Kis fáraóhangya
A kis fáraóhangya (Monomorium pharaonis) a bütyköshangyaformák (Myrmicinae) alcsaládba sorolt tűzhangyarokonúak (Solenopsidini) nemzetsége egyik legismertebb faja. Tudományos nevét („pharaonis”) azért kapta, mert a fajt leíró Linné Egyiptomból ismerte.
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Tűzhangyarokonúak témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Tűzhangyarokonúak témájú médiaállományokat és Tűzhangyarokonúak témájú kategóriát. |
Származása, elterjedése szerkesztés
Linné nyomán sokáig úgy vélték, hogy a Mediterráneum ból származik — mindenesetre onnan terjedt el. Újabb kutatások szerint eredeti élőhelye valószínűleg Indiában lehetett.[1] A 20. század első felében a világ számos pontjára behurcolták. Ezeken a helyeken megtelepedett, és inváziós fajként mára kozmopolitává vált. Az 1910-es években tűnt fel Észak-Amerikában, az 1920-as–30-as évek fordulóján Nyugat-Európa több nagyvárosába (Lyon, Párizs, London, Amszterdam, Koppenhága, Berlin, Aachen stb. Ez idő tájt jutott el Tobolszkba is — Brehm).
Egyes vizsgálatok szerint a Kárpát-medencében már a 16. században megjelent.[2]
Megjelenése, felépítése szerkesztés
A sárgás színű dolgozó hossza kb. 2 mm. A barnássárga királynők hossza 3,5–5 mm, fejük a testüknél sötétebb. A feketésbarna hím szárnya kb. 3 mm hosszú (Hangyairtás).
Életmódja, élőhelye szerkesztés
Élettartam:
- királynő — 9 hónap,
- dolgozó — 2 hónap,
- hím — 3 hét.
Többkirálynős (poligín) bolyait előszeretettel rendezi be emberi környezetben (épületek falában, csempék mögött, fűtő- és melegvíz-vezetékek közelében). Egy-egy királynő mintegy 300 petét rak (Hangyairtás). Egy-egy bolyban akár több száz királynő is lehet.[2]
Eredeti élőhelyéről szétterjedve a természeti környezetben nem képes megélni,a teljesen az emberi környezethez kötött.[1] Ennek fő oka az, hogy a téli fagyokat nem bírnák; a mérsékelt égöv hidegebb részein csak fűtött helyeken telelnek át.
Gazdasági jelentősége szerkesztés
Mindenevő. Csaknem minden emberi táplálékot megeszik, így hódító útján először rendszerint az élelmiszerraktárakban telepedett meg. Ezekben, valamint lakásokban is nagy károkat okoz (Brehm).
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Csathó et al.: Csathó András István, Gallé László, Lőrinczi Gábor, Tartally András, Báthori Ferenc, Kovács Éva, Maák István, Markó Bálint, Módra Gábor, Nagy Csaba, Somogyi Anna Ágnes, Csősz Sándor: A hazánkban előforduló és az ismertebb külföldi hangyafajok magyar nevei (Hymenoptera: Formicidae). Állattani Közlemények 106. é. 1-2. szám, 1–56. old.
- Foitzik–Fritsche: Susanne Foitzik, Olaf Fritsche: Hangyák. Világbirodalom a lábunk alatt. Rohwolt, Hamburg, 2019. Magyarul: Park Kiadó, 2021. ISBN 978-963-355-717-4. 307 old.
- Brehm: Brehm Alfréd: Az állatok világa I–XIX. Klebelsberg Kuno bevezetésével. Szerkesztette: Leidenfrost Gyula, Dr. Éhik Gyula, Steche Ottó, Dr. Gelei József. Fordította: Dr. Bartucz Lajos, Dr. Vasvári Miklós, Dr. Wagner János. Átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új kiadás. Christensen és Társa Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1929–1933. → reprint kiadás: Kassák Kiadó, Budapest, 1992–1998, ISBN 963-776-522-0
- Hangyairtás: Hangyairtás