Wikipédia

Kisalagi János

magyar labdarúgó, edző

Kisalagi János, Wohlram (Budapest, 1912. augusztus 28. – Budapest, 1977. július 6.) válogatott labdarúgó, középcsatár, labdarúgóedző.

Kisalagi János
1930-as évek eleje
1930-as évek eleje
Személyes adatok
Születési dátum1912. augusztus 28.
Születési helyBudapest, Magyarország
Halálozási dátum1977. július 6.
Halálozási helyBudapest, Magyarország
Állampolgárságmagyar
Posztközépcsatár
Junior klubok
IdőszakKlub
1926–1929Magyar 1919-1946 Megyeri TC
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1929–1933Magyar 1919-1946 Megyeri TC
1933–1935Magyar 1919-1946 Vincze Ernő SE
1933–1935Magyar 1919-1946 Kisalagi SE
1935–1939Magyar 1919-1946 Nemzeti FC74(44)
1940–1942Magyar 1919-1946 Lampart FC3(0)
1942–?Magyar 1919-1946 Dunakeszi Magyarság
1947–1950Magyar 1919-1946 Fóti SE
Válogatottság
1938Magyar 1919-1946 Magyarország1(0)
Edzőség
IdőszakKlub
?-?Magyar 1949-1956 Dunakeszi Magyarság
1950–?Magyar 1949-1956 Fóti SE
?–?Magyar Dunakeszi Mechanika
?–?Magyar Dunakeszi Kinizsi
?–1977Magyar Kisalagi SE
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisalagi János témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sportpályafutását 1925-ben atletizálással kezdte a Megyeri TC-ben, majd 1926-ban labdarúgással folytatta.[1] Legnagyobb sikereit a Nemzeti FC labdarúgó-csapatával érte el a magyar I. és II. osztályban. Nehezen érthető családneve miatt 1936-ban nem hivatalosan felvette lakhelyének nevét, és ezután a sportsajtó Kisalagi néven említette. Egyszer szerepelt a magyar labdarúgó A-válogatottban 1938-ban. Többször behívták katonai kiképzésre és szolgálatra, ami megtörte labdarúgó pályafutását. A II. világháború után a II. és a III. osztályban játszott 1950-ig, majd edzőként folytatta sportpályafutását.

Pályafutása szerkesztés

Klubcsapatban szerkesztés

Huszonnégy éves aktív labdarúgói pályafutását az újpesti kiscsapat Megyeri TC-ben kezdte 1926-ban. Magas termete miatt kapus poszton kezdett játszani.[2] Védte az ifjúsági válogatott kapuját is. Később középcsatár poszton szerepelt. A Megyeri TC-ben lett igazolt játékos bátyjával, Gyulával együtt 1929 szeptemberében.[3] A Vinc(z)e Ernő Bőrgyár Sport Egyesület labdarúgó-csapatában 1933 és 1935 között szerepelt. A Vinc(z)e SE-ből válogatták be a Cégcsapatok Labdarúgó Ligájának (CLL) válogatottjába.[4] Mivel családjával együtt 1932-ben a fővárosból kiköltözött a közeli Kisalagra, így 1933 szeptemberében Gyula nevű bátyjával együtt átigazolt a Kisalagi SE-hez, és a klub leigazolta Miklós nevű öccsüket is.[5]

A Nemzeti FC-be 1935 augusztusában igazolt át és vált professzionalista játékossá. A Nemzeti FC-nél töltötte pályafutásának legsikeresebb időszakát, egészen a klub 1939 novemberében bekövetkezett feloszlatásáig.[6] A Nemzeti FC-vel az I. és II. osztályban szerepelt. Az utóbbiban bajnoki és gólkirályi címet is elért. A Nemzeti FC-ből válogatták be az A- és a B-válogatottba, és klubjával több tucat nemzetközi mérkőzésen is részt vett.

