A kristallolumineszcencia az a fizikai jelenség, amikor egy anyag kristályosodása során fényt bocsát ki magából.

Megfigyelések szerkesztés

A kristályosodáskor keletkező fényjelenségeket már néhány évszázaddal ezelőtt, korábban is megfigyelték.[1]

A képerősítő technika tanulmányozása során megfigyelték a kristályok fénykibocsátását, ez esetben a NaCl, vagyis a közönséges konyhasó viselkedését a kristályosodás folyamán. A kristályosodást indukálja, ha koncentrált hidrogén-kloridot adnak telített NaCL oldathoz. Azt tapasztalták, hogy a kristályosodás kezdeti állapotában a sókristály közel 10 000 fotont (390 -570 nm tartományban) emittál.

Feltételezve, hogy a fénykibocsátás társul a növekvő kristály - amorf kristály átalakulásához, egy egyszerű termodinamikai érv alapján, ez akkor fordul elő, amikor a kristály átmérője 0.0000001 m (0.1 mikron) nagyságrendben van.

Összehasonlítva a kristallolumineszcens spektrumot a fotólumineszcens spektrummal az oldott NaCl esetében, a fénykibocsátás a NaCl kristályosodásakor keletkezik. A kutatások szerint a hosszan tartó kristallolumineszcens fénykibocsátások (az egészen néhány másodpercig tartók) megfelelnek a kristály nagyfokú túltelítődési folyamataival.[2][3]

1973-ban felfedezték (Research Laboratory, Tokió), hogy a keton és az acetonitril keverékének kristályosodásakor kékesfehér fényt emittál 77 kelvinen.[4]

Magyarázat szerkesztés

A kristallolumineszcencia jelenségét régóta ismerik, de ellenőrzött és elfogadott tudományos magyarázat nincs a jelenségre. Egy új gócképződési elmélet próbál magyarázatot találni a jelenségre, mely a klaszter populációdinamikán és kvantummechanikai számításokon alapul. Az elmélet igazolására még számos kísérletre van szükség.[1]

Felhasználás szerkesztés

Egy oldat túltelítettsége és a kristálymag kristallolumineszkáló felvillanása között idő telik el. Ez az idő arányosan csökken az oldat koncentrációjának megfelelően. Ez a jelenség felhasználható a kristálymag méretének meghatározására.[5]

Jegyzetek szerkesztés

Irodalom szerkesztés

  • M.Barsantu, F.Maccarrone: Crystalloluminescence. 1990.  
  • Ring.T.A: Nucleation Based Explanation of Crystalloluminescence. (hely nélkül): Springer. 2000.  

További információk szerkesztés