Kozma István (altábornagy)

altábornagy

Kozma István vitéz, altorjai (Csíkszereda, 1896. szeptember 9.Budapest, 1951. október 2.) honvéd vezérezredes.

Kozma István
Született1896. szeptember 9.
Csíkszereda
Elhunyt1951. október 2. (55 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásakatona
A Wikimédia Commons tartalmaz Kozma István témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Pályája az I. világháború előtt szerkesztés

A II. világháború alatt szerkesztés

1942. március 1-jén hozták létre a IX. hadtest székelyföldi kirendeltségét, amelyből később megalakult a székely határvédelem, vagyis a határvédelmi erők parancsnoksága. Ennek Kozma István vezérőrnagy lett a parancsnoka. 1944 nyarán az l. magyar hadsereg vereséget szenvedett. Visszavonulási útja a gyors orosz előrenyomulás miatt az Északi–Kárpátokban veszélyeztetetté vált.

Ivan Konyev marsall, az 1. Ukrán Front parancsnoka hatalmas támadást indított az észak-ukrajnai hadseregcsoport ellen és áttörte az 1. és 3. német páncéloshadseregek csatlakozási szárnyát. Július végén a szovjet támadás súlya Nadvornaja irányába helyeződött át, Konyev csapatainak egy része Gyeljatyinon át a Tatár-hágó felé igyekezett. A magyar 7. gyaloghadosztály visszaözönlő katonáit a tisztek, a szolgálati szabályzat rendelkezései szerint meg akarták állítani a pánik elkerülése érdekében. Vörös János utasította Beregfy Károly vezérezredest – aki Nadvornaján át Tatarovba vonta vissza törzsszállását – hogy ha a magyar csapatok vissza kell vonuljanak, csakis a magyar határ irányában, a Kárpátok felé vonulhatnak vissza, akkor is, ha a németek, akiknek az l. magyar hadsereg alá volt rendelve, másként intézkednek. Beregfy ennek eleget is tett.

A németek intézkedése következtében Beregfynek csak a VI. hadtest maradt a VII. hadtest egy részének visszaözönlő katonáival. Az orosz csapatok július 25-én estére elfoglalták Nadvornaját. Az oroszok a 2. páncéloshadosztály üzemanyaghiány miatt épségben hátrahagyott páncélosait Kolomijába vitték, s ott díszmenetben felvonultatták őket a zsákmányoló szovjet alakulat parancsnoksága előtt. A szovjetek áttörték a Hunyadi állást is. Farkas Ferenc altábornagy vette át a maradék l. hadsereg parancsnokságát, erélyesen konszolidálta a helyzetet. Az 1. Ukrán Front balszárnyán harcoló 18. gárdahadsereg és 38. hadsereg megelégedett a magyar hadsereg arcvonalának áttörésével. Kellemetlenül lepte meg őket a magyarok váratlan ellenállása. A Tatár hágóhoz vezető műút mentén július utolsó napjaiban a Andrej Grecsko vezérezredes vezette 18. gárdahadsereg többször próbálkozott előretöréssel, de Gyeljakin és Mikulina között a magyar 25. hadosztály elállta az útját.

Bár voltak ott is nehéz pillanatok, pánikjelenségek, a Kozma István vezérőrnagy által vezetett seregtest megállta a helyét. Ez a hadosztály fedezte hosszabb ideig a stratégiailag igen fontos Tatár-hágót, ahol augusztus első hetében nemcsak a VI. hadtest, hanem az északra szorult VII. hadtest több egysége is átjuthatott a Kárpátokon. Augusztus első napjaiban egy német hadosztály és a 2. magyar hegyidandár segített megerősíteni a Kárpátok védelmét és felvonulóban volt a III. hadtest is, amelyeknek fő feladata az Uzsoki-, a Vereckei- és a Tatár-hágó biztosítása volt.

A Magyar Világhíradó 1069-es számú, 1944 augusztusi kiadásában elhangzottak szerint: „Büchnau német altábornagy látogatást tett honvédségünk arcvonalán, a Kárpátok előterében. A törzskar megbeszéli a hadi helyzetet és előkészíti a támadást. A honvédgyalogság a tüzérség támogatásával, hagyományos vitézséggel állja útját a hazánk ellen törő bolsevista rohamoknak. Vitéz Kozma István vezérőrnagy meglátogatja csapatait és ellenőrzi azok ellátását. A harcban hősiesen küzdött honvédek megkapják jól megérdemelt kitüntetéseiket.”

A nyilas hatalomátvételt követően Kozma István altábornagyként leváltását és várakozási állományba helyezését kérte.

Kozma István a nyugati hadifogságból 1945 végén jött vissza Magyarországra. Már december 29-én szolgálattételre jelentkezett a Honvédelmi Minisztériumban, de nem várta meg a személyével kapcsolatos döntést, vízvezeték-szerelő segédmunkásként helyezkedett el. 1946-ban személyi tartalékba vették a honvédségnél, de mindjárt bélistázták is. 1947 áprilisában ügyét felülvizsgálták, és tudására, gyakorlati tapasztalatára való tekintettel visszavették a honvédségbe. A 2. honvédkerület parancsnoka lett Pécsett, altábornagyi rendfokozattal. 1948 szeptemberében – a magyar honvédség megalakulásának századik évfordulóján – a hadsereg fejlesztésében szerzett érdemeinek elismeréséül a Magyar Köztársaság Érdemrend tiszti keresztjével tüntették ki. 1949 áprilisában ismét magas kitüntetést kapott. 1949. június 1-jén kinevezték a Hadiakadémia parancsnokává. Innen négy hónap múlva – minden megokolás nélkül – visszahívták, nyugdíjba küldték. 1950. február 19-én éjjel az ÁVH letartóztatta. A katonai bíróság „folytatólagosan elkövetett háborús bűntettért” halálra ítélte.

Kivégzése és rehabilitációja szerkesztés

1951. október 2-án kivégezték. 1990-ben rehabilitálták. Rajta kívül a háború után a több mint négyszáz magyar tábornok és törzstiszt közül további tizenkettőt halálra itélték Magyarországon. 1991. március 15-én posztumusz vezérezredessé nevezték ki.

Források szerkesztés

  • Gosztonyi Péter: A magyar honvédség a második világháborúban (Európa Könyvkiadó, 1992, 310. oldal) ISBN 963-07-5386-3
  • "Kozma István altábornagy. Personalia" (Hadtörténelmi Levéltár, 1255/1896. szám, valamint Katonai anyakönyvi lapja HL. 12060-VI-19. szám)
  • Zitnyányi Ildikó: „A Hazáért mindhalálig!” (A magyar tisztikar ellen irányuló perek, 1945-1953. Történeti Hivatal Budapest, 2001. 181. oldal)
  • Megemlékezés vitéz Kozma István altábornagyról (Hozzáférés: 2017.02.19)