A Lampart FC-ben 1940 márciusa és 1942 márciusa között szerepelt.[7] A Lampart FC-vel a Nemzeti Bajnokság (NB) I-ben és az NB II-ben szerepelt. A Lampart FC-vel szerezte meg második bajnoki címét a II. osztályban, és részt vett a Magyar Kupa küzdelmeiben.[8]

A Dunakeszi Magyarságba 1942 márciusában igazolt át, mellyel szerepelt a Magyar Kupában és a Vasutas Bajnokságban.[9] A Dunakeszi Magyarságban kezdte el edzői tevékenységét még aktív labdarúgóként 1942-1943 telén.[10] A II. világháború befejeződése után egy rövid időre valószínűleg a Kisalagi MÁV SE-ben folytatta labdarúgó pályafutását. A Fóti SE-be 1947 júliusában igazolt át, mellyel részt vett a Nyári Kupában. A Fóti SE-ben fejezte be aktív labdarúgói pályafutását 1950-ben.[11]

Gyors, jó felépítésű csatár volt, aki fejjel és lábbal is gólveszélyes volt.[12] Ugyanakkor izgulós játékos volt és gyakran voltak önbizalom-hiányos időszakai is. „Kitűnő adottságai vannak a futballhoz: jóalakú, erős, jól lő, van érzeke az összjáték iránt, ötletei is vannak. Mi lehet hát a baja? Semmi más, mint önbizalomhiány.”[11]

A válogatottban szerkesztés

Kisalagi János egyszer szerepelt a magyar labdarúgó A-válogatottban, hatszor a B-válogatottban, egyszer a csikó- és kétszer az ifjúsági válogatottban, (legalább) egyszer alszövetségi válogatottban és négyszer a cégliga válogatottban.[13][14][15][16][17][18][19][20][21] Ezeken kívül négy egyéb válogatottságot ért el.[22][23][24][25] Egyetlen A-válogatottságát a Németország ellen Nürnbergben vívott és 1:1-re végződött barátságos mérkőzésen érte el 1938. március 20-án. A 19 különféle válogatott mérkőzésen összesen 11 (9) gólt szerzett. (A számok eltérnek amiatt, mert előfordult, hogy a forrásként használható korabeli sportújságok és a Magyar Távirati Iroda (MTI) Sportkiadása eltérő végeredményeket és/vagy gólszerzőket közöltek ugyanazon mérkőzésről.)

Edzőként szerkesztés

1942. június 22. és július 12. között sikeresen elvégezte a Budapesti Állami Tanítóképezde budai bázisán működő magyar királyi állami Sportmester Vizsgáztató Bizottság labdarúgó szakosztályának edzőképző tanfolyamát és segédmesteri képesítést szerzett.[26] Harmincöt éves edzői pályafutása során tevékenykedett a Dunakeszi Magyarságban, a Dunakeszi Mechanikában, a Dunakeszi Kinizsiben, a Fóti SE-ben, és a Kisalagon működő Fóti Vasutas SE-ben. Ez utóbbival egy VI. osztályú bajnoki címet ért el. Wohlram „Kisalagi” János egész életét a magyar labdarúgásnak szentelte.

Sikerei, díjai szerkesztés

A Megyeri TC korosztályos csapatával a harmadik helyen végzett a Budapesti Labdarúgó Alszövetség (BLASz) Amatőr bajnokság IV. osztály Negyedik csoportjában az 1930-1931-es szezonban. A Vinc(z)e SE-vel elnyerte a CLL elnökségi díját 1933-ban.[27] A Vinc(z)e SE-vel negyedik helyen végzett a CLL I. osztályában az 1933-1934-es szezonban. Ebben a szezonban a Vincze SE lett a CLL fairdíj győztese és megkapta a bírák bronzlabdáját.[28] A Nemzeti FC-vel első helyen végzett a Professzionális II. osztály 1935-1936-os szezonjában, és feljutott az I. osztályba. Ebben a szezonban a II. osztály gólkirálya lett.[29] A túrázó Nemzeti FC-ben játszott Algériában, Ausztriában, Csehszlovákiában, Dániában, Gibraltárban, Hollandiában, Jugoszláviában, Lengyelországban, Marokkóban, Németországban, Olaszországban és Romániában.[30] A Nemzeti FC-vel szerepelt az 1939. április 9-10-én Amszterdamban, a holland Ajax FC és Blauw Wit, és a belga FC Malines részvételével megrendezett húsvéti nemzetközi négyes tornán.[31][32] A Lampart FC-vel első helyen végzett a Nemzeti Bajnokság II. osztály Tisza csoportjában az 1940-1941-es szezonban, és feljutott az I. osztályba.[33] Ebben a szezonban 17 gólt szerzett, amivel holtversenyben a bajnokság góllövő listájának 8. helyén végzett. A Dunakeszi Magyarsággal a 3. helyen végzett az 1945. évi Budapest Bajnokság II. osztályában.[34] A Fóti SE-vel megnyerte a csapata által megrendezett és négy környékbeli csapat részvételével lebonyolított Téli Kupát 1948-ban.[35]

