Koloriméter
A koloriméter olyan eszköz, amellyel a kolorimetriás vizsgálatokat végzik. Ez a tudományos eszköz a vizsgált oldatban méri a számunkra érdekes hullámhosszú fény abszorbanciáját.[1] Ezt az eszközt általában egy ismert oldott anyag koncentrációjának meghatározására használják a Lambert–Beer-törvény alkalmazásával, amely kimondja, hogy az oldott anyag koncentrációja arányos az abszorbanciával.
Felépítés
szerkesztésA koloriméter lényeges részei:
- fényforrás (gyakran egy hagyományos, alacsony feszültségű izzólámpa);
- állítható rekesz;
- színes szűrők;
- küvetta a munkaoldat tartásához;
- detektor (általában fotoellenállás) az átbocsátott fény mérésére;
- kijelző a detektor jelének megjelenítéséhez.
Ezen kívül lehet:
- feszültségszabályozó, hogy megvédje a készüléket a hálózati feszültség ingadozásaitól;
- egy második fényút, küvetta és detektor. Ez lehetővé teszi a munkaoldat és a tiszta oldószerből álló „vakoldat” (referenciaoldat) összehasonlítását a pontosság javítása érdekében.
A kereskedelmi forgalomban számos koloriméter kapható, valamint az oktatás és a kutatás számára nyílt forráskódú építési dokumentáció is található.[2]
Szűrők
szerkesztésA mérés pontosságának maximalizálása érdekében a koloriméterben cserélhető optikai szűrők használatosak, hogy kiválaszthassuk azt a hullámhosszat, amelyen az oldott anyag leginkább abszorbeál. A szokásos hullámhossztartomány 400 és 700 nm (nanométer). Ha az ultraibolya tartományban kell működnie, akkor a koloriméterben néhány módosításra van szükség. A modern koloriméterekben az izzólámpa és a szűrők helyettesíthetők többféle színű fénykibocsátó diódával.
Küvetták
szerkesztésA hagyományos koloriméterben a küvettákat kézzel helyezik be és távolítják el. Az automatizált koloriméter (az AutoAnalyzerben is használt) egy átfolyó cellával van ellátva, amelyen keresztül az oldat folyamatosan áramlik.
Eredmény
szerkesztésA koloriméter jelét egy analóg vagy digitális kijelző (0–100%-ig terjedő lineáris skálán megadott) transzmittanciaként vagy (nullától végtelenig terjedő logaritmikus skálán vett) abszorbanciaként jelenítheti meg. Az abszorbanciaskála hasznos tartománya 0–2, de kívánatos, hogy az abszorbancia értéke a 0–1 tartományban maradjon, mert 1 fölött az eredmények a fény szóródása miatt megbízhatatlanná válnak.
Ezenkívül a kimenet szalagos regisztrálóra, adatgyűjtőhöz vagy számítógéphez is elküldhető.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Nuffield Advanced Chemistry (2003)
- ↑ Anzalone GC, Glover AG, Pearce JM. Nyílt forráskódú színmérő. Érzékelők (2013); 13 (4): 5338-5346
Irodalom
szerkesztés- A Nuffield Alapítvány 2003. 2003. március 30. Archiválva 2011. december 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
- "Szín." Encyclopædia Britannica Online. Encyclopædia Britannica Inc. (2011)
- "Colorimetry" Encyclopædia Britannica Online. Encyclopædia Britannica Inc. (2011)
- Orion Colorimetry Theory. The Technical Edge.
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Colorimeter (chemistry) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztés