Kis Sándor

Kis Sándor (Mindszent (Csongrád vármegye), 1854. november 18. – Szakolca, 1904. november 12.) bölcseleti doktor, római katolikus pap, piarista szerzetes, főgimnáziumi tanár, műfordító, irodalomtörténész.

Kis Sándor
Született	1854. november 18. Mindszent
Elhunyt	1904. november 12. (49 évesen) Szakolca
Foglalkozása	fordító katolikus pap tanár
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Kis Ferencz szabómester és Barta Julianna fia. A gimnázium I-III. osztályát Félegyházán, a IV-VI. osztályt Kolozsvárt végezte; innen lépett 1871. szeptember 8-án a kegyes tanítórendbe; az újonc év után a VII. és VIII. osztályt Kecskeméten járta. A rend kormánya a veszprémi nagygimnáziumba helyezte próbaéves tanárnak azon utasítással, hogy a hittudományokból magánúton készüljön vizsgálatokra. Itt négy évig tanított s a hittudományokból levizsgázott, majd 1878-ban áldozópappá szenteltetett; a következő tanévben pedig a nyitrai gimnáziumba rendelték tanrának. 1879-ben a rend kormánya Budapestre helyezte át tanárnak és egyetemi hallgatónak. 1884. június 4-én tanárvizsgálatot tett a magyar nyelv- és irodalomból, és a bölcseletből. 1885-ben Nagykanizsára, 1886-ban Kolozsvárra helyezték; itt 1888. december 16-án bölcseleti szigorlatot tett. 1889-től a nagybecskereki főgimnáziumban tanított.

Költeménye a kolozsvári Hajnalban (1871.); elbeszélései, cikkei a Kecskemétben (Zrinyi Ilona, Zrinyi a költő, tört. elb.); a Veszprémben (mint a lap munkatársa irodalmi tárczákat: Toldy Ferencz, elbeszéléseket és költeményeket, és apróbb alkalmi cikkeket írt); a kegyestanítórendiek budapesti főgymnasium Tudósítványában (1882. A magyar Horacról), a Mindszentben (1888. Petőfi bölcselete), a Mindszent-Szegvár és Vidékében (az alkalmi egyházi beszédek); a kolozsvári Ellenzékben (költemények); a Torontálban (1891. 21., 44. sz. költ.) Költeményei jórészt hazafias, ünnepi alkalmi ódák, ismertebbek: Föl a zászlót!, Mária-ének, A magyar ifjúsághoz, A pásztorokhoz, Az utolsó bujdosó. Kossuth Lajos nevenapján, Márczius idusán, Az engesztelődés ünnepén, Felköszöntés, Király-köszöntő, Ezer év, Hymnus, A nagy napon. Nagy-Becskereken több irodalmi felolvasást tartott (részletekben közölte a Torontál).

Munkái

• A kuruczvilág költészete. (I. Rákóczy előtti korszak. Kolozsvár, 1887. Ism. Kolozsvár, 157. sz.)
• A kolozsvári róm. kath. főgymnasium önképzőkörének huszonöt éve (1863–1888) Uo. 1888
• Révai Miklós. A tanuló ifjúság és a nagy közönség számára. Nagy-Becskerek, 1893
• Publius Terentius Afer vígjátékai, Bpest, 1895 (Verses magyar fordítás. A magyar tudom. akadémiai Karátsonyi-díj 200 aranyát nyerte. Ism. 1896: Erdélyi Muzeum, Hét 17. sz., M. Nyelvőr, Revue Critique 25. sz.)
• Emlék 1898. évi márcz. 15-én. Nagy-Becskerek (költ.)

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899.  
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

További információk

• Catalogus Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum 1666-1997. Léhl István adatgyűjtését sajtó alá rend. és kieg. Koltai András. Bp., Magyar Piarista Tartományfőnökség, 1998
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János
• Mindszent története és népélete. Szerk. Juhász Antal. Mindszent, Mindszent Város Önkormányzata, 1996
• Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993–
• Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929]. ill.
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994