Látó Anna

erdélyi író, újságíró, szerkesztő, műfordító

Látó Anna, álneve Gyulai Anna, (Komandó, 1906. július 8.Kolozsvár, 1993. június 8. előtt)[1] erdélyi író, újságíró, szerkesztő, műfordító. Erdélyi László neje, Jánosi János anyja.

Látó Anna
Született 1906. július 8.
Kommandó
Elhunyt 1993. június 8. előtt (86 évesen)
Kolozsvár
Állampolgársága román
Házastársa Erdélyi László
Gyermekei Jánosi János
Foglalkozása író,
újságíró,
szerkesztő,
műfordító
Sírhelye Házsongárdi temető
SablonWikidataSegítség

Életútja szerkesztés

Brassóban végezte a gimnáziumot, Budapesten érettségizett (1924), a bécsi egyetemen hallgatott pedagógiát és lélektant, Alfred Adler tanítványa. Pályáját a Brassói Lapok újságírójaként kezdte, a lap budapesti tudósítója (1932–39). A fasizmus elől Angliába menekült, ahol a II. világháború alatt háztartási alkalmazottként belülről ismerte meg az angol polgári család életét. Kolozsvárra hazatérve a Dolgozó Nő belső munkatársa, főszerkesztője (1947–53), majd az Utunk szerkesztője, irodalmi titkára (1953–63).

Zenei, színházi, irodalmi tudósítások, személyi életképek szerzője, novellaíró. Szolgálni mentünk Angliába című riportregényéről (1957) írja Aszódy János a Korunkban: "...olyan könyvet még egyetlen kiadó sem adott a kezünkbe, amelyben egy cseléd-vízumos bevándorló hitelesen, lehiggadtan, a krónikás tárgyilagosságával, de ugyanakkor a vérbeli riporter szenvedélyével számol be arról, hogy milyen az élet az angol kispolgár ebédlőjében, hálószobájában, konyhájában, milyen a háborús Angliában egy lelencház, öregek otthona vagy a gyárnegyed és maga – a gyár." Szubjektív monográfia Honvágyam hiteles története (1981) című munkája is, egy háromszéki fatelep alapításának, úttörő faiparának fejlődésrajza a gyermekkori emlékezés tükrében, "fakósárga levéltári okmányok, apám feljegyzései, szájhagyományok, negyedszázadnyi személyes tapasztalat" alapján.

Angolból magyarra fordította Somerset Maugham Sör és tea vagy a család szégyene (1967) és Aldous Huxley Pont és ellenpont (Budapest, 1983) című regényét.

Kötetei szerkesztés

  • Barátaim. Arcképek; Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1956
  • Szolgálni mentünk Angliába; Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1957
  • Honvágyam hiteles története. Szubjektív monográfia; Kriterion, Bukarest, 1981
  • A különvonat utasai; Kriterion, Bukarest, 1984

Források szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Gyászjelentés, Szabadság, 1993. június 8. (Forrás: a Szabadság szerkesztőségének digitális archívuma). A RMIL szerint június 17-én hunyt el, eszerint valószínűleg a június 7-e a helyes dátum.

Kapcsolódó információk szerkesztés