Kolíni csata

A kolíni csata a hétéves háború egyik csatája volt, melyben a porosz erők vereséget szenvedtek és vissza kellett vonulniuk Csehországból. II. Frigyes azt a taktikát választotta, amit szokott a túlerőben lévő seregek ellen, rávetette magát az ellenség egyik szárnyára, hogy azt legyőzve kiegyenlítse az erőviszonyokat, majd a többi seregrészt egy körülbelül kiegyenlített erőviszonyú csatában képzettebb csapataival felőrölje. Bár ebben a csatában ez nem sikerült, ugyanazon év decemberében a leutheni csatában ezt a taktikát teljes sikerrel alkalmazta, megsemmisítő vereséget mérve Lotaringiai Károly csapataira.

Kolíni csata
II. Frigyes, a porosz csapatok fővezére. Vakmerő terve Prága elfoglalására és a felmentő sereg feltartására csúfos kudarcba fulladt.
II. Frigyes, a porosz csapatok fővezére. Vakmerő terve Prága elfoglalására és a felmentő sereg feltartására csúfos kudarcba fulladt.

KonfliktusHétéves háború
Időpont1757. június 18.
HelyszínKolín, Csehország, Prágától 55 kilométerre keletre.
EredményOsztrák győzelem
Szemben álló felek
Poroszország Habsburg Birodalom
Parancsnokok
II. (Nagy) Frigyes Leopold Joseph von Daun
Szemben álló erők
32 000 fő44 000 – 65 000 fő
Veszteségek
14 000 halott és sebesült9000 halott és sebesült
é. sz. 50° 01′ 44″, k. h. 15° 07′ 19″Koordináták: é. sz. 50° 01′ 44″, k. h. 15° 07′ 19″
A Wikimédia Commons tartalmaz Kolíni csata témájú médiaállományokat.

Előzményei szerkesztés

A hétéves háború előzményeként Ausztria poroszellenes szövetséget kovácsolt a Poroszországgal szomszédos hatalmakból. Nagy meglepetésként Franciaország is csatlakozott a szövetséghez, ugyanis Poroszország nyugati terjeszkedései azzal fenyegettek, hogy tőszomszédságukban egy egységes hatalom születik, rontva az ország befolyását a Német-római Birodalomban. Oroszország is csatlakozott, és Poroszország északi szomszédja, Svédország is. Frigyes minden oldalról számíthatott támadásra, egyetlen esélye az maradt, ha ő lép hamarabb és szétrombolja a szövetséget, mielőtt azok lerohanják. A hétéves háború azzal kezdődött, hogy Frigyes lerohanta az osztrák szövetséges Szászországot 1756 végén. A lobositzi csatában legyőzte a szászok felmentésére érkezett osztrák sereget, a tartomány pedig október közepén megadta magát.
Szászország lerohanása után Frigyes azt tervezte, egy gyors hadjárattal Bécsig nyomul előre, mielőtt az orosz és francia hadjáratok elérik hazáját. Számítása sikerülhetett volna, a prágai csatában győzelmet aratott az osztrákok felett és egy egész hadsereget kerített be a város falain belül. Nem gondolhatott a támadásra, helyette kiéheztette a várost. A 40 000 bent lévő katona és 75 000 civil hamar felélte volna a város tartalékait, így az osztrákoknak mindenképp fel kellett menteniük. von Daun vezetésével egy újabb Habsburg sereg érkezett Prága környékére. A sereg méretéről szóló jelentések nem bizonyosak, egyesek szerint 44 000 fő volt, de mások szerint a csapatok egyesültek a prágai csata után szétszéledt osztrák erőkkel, és 65 000 főre nőtt a számuk. A porosz ostromlóknak tartaniuk kellett az állásaikat a város körül, ugyanakkor szembe kellett szállniuk a felmentő sereggel, ha nem akartak visszavonulni. Frigyes 32 000 főt választott le az ostromseregből, hogy visszaverje von Daunt.

A csata szerkesztés

A porosz terv szerkesztés

Frigyes a nagyobb osztrák sereg ellen egy szárnytámadást irányzott elő. A balszárnyára összpontosítva csapatainak legjavát, megkerülné és oldalról támadná meg az osztrák jobbszárnyat, míg csak egy kevéske haderőt hagyva középen és jobboldalt, hogy az ellenségnek ne tűnjön fel a manőver. Miután az osztrák jobbszárnyat összezúzta, képzettebb és tapasztaltabb serege legyőzhette az osztrákok fennmaradó részét.

A terv kudarca szerkesztés

Von Daun jó információkkal rendelkezett a csapatok helyzetéről, horvát könnyűlovassága és gyalogsága folyamatosan zaklatta a jobbszárny felé masírozó porosz gyalogságot, akik megzavarodtak és ahelyett, hogy megkerülték volna az osztrák vonalakat, szembefordultak velük és kereszttűzben indultak rohamra. A porosz roham egy sor, össze nem egyeztetett támadássá ment át, megerősített állások és túlerő ellen. Délutánra, öt óra kemény harc után a porosz erők menekülni kezdtek, az osztrákok pedig támadásba mentek át.
Ekkor léptek közbe a csatában az eddig tartalékolt porosz vértesek von Seydlitz vezetése alatt. A lovassági fedezet megmentette a visszavonuló poroszokat a katasztrófától.

Következményei szerkesztés

A poroszok 14 000 főt vesztettek, szemben az osztrákok 9000 fős veszteségével, és kevésen múlott, hogy az egész porosz sereg hadifogságba kerüljön.
Ez a csata volt Frigyes első veresége a hétéves háborúban. A kudarc miatt a porosz csapatoknak esélyük sem volt egy Bécs elleni hadjáratra, Prága ostromát is oda kellett hagyniuk, így megmenekült több, mint 40 000 osztrák katona a hadifogságtól, mely végzetes lett volna a birodalom számára. Bár a vereségért nagyrészt Frigyes kockázatos terve volt a felelős, fél évvel később, a leutheni csatában teljes sikerrel alkalmazta, katasztrofális vereséget mérve az osztrák csapatokra.

Források szerkesztés

  • Peter Broucek: Der Geburtstag der Monarchie. Die Schlacht bei Kolin 1757. Österreichischer Bundesverlag, Wien 1982, ISBN 3-215-04444-7, (Ein Österreich-Thema aus dem Bundesverlag).
  • Peter Broucek: Die Schlacht bei Kolin, 18. Juni 1757. In: Truppendienst 297 (3/2007), ISSN 0041-3658, S. 199–208.
  • Christopher Duffy: Friedrich der Große. Ein Soldatenleben. Patmos, Düsseldorf 2001.
  • Olaf Groehler: Die Kriege Friedrichs II. Brandenburgisches Verlagshaus, Berlin 1990, ISBN 3-327-00038-7.
  • Detlef Wenzlik: Kolin : Friedrichs erste Niederlage, VRZ-Verlag Zörb, Hamburg 1995, ISBN 3-931482-00-6.