Kunz Jenő

jogfilozófus, szociológus, közgazdász, az MTA levelező tagja

Kunz Jenő, eredetileg Kuncz Jenő (Temesvár, 1844. október 29.Budapest, 1926. szeptember 25.) jogfilozófus, szociológus, közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Fő kutatási terület a jogfogalom erkölcsi alapon való elméleti értelmezése volt, emellett a munkaszervezeti formákon alapuló társadalomelméleti modelljének köszönhetően a magyarországi szociológia úttörő alakjai között tartják számon. Kuncz Ignác (1841–1903) jogtudós öccse, Kuncz Ödön (1884–1965) jogász, közgazdász és Kuncz Aladár (1885–1931) író, lapszerkesztő nagybátyja.

Kunz Jenő
Született Kuncz Jenő
1844. október 29.
Temesvár
Elhunyt 1926. szeptember 25. (81 évesen)
Budapest
Foglalkozása jogfilozófus,
szociológus,
közgazdász
Sírhely Fiumei Úti Sírkert

ÉletútjaSzerkesztés

A Pesti Egyetemen szerezte meg jogtudományi doktori oklevelét. Előbb a kincstári jogügyi igazgatóságnál dolgozott, majd bírósági szolgálatba lépett. 1871-től 1895-ig jónevű ügyvédi irodát tartott fenn Budapesten. Ezt követően közel három évtizeden keresztül volt Spanyolország tiszteletbeli budapesti konzulja. Ezzel párhuzamosan több nagyvállalat szerződtette jogtanácsosként, emellett a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút igazgatóelnöke, a Magyar Országos Központi Takarékpénztár és a kőbányai Első Magyar Részvényserfőzde igazgatósági tagja volt.

MunkásságaSzerkesztés

Pozitivista szemléletű jogelméleti műveiben jog és igazságosság viszonyrendszerével, az ún. helyes jog értelmezésével foglalkozott. A jog fogalmát az erkölcsi, a vallási, a személyes érzelmi kötelékek diktálta parancsokkal egyenértékű viselkedési, cselekvési parancsként tételezte. Az igazságos jog címen 1904-ben tartott akadémiai székfoglalójában is kifejtett elméletében a jog szerepét elsőrendűen abban határozta meg, hogy kényszerítő erejével a magasabb rendű erkölcsi követelményeknek és a társadalmi közérdekeknek, de az egyén és a közösség etikai elvárásainak is eleget tegyen. Amennyiben a jogrendszer következetes alkalmazásából nem logikusan következik ezen egyéni és közösségi kívánalmak kielégítése, úgy a jog nem igazságos és bírálható; ennek ellentételezéseként viszont amennyiben a jog megfelel az ún. igazságossági követelményeknek, de nem szerez magának érvényt, úgy maga a jogfogalom sérül.

Jogbölcseleti munkássága mellett társadalomfilozófiával is foglalkozott, s 1901-ben A munka címen megjelent monográfiájának köszönhetően a magyarországi szociológia úttörő alakjai között tartják számon. Ebben a művében megkísérelte egy teljes szociológiai rendszer kiépítését, amelyben a munkát – úgy is mint a hatalom eszközét és a szabadságösztön érvényesülési formáját – tételezte a társadalom fő szervezőerejének. Az emberi munkának az egyén viselkedésére, a közösség életére és a társadalmi hatalom természetére gyakorolt befolyása egyaránt elsőrendű fontosságú. Mozgatórugója egyfelől a szorgalom egyéni törvénye, másfelől a társadalmi hatalom jellege. Ez utóbbi lehet ösztönző hatású, amikor a hatalom is munkán és versenyen alapul (aktív hatalom, szabad együttműködés), és lehet pusztán kényszerítő erejű, amennyiben a hatalom alapját a behódoltak, alávetettek munkája adja (passzív hatalom, hatalmi munkaszervezés). Legyen bár a hatalom jellemzően aktív vagy passzív, az egyén viszonyulását a munkához – ezen keresztül a társadalmi rendszerhez – mindenkor meghatározza vagy módosítja a szabadság iránti függetlenségi ösztöne, amelynek társadalomalakító hatása erősebben érvényesül az egyéni érdekekkel kevésbé azonosuló hatalmi munkaszervezés esetén. Egy társadalmat vagy államot soha nem jellemezhetünk tisztán aktív vagy passzív hatalommal, e munkaszervezési formák hosszabb távon kiegyenlítődésre törekvő elegye alkotja a társadalom szerkezetét, s az általuk kijelölt viselkedési szabályok képeződnek le a jogrendszerben.

Pályája során közgazdaságtannal is foglalkozott, minisztériumi felkérésre az 1900-as években az ő vezetésével állították össze Budapest székesfőváros gazdasági tevékenységének eredménykimutatását és számviteli mérlegét.

Társasági tagságai és elismeréseiSzerkesztés

Tudományos eredményei elismeréseként 1903-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.

Főbb műveiSzerkesztés

  • A traditio, mint a dologbani jogok szerzési módja. in: Jogtudományi Közlöny 1872. 237–245. p.
  • A munka: Tanulmány. Budapest, Kilián, 1901, 382 p.
  • Fővárosunk háztartásáról. in: Közgazdasági Szemle XXVI. 1902, 169–184. p.
  • Gabonaelővételek és árúuzsora. Budapest, Budapesti Hírlap, 1903, 30 p.
  • Az igazságos jog. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1903, 44 p. (Akadémiai székfoglalója)
  • A jog. Budapest, Athenaeum, 1908, 74 p.

ForrásokSzerkesztés

  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 1031. o.  
  • Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 1258. o. ISBN 963-547-414-8  
  • Finkey Ferenc: A tételes jog alapelvei és vezéreszméi I.: Bevezetés és a jogbölcsészet kifejlődésének története. Budapest, Grill, 1908, 439–442. p.

További irodalomSzerkesztés

  • Moór Gyula: Kunz Jenő l. tag emlékezete. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1934, 19 p.
  •   Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap