Kolofon
A kolofon görög eredetű szó (görögül: κολοφών [kolophón], latinul: colophon); jelentése: csúcs, vég.
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/8/85/Chronica_Hungarorum_kolofon_Andrea_Hess_1473_junius_5.jpg/220px-Chronica_Hungarorum_kolofon_Andrea_Hess_1473_junius_5.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/8/87/Colof%C3%B3n-Libro_de_Medicina_de_Razi.jpg/220px-Colof%C3%B3n-Libro_de_Medicina_de_Razi.jpg)
A régi könyvek, kódexek, középkori kéziratok, sőt modern könyvek végén elhelyezett hosszabb impresszum, amely az alábbi adatokat tartalmazhatja:
- a másoló (scriptor)/nyomdász/kiadó neve
- a másolás/nyomtatás/kiadás helye
- a másolás/nyomtatás/kiadás ideje
- a megrendelő neve
- a másoló (scriptor)/nyomdász/kiadó egyéb megjegyzései.
Többnyire tölcsér alakban szedték; belőle alakult ki a könyvcím. A könyvtörténet fontos forrása is, hiszen ezek alapján közel 220 könyvmásolót ismerünk név szerint a középkori Magyarországról.
A modern könyvben a szövegtől elkülönült adatközlő rész a címlap hátoldalán vagy a könyv végén. Adattartalmát szabvány írja elő.
Források
szerkesztés- Magyar katolikus lexikon
- Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 197. o. ISBN 963-9257-04-4
- Nyomdászati lexikon (szerk.: Biró Miklós, Kertész Árpád, Novák László), Budapest, Biró Miklós Kiadása, 1936
- Révai nagy lexikona