Kizsé hadnagy (film)

1934-es szatirikus szovjet film

A Kizsé hadnagy (eredeti cím: Поручик Киже / Porucsik Kizsje) egy szatirikus orosz film egy nemlétező hadnagyról, akinek a sorsát (száműzetését, temetését, esküvőjét) I. Pál cár adminisztrációja irányítja.

Kizsé hadnagy
(A cár aludni kíván)
(Porucsik Kizsje)
1934-es szovjet film

RendezőAlexander Faincimmer
Műfaj
ForgatókönyvíróJurij Nyikolájevics Tinyanov
FőszerepbenMihail Jansin: I. Pál orosz cár
ZeneSzergej Szergejevics Prokofjev
OperatőrArkagyij Nyikolájevics Kolcatij
Gyártás
GyártóBelorusz filmstúdió
Беларусьфільм
Ország Szovjetunió
Nyelvorosz
Játékidő83 perc
Forgalmazás
BemutatóOlaszország 1934. március 7.
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Kizsé hadnagy
(A cár aludni kíván)
témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Magyarul és angolul A cár aludni kíván címen ismert. Az irodalmi alapot Jurij Tinyanov Tetik hadnagy című kisregénye szolgáltatta (magyarul 1958-ban jelent meg).

Ismeretek szerkesztés

A film humorának megértéséhez ismernünk kell néhány furcsaságot

Történelem és jog szerkesztés

  • A történetben egy katonatisztet távollétében elítélnek és az ítéletet végre is hajtják. Ez minden ország jogi törvényeiben előfordul Executio in absentia néven. A magyar szabadságharc utáni megtorlásoknál is alkalmazták, például úgy, hogy az elítélt nevét a bitófára szegezték.
  • I. Pál orosz cár jelentős kísérleteket tett a közigazgatás megreformálására. Többek között engedélyezte a nemeseknél a testi fenyítést. Tartott a személye elleni támadásoktól, ezért elterjedt a híre, hogy neuraszténiás, hisztériás. A film ezt tényként kezeli. I. Pál félelmei azonban valósak voltak, 1801-ben összeesküvők gyilkolták meg.
I. Pál lánya (Alekszandra Pavlovna) később József nádor felesége lett, fiatalon meghalt, és az ürömi kápolnában nyugszik. Nevéhez fűződik a magyar trikolór formája.
  • A cári bürokráciának egyébként is sok ellenzője volt; féltek tőle, és gúnyolták. Ugyanezt a helyzetet ábrázolja Gogol A revizorban.
  • A film megértéséhez hozzá tartozik az is, hogy a királyok, császárok ágyasaikat, kegyencnőiket azzal honorálták, hogy férjhez adták őket egy előkelő nemeshez, megfelelő apanázzsal.

Nyelvtani vonatkozások szerkesztés

A filmet a helyesírási reform (1918. december) után alig tizenöt évvel készítették. Ezért a nézők könnyen átlátták az efféle hibák értelmét.

A humor alapvető forrása az, ahogy az írnok a cári tisztek névsorát olvassa a napiparancsból: kik voltak szolgálatban. Alhadnagy: Подпоручик, hadnagy: поручик. Egy hatalmas táblán jól olvashatóak a nevek, de ő eltéveszti, mert részletekben (szótagolva) olvassa le. Az első sorban az eredeti szöveg, a másodikban a felsorolás következő eleme, a harmadikban, ahogy félreértette:

поручики – же hadnagyok – úgyszintén
поручик Жеребцов Zserebcov hadnagy
поручик киже Kizse hadnagy

Ezáltal létrejön egy nemlétező nevű hadnagy. A cár észreveszi a hibát, és a kis k betűt kijavítja nagy K kezdőbetűre, így ő is hihetővé teszi, hogy ez egy ember neve. Tekintettel arra, hogy a név lágy e betűre végződik (Kizsje), angol átírásban ékezetet tesznek az utolsó betűre: Kijé. Ez a változat jelenik meg a Wikipédiában is.

Érdekességek szerkesztés

Tekintettel a hangosfilm kezdeteire, számos érdekesség figyelhető meg. Ilyen az, hogy a film kezdő feliratai alatt semmiféle hang nem hallatszik. A filmnek vannak további teljesen néma jelenetei, de itt már alkalmaznak zörejeket. További érdekesség, hogy a kezdeti konfliktus némajáték formájában zajlik (a cári tiszt belopózik a palotába egy kis szerelmi kaland reményében).

A filmet a szovjet fejlesztésű Tagefon rendszerrel készítették. Lényege: változó intenzitású fényhang. Amerikával versengve 1927 óta fejlesztették, de az első ilyen hangosfilm csak 1931-ben készült el: az Út az életbe.

A film cselekménye szerkesztés

  Alább a cselekmény részletei következnek!

A film elején és végén Nagy Péter lovasszobra látható, és egy inzert Прадѣду Правнукъ szöveggel (Dédapa unokája), a trónutódlás körüli vitákra utalván (vagyis arra, hogy I. Pál jogos örököse és törvényes leszármazottja I. Péternek).

A film kezdő képsorai alatt a katonák kíméletlen kiképzése folyik porosz minta alapján.

I. Pál neuralgikus személy. A filmből még azt is megtudjuk: pisze orra van-e a cárnak. Álmát megzavarni főbenjáró vétek. Egy tisztje titkos randevúra indul, ám zajt üt. Azonnal fellármázzák a cári testőrséget. Vajon ki tette? Ki volt szolgálatban? A nyomozásnál az írnok eltéveszti a nevet: A nemlétező Kizsé hadnagy adatai a cár elé kerülnek. A cár észreveszi az elírást. Tisztjei rájönnek, hogy nincsen ilyen nevű hadnagy a gárdában, és ez kapóra jön: nincs kit felelősségre a vonni. Az erre vonatkozó parancsot a cár elébe teszi, aki aláírja azt, a nemlétező Kizsét elítélik: képletesen megkorbácsolják, és képletesen Szibériába szállítják száműzetésbe. A várparancsnok megdöbbenve tapasztalja, hogy a szállítmányból nem lép ki senki, hiszen egy nemlétező személyt ítéltek el.

Megdöbbenve fürkészi a katonák csizmája körül a földet – ahol nincs senki. Ekkor államtitoknak minősítve a problémát, befejezi a kutatást. Ám a katonák közlik, hogy a nemlétező hadnagy vodkát kér...

A cár előtt felfedik, hogy Kizse ártatlan. Azonnal visszarendeli Szibériából, és távollétében előlépteti ezredessé. Sőt, abban a reményben, hogy hűséges lesz hozzá, azonnal tábornokká.

A tábornokát mindjárt meg is nősíti, feleségül adja hozzá legelőkelőbb udvarhölgyét. Újabb humoros jelenet – a pravoszláv esküvő. A menyasszony feje fölé odatartják a koronát, de a vőlegény nem létezik: a levegőben tartják a koronát. A pópa nem győz csodálkozni. Végül a menyasszony megcsókolja a semmit – a férjét. A cár gazdagon megajándékozza az ifjú párt, falvakat és 10000 rubelt adományoz nekik.

Persze, a nászéjszakát is egyedül kell töltenie. De holt részegen betámolyog hozzá a gróf, és végül vele tölti az éjszakát. Reggel keresik az új tábornokot, aki megint csak nincs. Erre azt a magyarázatot találják ki, hogy nagybeteg. A kórházban végül megoldódik a probléma: a nemlétező tábornok "sajnálatosan elhunyt". A cár díszes katonai temetést rendel a tábornokának.

A cár, látván nehéz anyagi helyzetét, visszaköveteli a pénzét. A pénznek azonban addigra hűlt helye lett. Ekkor egy írást mutatnak neki, amely szerint Kizse tábornok minden pénzét ételre-italra költötte. A cár ekkor mindent visszavon: tábornokból ezredes, ezredesből hadnagy, sőt: haragjában közlegénnyé fokozza le, és a díszes temetés sem jár többé – még az üres koporsónak sem. A cár ismét alszik. Álmát megzavarni tilos.

Ez hát a vége Kizse hadnagy kalandos történetének.

A film zenéje szerkesztés

Prokofjev: Kizsé hadnagy, zenekari szvit, Op. 60.

A filmhang viszonylag gyatra minőségű: 5 kHz-nél magasabb frekvenciájú hangokat képtelenek voltak rögzíteni. A zeneszerző a filmet nem tartotta sikeresnek, de a zenét igen, és két év múlva többtételes zenekari szvit formájában ismét feldolgozta. Ez a szvit máig ismeretes. Tételek:

Kizsé születése (allegro)
Románc (andante) – ez a darab legnépszerűbb része
Kizsé esküvője (allegro fastoso)
Trojka (moderato)
Kizsé temetése (andante assai)

Személyek szerkesztés

Az eredeti történet Vlagyimir Ivanovics Dalj (Владимир Иванович Даль) írása Történetek I. Pál idejéből címmel, amely a Russzkaja sztarina (Русская старина) című újságban jelent meg 1870-ben. Az adomát ő is az apjától hallotta.

Jurij Tinyanov 1927-ben ennek alapján írta meg a történetet Kizse alhadnagy címmel. Ennek alapján készült a film forgatókönyve.

A film alkotói szerkesztés

Rendező: Alekszandr Mihajlovics Fajncimmer, Александр Михайлович Файнциммер
Forgatókönyv: Jurij Nyikolajevics Tinyanov, Юрий Николаевич (Насонович) Тынянов
Zeneszerző: Szergej Szergejevics Prokofjev, Сергей Сергеевич Прокофьев
Operatőr: Arkagyij Nyikolajevics Kolcatij, Аркадий Николаевич Кольцатый
Művészeti vezető: Pjotr Sznopkov, Пётр Снопков
Jelmeztervező: Marija Ityina, Мария Итина
Karmester: Iszaak Oszipovics Dunajevszkij, Исаак Осипович Дунаевский

Színészek szerkesztés

  • Eraszt Garin (Эраст Гарин) – Kablukov adjutáns
  • Borisz Gorin-Gorjainov (Борис Горин-Горяинов) – gróf von Pahlen
  • Leonyid Kmit (Леонид Кмит) gróf
  • Andrej Kosztricskin (Андрей Костричкин) – írnok
  • Szofja Magarill (Софья Магарилл) – Nyelidova, a cár első udvarhölgye
  • Mihail Rosztovcev (Михаил Ростовцев) – várparancsnok
  • Nyina Satyernyikova (Нина Шатерникова) – Gagarina hercegnő, a cár második udvarhölgye
  • Mihail Jansin (Михаил Яншин) – I. Pál cár

Fordítás szerkesztés

  • Tetik hadnagy; ford. Apostol András, utószó Wessely László; Európa, Bp., 1958

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Поручик Киже (фильм) című orosz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Lieutenant Kijé című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés