Főmenü megnyitása

A konyhai csótány, közönséges csótány, konyhai sváb, vagy svábbogár (Blatta orientalis), a rovarok (Insecta) osztályába, a csótányok (Blattodea) rendjébe és a csótányfélék (Blattidae) családjába tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Konyhai csótány
Nőstény konyhai csótány
Nőstény konyhai csótány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Polyneoptera
Rend: Csótányok (Blattodea)
Család: Csótányfélék (Blattidae)
Nem: Blatta
Faj: B. orientalis
Tudományos név
Blatta orientalis
Linnaeus, 1758
Szinonimák
  • Blatta badia Saussure, 1863
  • Blatta castanea Blanchard, 1851
  • Blatta culinaris De Geer, 1773
  • Blatta europaea Bartsch, 1846
  • Blatta ferruginea Thunberg, 1810
  • Blatta hemialata Gistel, 1856
  • Blatta lucifuga Poda, 1761
  • Blatta secunda Schaeffer, 1769
  • Blatta tertia Schaeffer, 1769
  • Stylopyga orientalis gracilis (Adelung, 1903)
  • Stylopyga orientalis spontanea (Semenov-Tian-Shansky, 1909)
  • Pulex imperator (Westwood, 1858)
  • Kakerlac pallipes (Philippi, 1863)
  • Kakerlac platystetho (Philippi, 1863)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Konyhai csótány témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Konyhai csótány témájú médiaállományokat és Konyhai csótány témájú kategóriát.

Az egyik legelterjedtebb kártevő rovarfaj, az emberek körében jelentős közutálatnak örvend.

Tartalomjegyzék

ElterjedéseSzerkesztés

A behurcolásoknak köszönhetően ma már világszerte elterjedt a faj. Eredetileg a dél-orosz területekről,[1] más források szerint viszont Közép-Afrikából származik.[2]

MegjelenéseSzerkesztés

A kifejlett példányok elérhetik a 20-27 mm-es nagyságot, színezetük a vöröses sötétbarnától a feketéig terjed. A hímek szárnya nagyjából a potroh 2/3 részééig ér, a nőstények szárnyatlanok, mindkét ivar röpképtelen. Csápja akár a testhosszal megegyező hosszúságú is lehet. Minden végtagja erős futóláb.[1]

A nimfák kikelésükkor hasonlítanak a kifejlett egyedekhez, de minden esetben szárnyatlanok, valamint kisebbek a felnőtteknél.

ÉletmódjaSzerkesztés

Erősen urbanizálódott, szinte már csak a városokban, az ember közelségében van jelen. Minden jellegű szerves hulladékot elfogyaszt, illetve az élelmiszerkészletek beszennyezésével kárt is okozhat. Az éhezést jól tűri, hetekig is elviseli, ha nincs tápláléka, a szomjazásba azonban néhány nap után belepusztul.[3] Éjszakai életmódot folytat, ilyenkor gyors mozgással közlekedik táplálékot keresve.

Szaporodás, egyedfejlődésSzerkesztés

A párzást hosszan tartó udvarlási ceremónia előzi meg. A nőstény petéit megkeményedő kokonba helyezi. A petetokban 16-28 pete foglal helyet. A konyhai csótány a petetokot csak 1-6 napig cipeli, ezt követően elrejti, amelyből a lárvák 2-4 hónap múlva kelnek ki. 1-3 év alatt válnak ivaréretté.[3]

Terjeszkedésük horizontális irányban általában lassú, többnyire az ember közbenjárásával történik, vertikális irányban azonban gyorsan terjeszkednek.

KártételeSzerkesztés

Ártalmuk részben fertőző betegségek terjesztésében nyilvánulhat meg, részben pedig lakásban megtelepedve allergiás reakciókat idézhetnek elő, de undorkeltésük miatt pszichés visszatetszést is kelthetnek.[2]

Szennyező hatásSzerkesztés

Fertőző betegség terjesztő szerepük abból ered, hogy a csótányok, életmódjukból adódóan, rendszerint környezetünk szennyezett helyein (pl. a csatornában, szeméttárolóban stb.) tartózkodnak, ahol az ott levő fertőző anyagokkal táplálkoznak, de az ember közvetlen környezetében található élelmiszereket is rendszeresen látogatják, és szívesen fogyasztják. Leggyakrabban különféle gyomor-bélrendszeri megbetegedést kiváltó mikroorganizmusok terjesztésében működhetnek közre. A csótányok megjelenése higiénés szempontból tehát különösen olyan helyeken kritikus, ahol kórokozók jelentős számban fordulhatnak elő (pl. kórházakban, vagy otthon ápolt fertőző beteg környezetében).[2]

Allergizáló hatásSzerkesztés

Allergizáló tulajdonságuk, a csótányok közvetlen érintkezésekor jelentkező bőrizgató hatás régóta ismert, újabban pedig egyre inkább előtérbe kerül. Világszerte egyre több adat utal arra, hogy a csótány váladéka és ürüléke, illetve külső takarójának fehérjetartalma, valamint az azon levő illat- és bűzmirigyek váladékai testidegen anyagnak (allergénnek) tekinthetők.[2]

IrtásaSzerkesztés

A csótányok irtására — más kártevőkkel együtt — egész iparág fejlődött ki, melyek folyamatosan új módszerekkel, nagy hatékonysággal képesek a kártevők irtására.

Az egyik irtási módszer a sávpermetezés. Ebben az esetben kontakt hatású irtószer kerül kijuttatásra (érintőméreg), melyen a csótány áthalad és az így felszívódó hatóanyagnak köszönhetően elhullik a rovar.

Viszonylag új módszer az úgynevezett „zselézés” vagy „gélezés”, mely során célzottan csótányirtó gélpöttyöket helyeznek ki. A bennük található méreganyag a csótányokra idegméregként hat, néhány óra alatt a pusztulásukat okozva. Az irtási módszereket általában kombinálva használják, de a két módszert nem egyszerre, hanem felváltva.[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Michael Lohmann: Bogarak, szitakötők, pókok és más ízeltlábúak. Budapest: Panemex Kft. 1997. ISBN 963 9090 00 X  
  2. a b c d e Csótányirtás, csótányok irtása. http://www.omnicid.hu. [2012. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 9.)
  3. a b Konyhai csótány (Blatta orientalis). http://www.ronix.hu. [2012. november 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 9.)