Wikipédia

László Elemér

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2025. január 5.

Kászonjakabfalvi László Elemér Antal Kálmán (Pest, 1864. október 5. – Budapest, 1941. október 2.) az osztrák–magyar haditengerészet címzetes ellentengernagya. Egyike a kevés magyar nemzetiségű tengerésztisztnek, akik elérték a tengernagyi állománykategóriát.

László Elemér
kászonjakabfalvi László Elemér fregattkapitány 1908
kászonjakabfalvi László Elemér fregattkapitány 1908
Született1864. október 5.
Pest
Elhunyt1941. október 2. (76 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaDegenfeld-Schomberg Anna
Gyermekei
  • Kálmán
  • Irma
  • Anna
  • Erzsébet
  • Margit
Szülei
  • László Kálmán
  • Csörgeő Gizella
    • Foglalkozásatengerésztiszt
    SírhelyeFarkasréti temető
    Sablon • Wikidata • Segítség

    Élete

    szerkesztés

    1864. október 5-én született Pesten, László Kálmán helytartótanácsi fogalmazó és Csörgeő Gizella gyermekeként, római katolikus családban. 1873 és 1877 között a budapesti református főgimnázium (Lónyay Utcai Református Gimnázium) négy osztályát végezte el, kitűnő eredménnyel. 1877-ben felvételt nyert a fiumei haditengerészeti akadémiára. Az első évben 50%-os tandíjmentességet élvezett, a második tanévtől tandíjmentesen tanulhatott. Az akadémiát kitűnő eredménnyel végezte, 26 fős évfolyamából 2. helyen a tanulmányi rangsorban. 1881. július 3-án 2. osztályú tengerészkadéttá nevezték ki.

    1881. október és 1882. június között részt vett az SMS Erzherzog Friedrich csavarkorvett missziós útján, amely Dél-Amerikát, Dél-Afrikát és Nyugat-Indiát érintette. Már pályafutása első éveiben több alkalommal osztották be a Hadügyminisztérium tengerészeti osztályára (Marinesektion), ahol a tengerészeti költségvetés magyar nyelvre fordítása volt a feladata. E feladatkör jószerével egész pályafutása során elkísérte, a későbbiekben nem csupán fordítói feladatokat látott el, hanem a tárgyalásokon is részt vett.

    1893 szeptemberében navigációs tisztként szolgált az SMS Grief gőzjachton, amely Erzsébet királynét szállította Madeira szigetére. Évtizedekkel később László egy rövid visszaemlékezést írt az utazásról.[1]

    1895-ben a millenniumi kiállítás haditengerészeti tárlatának fordítási munkálatain dolgozott.

    1898. április 24-én Debrecenben feleségül vette Degenfeld-Schomberg Anna (1875–1925)[2] grófnőt, gróf Degenfeld József, Hajdu vármegye és Debrecen város főispánjának leányát.[3] A házasságból öt gyermek származott: Kálmán, Irma, Anna, Erzsébet és Margit.

    1900 augusztusában kinevezték az SMS Szamos monitor parancsnokának, egyszersmind a Dunaflotilla törzsfőnöki teendőit is ellátta. A későbbiekben parancsnokolt az SMS Dalmat állomáshajón, az SMS Fantasie jachton, valamint az SMS Magnet torpedóhajón. 1905 októberétől 1907 júliusáig a budapesti tengerészkülönítmény (Marine-Detachement) élén állt.

    1909 októberétől az SMS Kaiser Karl VI. páncélos cirkáló parancsnokává, egyszersmind a torpedóflotilla parancsnokává nevezték ki. A cirkálóval 1910-ben missziós úton vett részt Dél-Amerikában. Hazatérése után az SMS Adria tüzérségi iskolahajó parancsnoki teendőinek ellátásával bízták meg.

    1912-ben súlyosan megbetegedett, miután állapota hosszabb egészségügyi szabadság után sem javult, felülvizsgálati eljárást kért. Ennek lezárulta után, 31 évi szolgálat után, 48 évesen nyugállományba helyezték, egyúttal megkapta a Vaskorona-rend 3. osztályát. Nyugdíjazása után felesége birtokán, a Csomaközhöz tartozó Degenfeldpusztán telepedett le. 1914 januárjában az uralkodó ellentengernagyi címmel és jelleggel ruházta fel.

    Az első világháború kitörése után – feltehetőleg egészségi állapota miatt – nem reaktiválták, 1914 októberében Ferenc Szalvátor főherceg a magyar szent korona országai vöröskereszt egyletének megbízottjaivá nevezte ki.[4]

    Lakóhelye román megszállás alá került, ezért 1922 körül Budapestre költözött. 1925. március 12-én az olaszországi Arco-ban tartózkodó felesége elhunyt.[5]

    László Elemér 1941. október 2-án hunyt el Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.[6]

    Előmenetele

    szerkesztés
    • 2. osztályú tengerészkadét 1881. július 3.
    • 1. osztályú tengerészkadét 1881. december 19.
    • sorhajózászlós 1885. november 1.
    • 2. osztályú sorhajóhadnagy 1891. november 1.
    • 1. osztályú sorhajóhadnagy 1895. május 1.
    • korvettkapitány 1905. május 1.
    • fregattkapitány 1907. november 1.
    • sorhajókapitány 1910. május 1.
    • ellentengernagy (címmel és jelleggel) 1914. január 25.

    Kitüntetései

    szerkesztés
    • Vaskorona-rend 3. osztálya (1912)
    • Ferenc József-rend lovagkeresztje (1901)
    • Bronz Katonai Érdemérem vörös szalagon (1895)
    • Tiszti Szolgálati Jel 3. osztálya (1907)
    • Vöröskereszt tiszti díszjelvénye, hadiékítménnyel (1916)[7]
    • Jubileumi Érem a fegyveres erő számára (1898)
    • Jubileumi Kereszt a fegyveres erő számára (1908)
    • Az 1896. évi millenniumi kiállítás emlékérme

    Jegyzetek

    szerkesztés
    1. ↑ László Elemér. „A királyné hajóján.”, Budapesti Hírlap, 1932. szeptember 25., 5. oldal 
    2. ↑ MACSE Magyar Főnemességi Adattár. (Hozzáférés: 2025. január 4.)
    3. ↑ „Házasság”, Pesti Napló, 1898. április 9., 9. oldal 
    4. ↑ Budapesti Közlöny, 1914. október 9. (235. szám) 1.oldal
    5. ↑ Lászlo Elemérné Degenfeld-Schomberg Anna gyászjelentése (OSZK). (Hozzáférés: 2025. január 3.)
    6. ↑ Lászlo Elemér gyászjelentése (OSZK). (Hozzáférés: 2025. január 4.)
    7. ↑ Budapesti Közlöny, 1916. január 26. (20. szám) 4.oldal

    Források

    szerkesztés
    • Schmidt-Brentano, Antonio 2000: Die österreichischen Admirale Band II: 1896-1914. Osnabrück. ISBN: 9783764825195
    A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=László_Elemér&oldid=27749079”