves korban éri el. A szaporodási időszak vedléssel kezdődik: ilyenkor a kígyó leveti a kinőtt bőrét. A párzásra januárban kerül sor, a fészek építésére áprilisban vagy májusban. A nőstény 20–50 tojást rak a fészekbe, melyet őriz. A kis kobrák 60–70 nap múlva kelnek ki a tojásokból.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés