Kleomenészi háború

A kleomenészi háborút[3] (i. e. 229/228–222) Spárta és szövetségese, Hlisz vívta az Akháj Szövetség és Makedónia ellen. A háború az utóbbiak győzelmével végződött.

Kleomenészi háború
Hellász a kleomenészi háború idején
Hellász a kleomenészi háború idején

Időpont I. e. 229/228[1]–222
Helyszín Peloponnészosz
Eredmény akháj és makedón győzelem; Akrokórinthosz, Korinthosz, Hréa és Horhomenósz Makedóniához került[2]
Szemben álló felek
Spárta,
Hlisz
Akháj Szövetség,
Makedónia
Parancsnokok
III. Kleomenész spártai királyAratosz,
III. Antigonosz makedón király
Szemben álló erők
~20 000~30 000
é. sz. 37° 20′ 59″, k. h. 22° 21′ 08″Koordináták: é. sz. 37° 20′ 59″, k. h. 22° 21′ 08″
A Wikimédia Commons tartalmaz Kleomenészi háború témájú médiaállományokat.

I. e. 235-ben III. Kleomenész örökölte a spártai trónt, reformprogramot indított, amely célul tűzte ki a hagyományos spártai fegyelem visszaállítását, és csökkentette a rendkívüli politikai hatalommal bíró, választott tisztségviselő ephoroszok befolyását, noha ők felesküdtek, hogy királyhűek maradnak. I. e. 229-ben az ephoroszok a királyt egy Megalopolisszal határos város elfoglalására küldték, az akhájok háborút hirdettek. Kleomenész Akhaia megsemmisítésével válaszolt. A Líkeon-hegyi csatában megverték az akháj sztratégosz, Aratosz Hlisz megtámadására küldött hadseregét, majd egy másik, Megalopolisz melletti sereg felé fordultak.

Kleomenész gyors egymásutánban foglalta el az árkádiai településeket, mielőtt sor került volna az akhájokkal vívott dími csatára. A spártai dominancia ellen Aratosz III. Antigonosz makedón királyhoz (i. e. 229–221) fordult. A makedón segítségért cserébe át kellett adnia Korinthosz fellegvárát Antigonosznak. Klemonész végül betört Akhaiába, elfoglalva Korinthoszt és Argoszt, de Antigonosz Peloponnészoszba érkezése után vissza kellett vonulnia Lakonía felé. A seregek a szelaszíaszi csatában ütköztek meg, Kleomenész veresége után Egyiptomba, III. Ptolemaioszhoz (i. e. 246–222) menekült, majd öngyilkosságot követett el egy, az új fáraó, IV. Ptolemaiosz (i. e. 221–205) elleni sikertelen lázadás után.

ElőzményekSzerkesztés

III. Kleomenész i. e. 236-ban vagy 235-ben örökölte a spártai trónt édesapjától, II. Leónidasztól. A hatalomra kerülése évtizedes konfliktust zárt le a két királyi család között. Spárta ősi kettős királyságát az alapítás mítosza magyarázta: a várost két ikertestvér foglalta el, azóta is az ő leszármazottjaik osztoznak a trónon. A zűrzavar alatt Leónidasz kivégeztette ellenfelét, a reformista IV. Agiszt.[4]

Kleomenész reformjai az ephorosz-rendszerrel voltak kapcsolatosak. Plutarkhosz szerint az ephoroszi tisztséget Theopomposz spártai király vezette be, az öt embert évente választották meg, senki sem lehetett egy évnél tovább a pozícióban.[5] Ők feleltek az állam mindennapi működéséért, háború és béke urai voltak. A pozíciót a király hatalmának ellenőrzésére és korlátozására vezették be.[6] Az Akháj Szövetségben a sztratégosznak főszerepe volt. Évente választotta a gyűlés, arra az évre ő lett a Liga vezére és főbírója. Ők sem maradhattak egy évnél tovább a pozícióban.[7]

I. e. 229-ben Kleomenész elfoglalta az árkádiai Tegea, Mandínia, Kafíe és Horhomenósz településeket, akik az erős Aἰtolíai Szövetséggel szövetkeztek: ez a liga közép-hellászi városállamokból állt. Polübiosz és William Smith történészek szerint árulással szerezte meg a városokat, a Plutarkhosz Spártáról szóló művét lefordító Richard Talbert és a történész N. G. L. Hammond szerint a városok saját kérésére vonult be.[8] Ugyanebben az évben az ephoroszok a királyt a Belbina melletti Athenaeum elfoglalására küldték. Belbina Lakónia egyik bejárata volt, Spárta és Megalopolisz is rá akarta tenni a kezét. Az Akháj Szövetség összehívta gyűlését, és háborút indított Spárta ellen, Kleomenész visszatértében megerősítette pozícióit. Aratosz, az Akháj Szövetség sztratégosza egy éjjeli támadással próbálta visszavenni Tegeát és Horhomenószt, de a városon belüli erőfeszítések nem jártak sikerrel, így észrevétlenül vissza kellett vonulnia.[8] Kleomenész azonban rájött a tervre, és megtudakolta Aratosztól az expedíció célját. A sztratégosz úgy válaszolt, hogy meg akarta állítani Belbina megerősítését. A király így reagált: „Ha ez igaz, írd meg, mondd el, miért hoztad a fáklyákat és a létrákat!”[9]

Korai évek, spártai sikerekSzerkesztés

 
A Peloponnészosz, Hellász legdélibb területe térképe, feltüntetve a fontos városok és a háború helyszínei, pirossal szerepel rajta az Akháj Szövetség