Statisztika szerkesztés

Klubcsapatban szerkesztés

A Nemzeti FC a Professzionális II. osztály 1935-1936-os szezonjának 26 mérkőzéséből 24-et megnyert, 1 döntetlen és 1 vereség mellett. Ebben a szezonban a Nemzeti FC 142 gólt szerzett, melyhez 50 góllal járult hozzá, amivel gólkirály lett. A Nemzeti FC-vel a Nemzeti Bajnokság 1936-1937-es szezonjában az 5., az 1937-1938-as szezonjában a 7., az 1938-1939-es szezonjában pedig a 6. helyen végzett. Az 1937-1938-as szezonban 18 gólt szerzett, amivel holtversenyben a bajnokság góllövő listájának 7. helyén végzett. A Nemzeti FC-ben összesen 36 nemzetközi mérkőzésen lépett pályára, melyek során összesen 44 (45) gólt ért el. (Az eltérő számadatok abból adódnak, hogy előfordult, hogy a forrásként használható korabeli sport újságok és a Magyar Távirati Iroda (MTI) Sportkiadása eltérő végeredményeket és/vagy gólszerzőket közöltek ugyanazon mérkőzésről.) Mindenfajta mérkőzést figyelembe véve a Nemzeti FC- és a Fóti (M)SE-beli szereplése során mérkőzésenkénti 1 gólnál jobb átlagot produkált. Bihámy III Béla (58 gól) után a 2. helyet foglalja el a Nemzeti FC örök góllövő listáján az NB I-ben elért 44 góljával.[36] A Nemzeti FC-ben és a Lampart FC-ben eltöltött évei során összesen 77 alkalommal szerepelt az NB I-ben, melyek során 44 gólt szerzett. Ez 0,571-es mérkőzésenkénti gólátlag, amivel az 57. helyen áll az NB I örök gólerősségi mutatóján.

Mérkőzése a válogatottban szerkesztés

  Magyarország
# Dátum Helyszín Hazai Eredmény Vendég Kiírás Gólok Esemény
1. 1938. március 20. Nürnberg Németország   1 – 1   Magyarország barátságos -
Összesen 1 mérkőzés 0 gól

Magánélete szerkesztés

Kisalagi Jánosnak 3 leánytestvére és 2 fiútestvére volt. Utóbbiak amatőr labdarúgók voltak. Polgári foglalkozása műszerész volt, melyet a labdarúgás mellett egész életében űzött. 1939 elején megnősült, majd később 3 fia született. A nevével kapcsolatos helyzetet bonyolította, hogy Miklós nevű öccse 1939 decemberében hivatalosan is Kisalagi-ra változtatta nevét. A II. világháború során részt vett Felvidék visszavételében 1938 őszén, és a keleti fronton zajló harcokban 1941 őszén. Az 1956-os forradalom során beállt a Nemzetőrségbe, ami miatt a forradalom leverése után az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) letartóztatta és hónapokig börtönben tartotta. A forradalomban való részvétele miatt kirúgták munkahelyéről és évekig munkanélküli volt. Később rehabilitálták. A kisalagi temetőben nyugszik.

Irodalom szerkesztés

  • Wohlram Gyula: Wohlram “Kisalagi” János labdarúgó pályafutása (Paks: Info-Szponzor Kft., 2014)[37]

