Kovács Ferenc (irodalomtörténész)

(1927–) erdélyi irodalomtörténész, a Kolozsvári Rádió szerkesztője

Kovács Ferenc (Kolozsvár, 1927. november 17. – Kolozsvár, 2006. október 10. (k. n.)) – irodalomtörténész, műfordító, hangjátékíró, a kolozsvári magyar rádió műsorszerkesztője 1955 és 1985 között, majd 1989 után.

Kovács Ferenc
Született 1927. november 17.
Kolozsvár
Elhunyt 2006. október 10.(k. n.)[1] (78 évesen)
Kolozsvár
Állampolgársága román
Nemzetisége magyar
Foglalkozása irodalomtörténész,
műfordító,
hangjátékíró
Kitüntetései Janovics Jenő-díj (1996)

ÉletútjaSzerkesztés

Szülővárosa Római Katolikus Főgimnáziumában érettségizett (1946), a Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakos diplomát szerzett (1950). Mint rádiószerkesztő Bukarestben kezdte pályáját (1950-55), ezt követően harminc éven át a Kolozsvári Rádió magyar kommentátora (1955-85). Az 1989-es forradalom napjaiban részt vett régi munkatársaival együtt a betiltott kolozsvári rádióadás újraszervezésében.

Első írását az Igazság közölte (1947), az Utunk, Korunk, A Hét, Művelődés, Új Élet, Dolgozó Nő, Igazság, Előre munkatársa. Közléseiből kiemelkedik Jakab Elek, az ASTRA (kulturális egyesület) tiszteletbeli tagja (A Hét 1974/12), Timotei Cipariu magyar levelezése (Utunk, 1980/6), s Az Erdélyi Iskola triászának magyar barátai I-II (A Hét, 1981/47, 48) c. tanulmánya. A román-magyar irodalmi kapcsolatok kutatójaként gondozta a George Bariț magyar levelezése (Ioan Chindrișsel, 1974), a Két évszázad kortársa, George Barițiu (Kovács Józseffel, Kolozsvár, 1984) és a Kelt Balázsfalván... c. kötetet (1985).

Magyar irodalomtörténeti kutatómunkásságának eredménye a Bitay Árpád c. tanulmány és szöveggyűjtemény (Testamentum, 1977) és György Lajos tanulmányainak kiadása, Az anekdota – A magyar regény előzményei (RMI, 1988), bevezető tanulmányával és jegyzeteivel.

A rádióban a kolozsvári piarista főiskola neves magyar és román tanulóiról szóló sorozattal (A testvériség iskolája, 1970-73), valamint számos (többek között Bródy Sándor, Kemény Zsigmond, Kós Károly egy-egy műve nyomán készült) hangjátékkal szerepelt. Magyarra fordította a magyar rádióadás számára Ion Agârbiceanu, Lucian Blaga, Emil Isac, Vasile Rebreanu s az erdélyi szász szerzők közül Otto Folberth, Adolf Meschendörfer, Heinrich Zillich több elbeszélését. Az újjászervezett kolozsvári magyar rádióadásban megszólaltatta a diktatúra bebörtönzött egyházi és világi áldozatait (1991). Önéletrajzi elemekkel telített, de egy kolozsvári városnegyed krónikájává táguló közel ezeroldalas kéziratát rádió-sorozatában dolgozta fel.

IrodalomSzerkesztés

  • Mikó Imre: George Bariț magyar barátai. Korunk 1974/12.
  • Rácz Győző: Hangjáték regényből. Utunk 1976/4.
  • Bányai László: Bitay Árpádra emlékezve. Könyvtár 1977/3.
  • Köllő Károly: Régiekről az újdonság varázsával. Utunk 1986/2.
  • Stelian Mîndruț: Balázsfalvi leveleskönyv. Korunk 1986/5.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Gyászjelentés, Szabadság, 2006. október 10.Online hozzáférés

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés