Főmenü megnyitása

Látó Anna, álneve Gyulai Anna, (Kommandó, 1906. július 8.Kolozsvár, 1993. június 17.) erdélyi író, újságíró, szerkesztő, műfordító. Erdélyi László neje, Jánosi János anyja.

Látó Anna
Született 1906. július 8.
Kommandó
Elhunyt 1993. június 17. (86 évesen)
Kolozsvár
Nemzetisége magyar
Házastársa Erdélyi László
Gyermekei Jánosi János
Foglalkozása író,
újságíró,
szerkesztő,
műfordító
Sírhely Házsongárdi temető

ÉletútjaSzerkesztés

Brassóban végezte a gimnáziumot, Budapesten érettségizett (1924), a bécsi egyetemen hallgatott pedagógiát és lélektant, Alfred Adler tanítványa. Pályáját a Brassói Lapok újságírójaként kezdte, a lap budapesti tudósítója (1932-39). A fasizmus elől Angliába menekült, ahol a II. világháború alatt háztartási alkalmazottként belülről ismerte meg az angol polgári család életét. Kolozsvárra hazatérve a Dolgozó Nő belső munkatársa, főszerkesztője (1947-53), majd az Utunk szerkesztője, irodalmi titkára (1953-63).

Zenei, színházi, irodalmi tudósítások, személyi életképek szerzője, novellaíró. Szolgálni mentünk Angliába c. riportregényéről (1957) írja Aszódy János a Korunkban: "...olyan könyvet még egyetlen kiadó sem adott a kezünkbe, amelyben egy cseléd-vízumos bevándorló hitelesen, lehiggadtan, a krónikás tárgyilagosságával, de ugyanakkor a vérbeli riporter szenvedélyével számol be arról, hogy milyen az élet az angol kispolgár ebédlőjében, hálószobájában, konyhájában, milyen a háborús Angliában egy lelencház, öregek otthona vagy a gyárnegyed és maga – a gyár." Szubjektív monográfia Honvágyam hiteles története (1981) c. munkája is, egy háromszéki fatelep alapításának, úttörő faiparának fejlődésrajza a gyermekkori emlékezés tükrében, "fakósárga levéltári okmányok, apám feljegyzései, szájhagyományok, negyedszázadnyi személyes tapasztalat" alapján.

Angolból magyarra fordította Somerset Maugham Sör és tea vagy a család szégyene (1967) és Aldous Huxley Pont és ellenpont (Budapest, 1983) c. regényét.

KöteteiSzerkesztés

  • Barátaim (Arcképek. 1956);
  • Szolgálni mentünk Angliába (riport, 1958);
  • Honvágyam hiteles története (Szubjektív monográfia. 1981);
  • A különvonat utasai (1984).

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó információkSzerkesztés