Megjegyzés szerkesztés

  • * Az eltérő számadatok abból adódnak, hogy előfordult, hogy a forrásként használható korabeli sport újságok és a Magyar Távirati Iroda (MTI) Sportkiadása eltérő végeredményeket és/vagy gólszerzőket közöltek ugyanazon mérkőzésről.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Solymosi László, Egyszer volt... Kisalagi Kisalagról, Egy válogatott emlékezései. (Pest Megyei Hírlap, 1973)
  2. ↑ Solymosi László, Meséljenek a régiek... A kisalagi Kisalagi, Kapusként kezdte és gólkirály lett. (Pest Megyei Hírlap, 1969)
  3. ↑ MLSZ Hivatalos Közlönye 1929. szeptember 15-ei 29. szám, valamint szeptember 22-ei 30. szám
  4. ↑ Monoky Lajos, Fenyves Miklós, A Magyar Cégsport Évkönyve (Sport Almanach). (Budapest: Cégcsapatok Labdarúgó Ligája, 1936): 49-60.
  5. ↑ MLSZ Hivatalos Közlönye 1933. július 21-ei, és szeptember 16-ai száma.
  6. ↑ Nemzeti Sport, A Nemzeti rendkívüli közgyűlése, Kimondták... (1939. november 29.)
  7. ↑ Sporthírlap, Kisalagi a Lamparthoz szerződött. (1940. március 9.)
  8. ↑ Képes Sport, Bemutatjuk a Lampart-ot az NB egyik ujoncát. (1941. július 1.)
  9. ↑ Nemzeti Sport, Kisalagit szerződtette a D. Magyarság. (1942. március 12.)
  10. ↑ Sporthírlap, Rövidhír. (1943. január 9.)
  11. ↑ a b Nemzeti Sport, Vincze, Kisalagi, Balog II., Kocsis, Horváth és az önbizalomhiány. XXX. évf. 81. szám. (Budapest: 1938. április 26.)
  12. ↑ Antal Zoltán – Hoffer József: Alberttől Zsákig, Budapest, Sportkiadó, 1968
  13. ↑ Rejtő László – Lukács László – Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek, Budapest, Sportkiadó, 1977, ISBN 963-253-501-4
  14. ↑ Magyar Távirati Iroda (MTI), Hírarchívum 1920-1945. (Sportkiadás: 1938. március 20.): 3, 4, 6.
  15. ↑ MTI, Sportkiadás. (1937. október 18.): 3.
  16. ↑ MTI, Sportkiadás. (1937. október 30.): 6.
  17. ↑ Kirmizi-Beyaz, Macar Takımı: Ankarayı da yendi, Istanbulu da! 1. évf. 21. szám. (Istanbul: 1937. november 1.)
  18. ↑ MTI, Sportkiadás. (1938. április 24.):5.
  19. ↑ MTI, Sportkiadás. (1939. május 15.): 2.
  20. ↑ MTI, Sportkiadás. (1939. május 18.): 8.
  21. ↑ Nemzeti Sport, Uj center a Nemzetiben. (1935. augusztus 29.).
  22. ↑ MTI, Sportkiadás. (1937. november 1.): 4.
  23. ↑ MTI, Sportkiadás. (1938. március 23.): 3.
  24. ↑ MTI, Sportkiadás. (1938. április 3.): 3.
  25. ↑ MTI, Sportkiadás. (1938. április 7.): 3.
  26. ↑ Sporthírlap, Wetzer, Avar, Cseh, Bertók és mások az új labdarúgó mesterek között. (1942. július 15.): 4.
  27. ↑ Monoky és Fenyves: 51.
  28. ↑ Monoky és Fenyves: 53.
  29. ↑ Nemzeti Sport, Egy kis statisztika, A Profiliga 1935/36. évi bajnokságának végeredménye. (1936. június 25.)
  30. ↑ Wohlram „Kisalagi” János érmei, fotói és menyasszonyának/feleségének küldött képeslapjai.
  31. ↑ Nemzeti Sport, Hiába volt jobb a Nemzeti..., Valamennyi holland gól védelmi hibából esett, FC Ajax – Nemzeti 4:3 (3:2). (1939. április 11.)
  32. ↑ Nemzeti Sport, Mester, Pálya és Sztancsik volt az amsterdami Húsvéti Torna legjobbja. (1939. április 14.)
  33. ↑ Sporthírlap, Ez a Lampart, az új NB-csapat. (1941. június 25.): 2.
  34. ↑ Népsport, Bajnoki végeredmények, Hetedik csoport. (1945. augusztus 12.)
  35. ↑ Népsport, Rövidhír. (1948. február 5., 8., 15., 22.)
  36. ↑ http://www.nela.hu
  37. ↑ www.mek.oszk.hu

Források szerkesztés

  • Kisalagi János válogatott mérkőzéseinek statisztikája a Nemzeti Labdarúgó Archívum oldalán
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kisalagi_János&oldid=25894049”