Kohó- és Gépipari Minisztérium

a Magyar Népköztársaság egyik minisztériuma

A Kohó- és Gépipari Minisztérium (rövidítése: KGM) 1950 és 1980 között az egyik minisztérium volt a Magyar Népköztársaságban.

Kohó- és Gépipari Minisztérium
A Kohó- és Gépipari Minisztérium irodaháza (Margit körút 85-87.)
A Kohó- és Gépipari Minisztérium irodaháza
(Margit körút 85-87.)

Alapítva1950
Megszűnt1980
JogutódIpari Minisztérium
A Wikimédia Commons tartalmaz Kohó- és Gépipari Minisztérium témájú médiaállományokat.

Története szerkesztés

1950. december 16-án jött létre, mint az akkori Nehézipari Minisztérium három minisztériumra bontásával létrehozott minisztériumok[1] egyike.[2] Feladatköre a gyakori minisztériumi átszervezések következtében többször módosult.
1980-ban beolvadt az akkor alakított Ipari Minisztériumba.[3]

Irodaháza szerkesztés

A minisztérium 1971-től a Budapest II. kerület Mártírok útján (Margit körút 85-87.)[4] levő, Kévés György által tervezett irodaházban működött. Ezt az épületet (amely 1980-tól az Ipari Minisztérium székháza volt) 2014-ben bontották le.[5][6]

Feladatköre és szervezete szerkesztés

  • Alapításakor a direkt tervutasításos gazdaságirányítás keretében a feladata a kohó- és gépipari vállalatok termelőmunkájának megszervezése, irányítása és ellenőrzése volt. Mint országos hatáskörű, "legfőbb" szakigazgatási szervnek, a következő szakigazgatási ágazatai voltak:
  1. vaskohászat,
  2. szerszámgépipar,
  3. mezőgépipar,
  4. általános gépipar,
  5. járműipar,
  6. autó- és traktoripar,
  7. hajóipar
  8. erősáramú berendezési ipar,
  9. híradástechnikai ipar,
  10. műszeripar,
  11. tömegcikkipar.
  • A direkt utasításos rendszerben a minisztérium szervezete 8 elvi főosztályra, 3 önálló osztályra és 13 iparági igazgatóságra tagolódott. A főosztályokhoz hasonló jogállása volt a Kohóipari Értékesítő Vállalatnak, míg önálló osztálynak megfelelő státusa volt az Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézetnek és a Gépipari Irodának.[7]
  • 1958-ban megkezdte a nagyobb vállalati termelőegységek kialakítását. Több vállalatot közvetlen miniszterhelyettesi felügyelet alá helyeztek.[7]
  • Az új gazdasági mechanizmus idején feladatköre módosult.

A kohó- és gépipari miniszterek szerkesztés

  • Csergő János: 1950. december 16-ától 1951. január 27-éig a Kohó- és Gépipari Minisztérium minisztériumi államtitkára, majd a kohó- és gépipari miniszter első helyettese (1951. január 27.–december 6.).[8] 1954. október 9.–1956. október 31. között, majd a Második Kádár-kormányban 1957. május 9-étől 1963. március 20-áig kohó- és gépipari miniszter.[9]
  • Horgos Gyula: a Második Kádár-kormányban 1963. március 20. és 1965. június 30. között, a Kállai-kormányban 1965. június 30.és 1967. április 14. között, ezután a Fock-kormányban 1967. április 14. és 1975. május 15. között, majd a Lázár-kormányban 1975. május 15. és 1975. július 4. között;
  • Nemeslaki Tivadar: a Lázár-kormányban 1975. július 4. és 1978. február 7. között;
  • Soltész István: a Lázár-kormányban 1978. április 22. és 1980. december 31. között.

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Középgépipari Minisztérium, Kohó- és Gépipari Minisztérium, Nehézipari Minisztérium
  2. Az Új magyar lexikon 4. kötet 165. old. - tévesen - 1952-t jelöli meg időpontként.
  3. Új magyar lexikon. Kiegészítő kötet 690. old.
  4. http://kiscellimuzeum.hu/virtualis_leletmentes/kgm_szekhaz
  5. http://egykor.hu/budapest-ii--kerulet/koho--es-gepipari-miniszterium--irodahaza/3868
  6. http://varosvedo.hu/cikkek-2/jot-s-jol-de-hova-2/ Ráday Mihály írása
  7. a b Új magyar lexikon 4. kötet 165. old.
  8. Bölöny J.: i. m. 278. p.
  9. Szabó M., M.: i. m. 88. p.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • 1953. évi VI.törvény a Magyar Népköztársaság Alkotmányának módosításáról