Főmenü megnyitása

Kovács Zoltán (festő)

erdélyi magyar festőművész, 1913-99

Kovács Zoltán (Kolozsvár, 1913. szeptember 30.[1] – Kolozsvár, 1999. június 30.) festőművész. Nevéhez fűződik Erdély művészeti főiskolájának, a kolozsvári Magyar Művészeti Intézetnek a megalapítása (1948).[2]

Kovács Zoltán
Született 1913. szeptember 30.
Kolozsvár
Elhunyt 1999. június 30. (85 évesen)
Kolozsvár
Nemzetisége magyar
Házastársa Koós Zsófia
Foglalkozása festőművész,
pedagógus
Sírhely Házsongárdi temető

ÉletútjaSzerkesztés

Szülővárosában végezte a Római Katolikus Főgimnáziumot (1928), a nagybányai Szabad Festőiskolában Krizsán János tanítványa, a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Réti Istváné; itt szerzett diplomát (1942). Tanító a dési Kodorvölgyben (1942-44), közben megrendezte Kolozsvárt első önálló kiállítását, amelyről Entz Géza és László Gyula írt elismeréssel. A második világháború után a Magyar Művészeti Intézet, majd a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet tanára, rektora, míg állásától meg nem fosztották (1948-51).

Egyéni kiállítása volt az Ateneul Român kiállítási termében Bukarestben (1948); újabb gyűjteményes kiállítására csak 1991-ben kerülhetett sor Kolozsvárt.

Az erdélyi képzőművészet élvonalbeli alkotója, az új festészeti törekvések egyik úttörője. Tájképeit, urbánus tájait a szimbólumok és metaforák teremtő erejével alkotta meg, elutasítva az élmények azonnali rögzítésének az impresszionizmustól örökölt módszerét. Már első kiállításán feltűnt új színt hozó, dekoratív hatású s a monumentális művészet felé igazodó festészetével (Szent László-freskóterv; belső-erdélyi tájak). Az erdélyi kultúra hagyományait, értékeit s a történelem során reá leselkedő veszélyeket idézte meg festményein (A Fellegvár alatt; Sztánai házak; A hír).

Monumentális műve volt a kolozsvári Ursus vendéglő reneszánsz kori termét díszítő beszédes hat falképe, Erdély három népét és a Kincses Város egykori ötvös-, kőfaragó- és nyomdászmesterségét megelevenítő jelképes alakokkal. Értékelő viták ellenére (1957) ezeket a freskókat utóbb a diktatúra idején lemeszeltették. A kolozsvári Carbochim Üzem klubterme számára készültek el secco falképei (1962), az Egyetemi Diáknegyedben hatalmas mozaikfala jelzi művészetének korszerűségét (1971).

Egyéni kiállításai[3]Szerkesztés

  • 1943, 1946 • Vármegyeház, Kolozsvár
  • 1947 • Bukarest
  • 1991 • Képzőművészeti Galéria, Kolozsvár
  • 2007 • Egyszerű emberek - Kovács Zoltán festőművész kiállítása Művelődési Központ, Bonyhád

Köztéri alkotásaiSzerkesztés

  • A történelmi Kolozsvár (enkausztika, 1957, Kolozsvár, Ursus söröző, elpusztult)
  • secco falkép (1962, Kolozsvár, a Carbochim üzem klubterme)
  • Ifjúság (mozaikfal, 1971, Kolozsvár, egyetemi diáknegyed).

IrodalomSzerkesztés

  • Entz Géza: Egy fiatal erdélyi festő. Ellenzék 1943. március 8.
  • László Gyula: Kovács Zoltán képeinek kiállítása. Erdélyi Múzeum 1943/1.
  • Márkos András: Művészet és városszépítés. Előre 1957. július 30. *Benkő Samu: Festői szóval a világ dolgairól. Beszélgetések Kovács Zoltánnal. Új Élet 1972/7, 8.
  • Bajor Andor: Az Ursus söröző díszei. Előre 1973. máj. 20.
  • Balogh Edgár: Freskók nyelvén. Közli Acéltükör mélye. 1982. 125-27. *Murádin Jenő: Ötven év után. Új Művészet, Budapest, 1991/12.
  • Páll Árpád: Kovács Zoltán gyűjteményes. Helikon 1991/13.

Jegyzetek és forrásokSzerkesztés

  1. Lexikonokban szeptember 30. a születése hónapja, napja, Udvardy Frigyes adatbankjában szeptember 8.
  2. Murádin Jenő: Búcsú Kovács Zoltántól. = Szabadság (Kolozsvár), 1999. július 2. (Udvardy Frigyes adatbankja nyomán.)
  3. Listák www.artportal.hu nyomán