Belbina megerősítése után Kleomenész 3000-es gyalogsággal és kis létszámú lovassággal haladt Árkádia felé. Az ephoroszok azonban visszahívták, így Aratosz elfoglalhatta Kafíe városát.[10] Ahogy erről Spártában tudomást szereztek, ismét elküldték Kleoméneszt, aki elfoglalta Methídriót, mielőtt az Argosz környéki területekre vonult.[11]

Ekkoriban, i. e. 228 májusában jelölt ki az Akháj Szövetség új sztratégoszt, Argoszi Arisztómahoszt nevezett ki, hogy megütközzön Kleomenésszel. Az akháj sereg 20 ezres gyalogsággal és 1000 lovassal indult az ötezres, jó képességű spártai hadsereg ellen Pallantinumnál. Aratosz tanácsára hallgatva Arisztómahosz visszavonta a sereget, mivel nem értek fel a spártaiak erejével.[11]

Eközben az egyiptomi III. Ptolemaiosz, aki a Makedónia elleni harcokban az akhájok szövetségese volt, Spártát kezdte anyagilag támogatni, mivel rájött, egy megújuló Spárta értékesebb szövetséges lehet egy halódó Akháj Szövetségnél a makedónok elleni harcokban.[12]

I. e. 227 májusában Aratoszt ismét sztratégosznak választották, és Hlisz ellen indultak. A hlisziek Spártától kértek segítséget, Kleomenész megtámadta és elzárta a teljes akháj hadsereget a Líkeon-hegy mellett. Kihasználva a terjedő pletykát, mely szerint megölték a harcban, Aratosz megtámadta és elfoglalta Mandíniát.[13]

Időközben IV. Agisz fia, Spárta eurüpóntida királya, III. Eudamidasz elhunyt, Pauszaniasz szerint Kleomenész mérgezte meg.[14] Annak érdekében, hogy az expanzionista politikáját megakadályozó ephoroszok ellen erősítse pozícióit,[10] Kleomenész visszahívta messzénei száműzetéséből nagybátyját, V. Arkhidamoszt, hogy legyen Spárta eurüpóntida királya, de nem sokkal visszatérése után meggyilkolták. Kleomenész szerepe a gyilkosságban tisztázatlan: Polübiosz szerint ő rendelte meg a merényletet, ezzel Plutarkhosz nem ért egyet.[15]

Líkeoni csata és reformokSzerkesztés

I. e. 227-ben Kleomenész megvesztegette az ephoroszokat, hogy engedélyezzék neki a hadjárat folytatását. Sikerrel is járt, így Megalpolisz térségébe vonulhatott, elfoglalva Leuktra falut. Válaszként akhaiai sereg érkezett, akik felmentették a várost, kis vereséget mérve a városfalak mellett tanyázó spártaiakra, Kleomenészéknek szakadékokon keresztül kellett visszavonulnia. Aratosz ugyan elrendelte, hogy ne kövessék a spártaiakat a szakadékokon át, de Megalopoliszi Lüdiadasz a parancsot megszegve lovasságával Kleomenészék nyomába eredt. A nehéz terepet és a szétszórt lovasságot kihasználva a spártai király krétai és tarantói katonáit Lüdiadasz ellen küldte. Teljesen szétverték a lovasokat, a sztatégosz is elhunyt. Az eseményeken fellelkesült spártaiak a fősereg ellen fordultak, le is győzték Aratoszékat, ebbe az évben az akhájok már nem is próbálkoztak új támadással.

Pelopinnészoszi fölénySzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Hammond & Walbank 2001, p. 305.
  2. Habicht 1997, p. 175; Hammond & Walbank 2001, p. 353.
  3. Polübiosz. 2.46, A Római Birodalom felemelkedése (Latin nyelven) 
  4. Plutarkhosz. 3, Kleomenész élete (Görög nyelven) ; Plutarkhosz. 20, Agisz élete (Görög nyelven) 
  5. Plutarkhosz. 7, Spártáról (Görög nyelven) 
  6. Lemprière 1904, p. 222.
  7. Avi-Yonah & Shatzman 1975, p. 434
  8. a b Polübiosz. 2.46, A Római Birodalom felemelkedése (Latin nyelven) ; Plutarkhosz. 4, Kleomenész élete (Görög nyelven) ; Hammond & Walbank 2001, p. 342
  9. Plutarkhosz. 4, Kleomenész élete (Görög nyelven) ; Smith, William. Cleomenes III, Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology (Angol nyelven) 
  10. a b Hammond & Walbank 2001, p. 342.
  11. a b Plutarkhosz. 4, Kleomenész élete (Görög nyelven) ; Hammond & Walbank 2001, p. 342.
  12. Polübiosz. 2.51, A Római Birodalom felemelkedése (Latin nyelven) ; Green 1990, p. 249; Walbank 1984, p. 464; Hammond & Walbank 2001, p. 347.
  13. Plutarkhosz. 5, Kleomenész élete (Görög nyelven) ; Hammond & Walbank 2001, p. 345.
  14. Pauszaniasz, Periégétész. 2.9.1, A Görögföld leírása (Görög nyelven) 
  15. Polübiosz. 5.37, A Római Birodalom felemelkedése (Latin nyelven) ; Plutarkhosz. 5, Kleomenész élete (Görög nyelven) ; Hammond & Walbank 2001, p. 345.

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Cleomenean War című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

ForrásokSzerkesztés

Elsődleges forrásokSzerkesztés

Másodlagos forrásokSzerkesztés