Kristályüveg
A kristályüveg olyan, kis vastartalmú, igen jó minőségű üveg, aminek anyagához a fénytörést javító (a törésmutatót növelő) anyagokat adagolnak. Készítésének módja kb. 1600 óta ismeretes.[1] Hagyományos adalékanyaga az ólom-oxid (PbO), ezért időnként még ma is ólomüvegnek nevezik. Nem tévesztendő össze az ólomsínes technikával elkészített színes üvegképekkel, ablakokkal, amiket szintén ólomüvegnek neveznek.
Típusai
szerkesztésHagyományos csoportok
szerkesztés- A félkristály üveg ólom-oxid-tartalma viszonylag kicsi (néhány százalék).
- Az ólomüvegben 10%-ot meghaladó mértékben van ólom-oxid (tipikusan 24% körül).
- A cseh kristályüveg kalcium-kálium-üveg (az előbbiek a kalcium-nátrium-üvegek közé tartoznak). Ennek előállításához meszet és hamuzsírt adnak a homokhoz. A káliumüveg tisztább fehérebb, mint a nátriumüveg.
A gazdasági miniszter 75/1999. (XII. 21.) rendelete szerint
szerkesztés- A nehéz ólomkristály olyan kristályüveg, amely legalább 30% ólom-oxidot tartalmaz, és sűrűsége legalább 3 g/cm³.
- Az ólomkristály legalább 24% ólom-oxidot tartalmaz, és sűrűsége legalább 2,9 g/cm³.
- A krisztallin üveg két fajtája:
- külön-külön vagy együtt legalább 10% ólom-oxid, bárium-oxid (BaO), kálium-oxid (K2O) vagy cink-oxid (ZnO) van benne, a sűrűsége legalább 2,45 g/cm³, és a nátrium-d-sugárra vonatkoztatott törésmutatója legalább 1,52, vagy
- külön-külön vagy együtt legalább 10% ólom-oxidot, bárium-oxidot, kálium-oxidot tartalmaz, sűrűsége legalább 2,4 g/cm³, és felületi Vickers-keménysége 550±20.
Modern kristályüvegek
szerkesztésA környezetvédelemre hivatkozó marketingstratégiák részeként értéknövelő tényezővé vált a károsnak minősített anyagok elhagyása. Ezért egyes gyártók ólom és bárium helyett más, környezetbarátnak kinevezett fémek (titán, cirkónium, cink, kálium) oxidjaival javítják üvegeik fénytörését.
Fénytani üvegek
szerkesztésA fénytani üvegek (optikai üvegek) olyan, különösen tiszta és homogén, nagy törésmutatójú (és fajlagos tömegű) üvegek, amelyek e tulajdonságaiknál fogva alkalmasak a különféle optikai eszközök (távcső, mikroszkóp, fényképezőgép stb. lencséinek készítéséhez. Gyártásuk az 1700-as években különült el az üvegművesség fő vonalától. Két klasszikus fajtájuk a flintüveg és a koronaüveg — utóbbi gyakorlatilag a cseh kristályüveggel azonos, de annál homogénebb.[2]
Felhasználása
szerkesztésKitűnő fénytörése miatt főleg igényesebb dísztárgyak:
alapanyaga.
A cseh kristályüveg nehezebben olvad, mint a nátriumüvegek, ezért hőálló laboratóriumi üvegárukat is készítenek belőle.
Kialakulása
szerkesztésÓlom-oxid hozzáadásával készült üvegekről már középkori források beszámolnak. Velencei tükröket a 16. század, angol ólomüveget a 17. század óta gyártanak.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Déry Attila: Építészettörténet XIX. Építészeti üveg. [2016. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
- ↑ Bokor József (szerk.). Fénytani üveg, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2023. július 7.
Források
szerkesztés- Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 564. o. ISBN 963-9257-04-4
- Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 141. o. ISBN 963-9257-11-7
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- 75/1999. (XII. 21.) GM rendelet a kristályüveg termékek címkézéséről
- A borfogyasztás kopernikuszi fordulata[halott link]
További információk
szerkesztésAz ólomüveg felhasználási területei napjaink építészetében Archiválva 2013. szeptember 26-i dátummal a Wayback Machine-ben